Leszek-e anya...?

Meddőségem és ha minden jól megy babavárásom történe. Meg minden ami utána jön.

Baba Timi

AlternaTickers - Cool, free Web tickers

Baba Jani

AlternaTickers - Cool, free Web tickers

Linkblog

Megérkeztem!!!

2010.02.24. 17:39 - Timinnyó

Régen nem jártam erre, de megvolt rá az okom. ;)
Február 8-ának hajnalára betegek lettünk mind a ketten Janival. Valami rosszat ehettünk, mert mindkettőnknek fájt a gyomra és hasmenésünk volt. Ez kora reggelre nálam azt eredményezte, hogy valami szivárgást kezdtem érezni, mintha a magzatvíz szivárogna. Nem keltettem fel Janit, de mindenesetre lezuhanyoztam, hajat mostam, és figyeltem. Végül csak elmondtam a híreket életem párjának azzal az óvatos megjegyzéssel, hogy én egyáltalán nem vagyok benne biztos hogy ez már az, hiszen nincsenek fájásaim. Ő persze bepánikolt, és egy órán belül már autóba voltam téve és robogtunk a kórház felé "jobb ha megnéznek" felkiáltással. Gondoltam oké, max azt mondják, hogy téves, és mehetünk haza.
Hajnal 6 körül értünk be, megvizsgáltak majd ctg-re raktak, ami kimondottan "jó" volt, tekintve hogy még mindig kínzott a hasmenés. Türelmesen vártam. Reggel 7 körül közölték hogy keresnek nekem helyet és befektetnek a terhes osztályra.
Mint utóbb kiderült, bár nem indult el semmi, de a Klinikán már a gyanú is elég ahhoz, hogy a tényleges szülésig ne menjek sehova. 
Azt hittem megfolytom Janit. Hiszen én éreztem már amikor elindultunk, hogy ez téves risztás lesz, csak azért mentem bele hogy bemenjünk, hogy megnyugodjon...
Kaptam egy "szép" ablak melletti ágyat egy 4 ágyas kórteremben. Hamar kiderült, hogy szerencsére jó szobába kerültem, a szobatársak rendesek, kedvesek voltak. Kiderült, hogy az egyik szobatársam, ikreket vár, és szintén a BMC-ben segítették hozzá a csodához. Ő Szűcs dokihoz járt. Így egyből megvolt a közös téma. Aznap egy másik ikres kismama volt még a szobában, másnapra kiírva programozott császárra, és egy román lány, aki csak angolul tudott kommunikálni.
Megkezdődött kórház beli létem, ami akkor még kilátástalan ideig tartónak ígérkezett, hiszen legroszabb esetben márc első hetében szülök, ami kb 3-4 hét kórházat jelent. 
Hamar beleszoktam a kerékvágásba: reggel 7-kor takarítónéni zörögve kukát ürít, fél 8 reggeli, délelőtt ctg-zés, amit csak akkor fogadnak el ha mozog a baba közben ezért előtte még küzdelem, hogy felébredjen. A délelőtt folyamán valamikor vizit, délben ebéd, utána csendes pihi. Délután 4-től 6-ig látogatás, utána vacsi ha éhes vagy, azt nem hozzák, mert reggel meg délben adják hozzá a cuccot. És eltelt a nap.
Azért nem adtam fel hogy színesebbé tegyem az életet, és kb a harmadik nap hozattam egy mini tv-t, hogy legalább háttérzaj legyen.
Közben cserélődtek a szobatársak. Lett egy sok rosszon átment lány, aki rosszindulatú petefészek daganat, műtét és kemoterápia után, fél petefészekkel, túl 2 lombikon, végül spontán esett teherbe, és most már a szülés miatt feküdt be, mert messze lakik. Igazi sikersztori az övé.
A dokim majd minden nap meglátogatott. Az volt a lényeg hogy egy uh-val megnézzék mekkora a baba. Hétfőn mentem be, végül csütörtökön sikerült eljutnom uh-ra.
