Gyors bejegyzésre van időm. Sokminden történt az elmúlt hetekben:
Időrendben:
Szent Imre kórház: írtam, hogy ott szeretnék szülni, és a Fehérvári útra járnék terhesgondozásra. hát nem lehet, mert oda tartozom. Majdnem sírva jöttem ki a rendelőből, amikor az ottani doki úgy lepattintott a doki, hogy még egy rohadt leletemet sem nézte meg. Ott álltam 11 hetesen 12 heti uh időpont nélkül, és állati nyomorultnak éreztem magam.
Azt mondta a doki, hogy járjak oda terhesgondozásra, ahova tartozom, szülni már mehetek a kórházba, azt lehet. Király!
Így végül maradtam a jófej fóti dokinál, (nem annál amelyik bénázott az uh-val), Vácra járok a nagy uh-kra, szülésznőt még mindig a Szent Imrében szeretnék választani, és oda szeretnék menni szülni.
12 heti uh: Vácon volt. A rendelőintézet borzasztó, de időpontra kell menni, így 20 percet vártam csak. Az uh-t ugyanúgy 2 perc alatt lezavarják, mint a Klinkán, tehát ebben nem jobb nem szarabb. Nokedlivel minden oké. A tarkóredője 1,6 mm lett, és 51 mm-es volt akkor. ez a kép pár nappal előbb készült Fóton :)
Költözés: Túl vagyunk rajta és szuper újra Keszin. Nagyon jó a ház. A szomszédokkal/tulajjal sincs egyelőre bajom, remélem nem is lesz. Jani letette a cigit, remélem így is marad, de nagyon elszánt. Majd ha egyszer fotózok a lakásban felteszek pár képet. Egyelőre még van min javítgatni, szépítgetni.
16. hét: A héten voltam újra dokinál. Nokedlinek már 3,2 mm a BPD-je (két halánték között), és már most egészen más mentalitás, mint Timi volt. Az uh elől pl menekül. Timit sose zavarta, ez a kis rosszcsont viszont meg sem áll ha meg akarjuk nézni. Még nem tudni mi a neme, remélem a 18-19. heti váci nagy uh-n megmutatja. Most nem készültek róla jó képek, így azt nem mutizok. Pocakfotóm viszont van :)
Tegnapelőtt voltam dokinál, tegnap bemutatkoztunk az új védőnéninek, ma megyek a Szent Imrébe kismama klubba, remélem sikerül találnom egy szülésznőt, aki elvállal, pénteken meg AFP vérvétel. Nem unatkozom a héten...
Timike: egy Tündér. Még nem nagyon érti, hogy kistesója lesz, de azt mondom neki, hogy baba van a hasamban, és sokszor teljesen spontán odajön hozzám, felhúzza a felsőmet a hasamon, és puszit ad a babának. Annyira édes.
Most nagyon gyorsan nő. Hétről hétre nyúlik, és növi ki a ruháit.
Láthatóan ő is jobban érzi magát a nagyobb lakásban. Végre van tere. Jön megy. Hurcolja a játékait, és elfárad, ami Fóton sokszor gond volt, mert nem mozgott eleget.
Remélem a kistesó érkezése sem fogja annyira megzavarni, hogy elromoljon ez a kiegyensúlyozott, vidám, és szeretetreméltó kislány.