A babát már akkor 37 hetesen 4 kiló fölé saccolták. Mit ad Isten épp aznap vizitelt a prof. Rápillantott a leletemre, majd közölte hogy szól a dokimnak, hogy írja ki a császár időpontját. Felpörögtek az események. Még aznap délután jött a dokim, és közölte, hogy 18.-án egy hét múlva megpillanthatom a babámat.
A császár gondolatát még szoknom kellett. Nem így készültem. Féltem hogy lemaradok valami nagyon fontos, és a dolgok normális működéséhez elengedhetetlen dologról. Hogy nem lesz fájdalom, és nem lesz olyan ahogy elképzeltem.
Eljött az unalmas hétvége. Hogy még se legyen annyira uncsi, szombat reggel elment a szobatársnőm nyákdugója (a sikersztorisnak), és hétfő este beindultak a fájásai, majd gyorsan a magzatvize is elfolyt. Hamar levitték szülni, izgalmas pillanatok voltak.
Mivel hétfő reggel a nyákdugó nálam is távozott pánikban gyorsan összeszedtem a szülőszobai cuccomat nehogy legyen valami 18.-a előtt. Ez 15.-én volt.
Jó volt a megérzésem. 17.-én hajnal 1 körül fájásokat kezdtem érezni. Előző éjjel is voltak valami jósló dolgok, gondoltam csak kibírjuk még ezt az egy napot. Az már furcsa volt, hogy az előző naphoz képest elég erősek voltak a fájások, és mintha rendszereződni kezdtek volna. Elkezdtem mérni az időket a fájások között. 10 percek, majd 7 percesek lettek. Hajnal fél 6-kor mentem ki a nővérszobába szólni, hogy mintha valami lenne. Egy elég flegma doktornő vizsgált meg, szerintem álmából keltették. 2 ujjnyira volt nyitva a méhszájam, úgyhogy irány a szülőszoba. Ctg, fekvés, és fájások mostmár 6 percenként. Riasztottam Apát hogy szülünk, ebből ma baba lesz, induljon. Közben egy másik szülőszobában volt "szerencsém" végighallgatni egy szülés utolsó mozzanatait. Anyuka az életéért könyörgött, apuka nem bírta, kint bőgött a folyosón, én pedig ebben a pillanatban kezdtem mégis úgy érezni, hogy jobb lenne nekem a császár, és imádkozni, hogy a dokim beérjen mielőtt elfolyik a magzatvizem és meg kell szülnöm a több mint 4 kilós bébimet.
Szerencsére hamar beért, megnézett, és elkezdett műtős teamet keresni a császáromhoz. Megnyugodtam...
Közben Apa is beért. Ez is megnyugtató mozzanat volt. Egy órán belül meglett a team, és tolókocsival feltoltak a műtőbe. Már családom kb 6 tagja tolongott a folyosón. Tiszta égő...
Kicsit félelmetes volt a műtő. Mindenki maszkban, gumikesznyűben, beöltözve. Féltem is a spináls (gerinc) érzéstelenítéstől, vajon fájni fog-e ahogy beadják, nem szúrják-e el? Fel kellett ülnöm egy asztalra, és begörbítenem a hátam, mint egy cica. Közben az anesztes tapogatta a gerincemet. Fogalmama sincs mikor adta be a helyi érzéstelenítőt, amitől viszont nem éreztem mikor szúrta magát az éles érzéstelenítést. Egyszer csak azt vettem észre hogy nem érzem a lábaimat és úgy pakolnak fel az asztalra. Közben valami hideg cuccal cseszegettek, hogy hol érzem. Megérkezett a dokim is, kaptam egy katétert, és elkezdődött...
Kicsit aggódtam hogy Apa mikor jön, de gondoltam hogy nem hagyták el útközben. Amint elkezdték a műtétet be is hozták. Ott ült a fejemnél, és szegénykém szerintem jobban félt, mint én. Én semmit nem éreztem melltől lefelé, de a dokik beszélgetését hallottam. Tudtam mikor vágtak, mi történik.
És egyszer csak kb 15 perc múlva a műtét kezdetétől meghallottam ŐT. A kisbabám méltatlankodva kérte ki magának hogy kiszakították a jó kis helyéről. Hihetetlen pillanat volt. Itt van, kint van!!! Odahozták a fejemhez megmutatni. Gyönyörű volt, kapálózott a kis kezével, lábával, és egyszerűen tökéletes volt. Nem kellett kérdeznem mindene megvan-e, egészséges-e, látszott rajta hogy semmi baja. Kicsit pityeregtem is, olyan régóta vártam erre a pillanatra!
Mészáros Timi baba 2010. február 17.-én 9:46 perckor 4200 g-al, és 56 centivel látta meg a világot, bár a kiskönyvébe jótékonyan csak 4000 g-ot írtak.
A császár hátralévő része a hosszasabb és kevésbé izgalmas. Összevarrnak kívül-belül. Apát inkább leküldtem Timikét fotózni. Ha anyukája már nem lehet legalább az apukája legyen vele. Ez a nagy hátránya a császárnak...
Engem varrás után áttoltak az őrzőbe, ahol 6 órán keresztül nagyrészt mozdulatlanul kell feküdni. Kihasználtam hogy megírjam a kötelező sms-eket.
6 óra után viszont kötelező felkelni. Majd be...tam a fájdalomtól, remegtem mint a kocsonya, de sikerült megmosdanom. Ezután jött a látogatás. Végre legalább a Jani csinálta képeken megcsodálhattam a babámat. Aztán váratlanul beállítottak a csecsemősök a bébikkel, és mellém tették az ágyba a kislányomat! Mintha mindig ismertem volna. Gyönyörű baba. Hihetetlenül büszkék voltunk, és vagyun azóta is.
Alig váram a másnapot hogy lekerüljek a gyermekágyas osztályra ahol velem lehet. Másnap délelőtt mehettem is, egy másik császáros mamával együtt. A kisbabám tényleg egy csoda, de azt a 3 napot amit azon az osztályon töltöttem szívesen elfelejteném. Szűk szobába beszúfolva 4 mama és 4 baba, 2 szobára egy fürdő+wc, nem volt egy leányálom. Ehhez képest a terhes osztály egy luxushotel volt. Ráadásul az egyik szobatársam is igen fársztó volt. A 3. napra ki is borultam. Tejem alig-alig volt, a baba folyton ordított, nem akarta elkapni a cicimet, én tehetetlennek éreztem magam. Közben a szobában mindenki bőszen szoptatott meg fejt. Egy csődtömegnek érzetem magam. Csak az éltetett hogy másnap mehetünk haza.
Itthon aztán folytatótott az egész, annyi klönbséggel hogy megindult a tejem, amitől még bénábbnak éreztem magam, mert milyen az hogy tele vagyok tejjel, és a gyerekem meg éhezik, mert nem kap rá a cicire. Együtt bőgtem a gyerekkel, Apa meg tiszta ideg volt.
Másnap megérkezett anyukám, és minden megoldódott. Nagyon sokat segített lelkileg, és persze a házimunkában is. Ha nem segített volna tuti még mindig bőgnék. Azóta Timi baba és én is beletanultunk a dolgokba, a szopizás gond nélkül megy, szépen gyarapszik a kicsim. Szegénykém mint a zárójából kiderült 3650 g -al jött ki a kórházból, nagyom lefogyott, de most már újra 4 kiló, és egy tündér. Nagyon jó baba, bár esténként mindig hisztizik kicsit. 
Nem bírjuk nem elkényeztetni, így az első naptól köztünk alszik, amiről le kéne szoknia, de nincs szívem kirakni a kiságyába.
A napirendünk is kezd kialakulni, és egyre kevésbé félelmetes a dolog.

És akkor íme a Kicsit Timi:

1 percesen
































 









































































még kórháziban egy naposan









szintén egy naposan

Kis-Nagylány

2010.02.05. 12:54 - Timinnyó

Most szerdán ügyes volt Timike, szép ctg-t produkált.
A doki azt kérdezte hova növesztem a babát ahogy kitapintotta a hasamban. Mondtam hogy növeszti a halál, nő ő magától. Én tudom hogy valahogy ki kell jönnie.
Az lesz az izgi. 2 hét múlva megyek az utolsó uh-ra, az alapján hogy ott miket mérnek dönt a doki hogy hogyan szülünk. Megnyugtatott hogy ő a hüvelyi szülés híve, ha nem muszáj nem fog császározni, de ha akkora a kiscsaj feje, hogy neki és nekem is sérülésveszélyes lenne a szülés, akkor császárt fog javasolni. De hozzátette hogy ne erre készüljünk. Mondtam neki hogy én is hüvelyi szülést tervezek, de lesz ami lesz, bent gondolom még nem maradt egy baba sem. Meg is lettem dícsérve hogy jó a hozzállásom.
Így most izgatottan várom a 17.-ét, amikor is megtörténik az ominózus uh. Bár jó lenne akkortájt "váratlanul" szülni. Persze a méhszájam még mindig tök zárt és szülésnek továbbra sincs előjele. De hátha nálam hirtelen fognak történni az események. Fel vagyok készülve, minden megvan, megjött a babakocsi is, már csak a baba hiányzik!
Ma töltöm a 37. hetet, tehát innentől már semmiféle sem lesz koraszülött Pici Timi, úgyhogy még egy ok amiért már jöhet.

Ez a babkocsi:


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 









És a vasárnapi pocim 36 hetesen és 2 naposan
Hugi fotózott, megpróbálom a legjobbakat kiválasztani.

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 















 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 



















































































Kalandos reggel

2010.01.30. 23:55 - Timinnyó

A csütörtök reggelem szó szerint krimibe illő volt. 
Mostanában éjjel későn fekszem és így reggel is későn kelek. Pénteken reggel fél 8-kor csöngetést hallottam álmomban. A másodiknál már rájöttem, hogy nem álmodom. Először ajtót sem akartam nyitni, de hallgatóztam és kifüleltem hogy nem ismerős jött, így kikecmeregtem.
A kémlelőn kinézve két egyenruhás rendőrt pillantottam meg. Mire gondol ilyen kor az ember... Gondoltam jobb lesz ha kinyitom az ajtót. 
Első kérdésük, persze a köszönés után az volt, hogy várok-e csomagot egy bizonyos nőtől. Teszveszről rendeltem dolgokat mostanában, erre emlékeztem ott félálomban így mondtam hogy igen. Második kérdés az volt hogy mi lehet benne. Na itt azért volt némi gondom, mert az agyam még nem ébredt, mondtam hogy elég sok mindent rendeltem mostanában, de miért a kérdés. Kibökték, hogy van egy nekem címzett csomag a postán és csipog.
Ennél a pontnál megvilágosodtam! Ez csak a megrendelt légzésfigyelő lehet. El is nevettem magam, mire rámszóltak, hogy nem vicces... Hirtelen visszafogott lettem. Gyorsan felhívták a postán lévő kollegájukat, a hírrel hogy egyrészt egy kismama vagyok, másrészt hogy a csomi légzésfigyelő lesz, és főleg az volt a kérdés hogy mi a teendő.
Parancs az volt, hog vigyenek oda, és azonnal vegyem át a csomit. Kértem 10 percet hogy összeszedjem magam, addig a zsaruk megvártak lent a ház mellett a rendőrautóban. Mentőben már ültem, rendőrautóban még nem, ezt is ki kellett próbálni. A zsaruk fiatalok voltak,az egyik még jóképű is, de tipikus bunkó rendőr. Kár érte...
Először a közelben lévő kis postára vittek, akkor döbbentek rá, hogy nem ott van a csomag. Én minden cucccomat oda kapom, így én is meglepődtem, de azon még jobban, hogy ilyen komoly "vészhelyzet" van és azt sem tudják hol.
Útközben elmondták, hogyha nem találnak otthon, akkor le kellett volna zárni a környéket és kihívni a tűzszerészeket, de így is kb 10 embert foglalkoztatott a csomagom egész reggel.
Végre kiderült hogy a csomi a város másik felében a nagy postán van. Azt hittem be lesz zárva a posta vagy valami, de nem... Bevezettek hátra egy szobába, ott állt már két rendőr, meg kát postai alkalmazott a gyanús csomaggal, ami már nem csipogott, az egyik zsaru szerint biztos lemerült az elem. Személyimet persze meg kellett mutatnom, aláírtam az átvételit, kaptam egy kést és figyelő tekintetek mellett megkezdtem a bontást. Még mindig nem értem mire volt ez a nagy felhajtás, ha a hős kismama bontja ki a terrorgyanús csomit, de szerencsére nem sok kétségem volt afelől, hogy nem fog robbanni.
És láss csodát a légzésfigyelő volt. :)
Mostmár csak attól féltem hogy otthagynak a világ végén, de rendesek voltak a rendőrök hazavittek. Most már ők is megkönnybbültek. Hazafelé megkérdezte jóképű, hogy láta elég nagy már a pocim, hol tartok a terhességben. Mondtam neki hogy már nagyon a végén a 9. hónapban. Közölte hogy nehogy most még megszüljek a kocsiban. Mondtam hogy elég volt nekem ennyi izgalom egy napra, én ma már nem szülök.
Szerencse hogy felkeltem, kinyitottam az ajtót, mert gyanítom ha tűzszerészek barmolnak vele, nem lenne légzésfigyelőm. Így viszont kipróbáltam, működik is, és minden oké!
Ráadásul minden ki a sztorin röhög, jó kis kaland volt. Kismamaságom legviccesebb története.

Jó hír: apu szerdán ment be a kórházba a második kör kemora, és az előzetes vizsgálatok szerint a daganatok nagy része eltűnt a legnagyobb ami 9x5 cm volt már csak 3x1 cm, ezen kívül semmi. A nyelvéről például teljesen eltűnt minden! A kezelőorvos nem hitt a szemének, a főorvos úgy ment be az első vizitre hogy "hallom meggyógyult", úgyhogy nagy az öröm, de azért persze apunak továbbra is vigyázni kell az egészségére!

Ma egész nap szakadt a hó, itt van pár kép az utolsón Apa van. Szerintem most rakok fel róla először képet,ez azért van mert nem hagyja magát fotózni. De most jöttem rá hogy karácsonykor is készült rólunk egy közös kép, amin mondjuk én hülyén nézek ki de ő nem, úgyhogy most pótoltam azt is.

 

 

 

 

 

 


Elérkeztünk a finisbe

2010.01.28. 16:58 - Timinnyó

Tegnap voltam az első ctg vizsgálton. Itt a kismama hasára tesznek egy kerek érzékelőt, amit jobb helyeken egy gumiszalag tart a helyén, itt fogni kell, és ez figyeli a baba szívhangját és ebből látszik a mozgolódása is, valamint a méhösszehúzódásokat kb 20 percen keresztül.
Volt egy kis ijedtség. Csak másodikra sikerült a vizsgálat, mert az elsőnél Timike átlag 175-ös szívfrekvencián mozgott, ami magas, a normális 140-150 lett volna. Ki lettem küldve 10 perc után, hogy egyek meg sétáljak, és utána megismátlik a vizsgálatot. Egy órát vártunk mire visszahívtak, addig agyon paráztam magam, hogy mi lehet a babával, hogy így túl van pörögve, meg hogy mi lesz ha másodszorra sem javul a helyzet. Sógornőm vitt be, felhívta anyósomat, aki közölte, hogy őt ugyanezzel a problémával azonnal befektették, és naponta 4-5-ször ctg-zték. Nem örültem volna ha már haza sem mehetek. 
Végül a második vizsgálat tökéletes lett, átlag 150 es szívverrés. Szegénykémre pedig, mert gondolom valahogy úgy feküdt nagyon rá kellett szorítanom a fejet, hogy vegye a gép a szívverést, így én szorítottam, ő meg rugdosta volna el. 20 perc alatt 7 nagy mocorgást produkált. 
Vizeletemben sem volt semmi, vérnyomásom tök jó. 
A doki végül megnyugtattott, hogy ne izguljak az első ctg eredmény miatt, nem kell ezzel foglalkozni, a második tök jó lett, a baba úgy tűnik jól érzi magát. Megvizsgált, a máhszájam még mindig tök zárt (3000-es, azaz  méhnyak 3 cm hosszú, és külső belső méhszáj, meg minden ami ott van tök zárt. A baba most van a legföljebb, kb a gyomorszájam helyén van a vége. Így érthető miért fordult elő a napokban hasmenés, hányinger, és mitől ég megint cefetül a gyomrom. Viszont alig vizesedek, és az elmúlt egy hónapban egy dekát sem híztam. Mindent összevetve az elkövetkező egy hétben a doki szerint biztos nem szülünk. Cél a márc. 1. (neki), és ha előbb nem lesz meg a baba a vérhigítózás, a nagy bébi, meg amiatt hogy elég messze lakom befektet márc. 1. előtt egy héttel, feltételezem febr. 24-25.-e környékén. Én meg nagyon szeretnék előbb megszülni...
Mindez tegnap 6! órát vett igénybe a Klinikán. Mire hazaértünk azt hittem megpusztulok. Estére olyan jóslófájásaim lettek, hogy fekve tök nyugalomban 5-10 percenként keményedett a hasam görcsök kíséretében. ha nem aznap nézi meg a doki hogy minden tök zárt meg az összes többit, lehet hogy elgondolkoztam volna mi is történik. Így csak annyi történt hogy másfél órán keresztül helyezkedtem mire végül sikerülr olyan testhelyzetet felvennem amiben nem volt annyira rossz, és szépen meg is szüntek a fájások. 
Jövő héten újra ctg. 
 

 

35+2

2010.01.25. 12:12 - Timinnyó

Tegnap csinált rólam Jani néhány szexi képet. Máshova nem merem, de ide feltöltöm amit normálisnak ítélek. A pocakom szép, de a narancsbőrös combomat meg a felpuffadt arcomat nem kell nézni. :DDDD

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy Kislány! :)

2010.01.21. 22:16 - Timinnyó

Vannak fejlemények, csak én vagyok lusta disznó, és nem írtam. Szánom-bánom, de legyen mentségem hogy minden egyre nehezebb.
Múlt héten voltam uh-n 33 hetesen és 5 naposan. Megint hugi volt az áldozat aki kísérgetett. Pici Lányom fejjel lefelé fekszik ügyesen, remélem mostmár nem is gondolja meg magát, mert a dokim azt mondta ő nem meri kijelenteni, látott már olyat hogy a szülés előtt lett faros a baba. De azért nem ez a trend, úgyhogy jók vagyunk.
Na és Pici Timi nem is olyan pici. 2580 g-ra saccolt az uh. Még mindig egy héttel nagyobb, bár még a normális határokon belül mozognak a méretei.
A doki is megvizsgált, ő is hümmögött hogy jó nagy baba lesz. Ő 3500-3600 g-os szülési súlyt mert saccolni, a 4D-n legutóbb 3800-4000 g-ot jósolt az uh-s pasi. Szerintem hogy egyiküknek se legyen igaza legyen mondjuk 3700... :D 
Méhszájam tök zárt, nem vizesedem, nem híztam sokat, vérnyomásom jó, pisimben semmi eltérés nem volt, így most minden rendben!Mostantól sűrűbbek lesznek a dolgok. Jan. 27.-én kell mennem az első ctg vizsgálatra, és onnantól minden hét szerdán ez vár rám. Febr. 3 ctg, február 10. ctg + labor, február 17. ctg+uh, febr. 24. ctg. A doki szerint febr 24-ig ki kéne húzni. Már ő sem emleget márc. 1-et. Félek hogy 24.-e után be akar fektetni a vérhigító miatt, viszont én szeretném a minimálisra szorítani a kórházi tartózkodást, így most a febr. 19.-ét anyu és Zsuzska névnapját próbálom megbeszélni Timikémmel.
Itthon is szépen haladtam. Kórházi cucc csomagolás most 99%-on áll, főként azok a dolgok nincsenek berakva, amik aznap lesznek mikor menni kell, mert addig használom.
Babaholmik (amikből még kaptam néhány zsákkal a barátainktól) már mind kimosva, kivasalva, elrakva. Most épp az ágynemű, hordozókendő és néhány apróság szárad, amiket holnap vasalok.
A nagy nap közeledtével persze bennem is gyűlnek a kérdések, a bizonytalanság. A szüléstől érdekes módon nem félek. Valahogy bízom az ösztöneimben és nem is kételkedem benne hogy menni fog. Na de utána? Egyelőre abban sem vagok biztos hogy kell a hátáról a hasára fordítani egy újszülöttet, ennek ellenére attól a pillanattól hogy kibújik én leszek elelős érte. ez nem olyan lesz, mint amikor a barátnők a kezembe nyomták a babáikat. Őket egyszerűen visszaadtam, de most nem passzolhatom le, nekem kell helyt állni. Félek tőle és várom egyszerre, ettől viszont kicsit tudathasadásos állapotban vagyok.
Na meg valószínűleg feszültebb is vagyok a normálisnál, mert csak azt veszem észre hogy Janival sokat balhézunk mostanában, ami eddgin egyáltalán nem volt jellemző. Valószínűleg nem csak én hanem ő is benne van ezekben, hiszen bár pasi és nem mondja, de hasonló érzései lehetnek.
A pocakom nem lett kissebb karácsony óta. Mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy nem ikreket várok-e. Már unom. Meg azt is hogy itthon vagyok egyedül, és hogy szar az idő és menni sem tudok sehova. :( Azt hiszem ez már az áldott állapot terhesség része...
Tegnap voltam barátnőmnél babázni a 3 hónapos kisfiával. Jól kibeszéltük a szülés körüli dolgokat, na meg az utániakat is, és csajos babás délutánt tartottunk. Ezzel legalább egy kicsit feltöltődtem!
Majd írom a beszámolókat ahogy tudom, de már nagyon várom hogy a blogom tragikus hangvételű kezdése után végre egy pufók kis angyalka képét tölthessem fel, erőt adva mindenkinek aki ide téved és még az elején jár az útnak amin én végigmentem. És ez még nem is a vége. Óóó hol van az! ;)

 

Betegeskedős ünnepek

2010.01.04. 19:36 - Timinnyó

Eltelt a karácsony és a szilveszter. Nem volt az igazi. Igyekeztem már az adventi időszakban karácsonyi hangulatot varázsolni a lakásba, de apu betegsége végül elégé rányomta a bélyegét az ünnepekre.
Ráadásul a két ünnep között én is lebetegedtem, de nem szaladok ennyire előre.
A karácsonyi vacsorát itton tötöttük édes kettesben... pontosabban két és felesben. volt anyósomtól halászlé, töltött káposzta, rántott hal, rántott gomba, rántott karaj, gomasaláta, és persze bejgli, ami nekem tiltott, de azért néha bűnöztem. :)
Vacsi után átmentünk anyumékhoz. Én főként készített ajándékokat adtam. Nőknek ékszereket, apunak és anyunak közösen egy 4D unokás naptárt. Azaz a 4D-s képekből választottam 3-at abből készíttettem egy falinaptárat egy gyorsnyomdában. Nagyon örültek neki!
Keresztmamámék is anyuékhoz jöttek idén. Ez minden évben működik a családban, egyik évben anyuék mennek keresztanyuékhoz, másik évben ők a sorosok.
Én persze főként babás ajándékokat kaptam. Anyuéktól egy baba törölköző szettet, és egy előkét, hugomtól egy tündéri baba takarót, keresztanyám viszont babonából nem adott baba cuccot, így tőle egy pipere szettet kaptam, kis tatyóval, tusfürdővel, samponnal, hajbalzsammal, gondolva a kórházra.
Karácsony első napján anyósoméknál voltunk. Ott nem volt ajándékozás, csak nagy kajálás, meg csendes tv-zős buli. Ott volt dógornőm pici lánya is. Imádom, csak sajnálom szegényt, hogy az édesanyja nem igazán igényelte karácsonykor a saját gyereke társaságát. De ezt hagyjuk...
26-án itthon voltunk, este nagyon hányingerem lett, másnapra megfájdult a torkom, de pihanni nem lehetett, mert 27.-e Jani névnap. Így nálunk ünnepelt az egész familia. Anyós, após, kis sógor, idősebb sógor két kislánya, és végül még enyukám meg apukám is befutott.
Én másnapra 28.-ra már igen sz.rul lettem. Pihentem is egész nap.
29.-én bár állapotom nem javult, de az aznapi programot semmiképp nem hagytam volna ki. Bababoltokat jártunk, apósom fuvarozott. Majdnem mindent sikerül megvennünk, és ez kárpótolt mindenért.
Csak gondolom fizikailag nem tett jót, mert másnap a házidokinál keztük a napt. Ránézett a torkomra és kijelentette hogy vírus, amivel sokmindent nem lehet csinálni, 1000 ml C vitamin, öblögetés torokfertőtlenítővel, és pihi.
Csináltam is, de csk nem javult. A szilveszter még valahogy eltelt, de 1.-én már annyira köhögtem, hogy a babáért kezdtünk aggódni. Fontolgattuk, hogy másnap bemegyünk a Klinikára. Mindebben viszont az a szép, hogy egy pillanatra sem volt még csak egy kis hőemelkedésem sem. Így végül másnap elhatároztuk, hogy nem megyünk be, de mindent bevetünk. Volt ott sertészsír mellkasra kenve, és beközötve, hagymatea, kakukkfű tea, mézes-erős paprikás tej, izzadás, és sok-sok pihi. Végül ezzel a módszerrel sikerült felszakítani a köhögést.
Meg kell említenem hogy én szegény férjem két ünnep között végig főzött mostt takarított, és mellette még engem is ápolt. Imádom. :)
Mostanra visszamaradt egy kis köhögés, ami viszont most azért a kínok kínja, mert a sok száraz ugatástól megerőltetődtek a borda közi izmaim, így minden köhögés olyan érzés, mintha ki akarnák tépni a két alsó bordámat, főleg a bal oldalon, de a másikon is. Sebaj, kis edzés a szülésre... :D
Így az ünnepek végével, most tudatosult bennünk, hogy hamarosan szülők leszünk. Jani sokszor úgy érzem még mindig igyekszim homokba dogdosni a fejét, de mostmár ahányszor rámnéz kénytelen szembesülni a ténnyel, (lásd képek) hogy igenis, hamarosan apuka lesz. Szerintem jobb lenne ha kicsit szoktatná magát a gondolathoz, de továbbra is azt az elvet vallja, hogy majd ha megszületik a kislánya ekkor fog kötődni, most még "csak a hasmaban van". Pedig Timike rendesem rugdalja apa kezét ha a hasmra teszi. :)
Bevallom én is érzek egy kis drukkot, és ez gondolom mostantól csak erősödni fog, de minden félelem és bizonytalanság felett dominál az a kíváncsiság, vágy, hogy már nagyon szeretném látni a Kicsikémet, hogy hogy fog kinézni, hogy fog rácsodálkozni a világra. És legalább ennyire kíváncsi vagyok arra hogy fog ránézni az apukája. Remélem sikerül normál úton szülni, apával, és hogy nem rondít semmi a mi napunkba, pillanatunkba. De bárhogy is lesz, akkor is hamarosan meglátom Őt, akire annyit vártunk! :)

Ilyen most a bébisarkunk. Valószínűleg amikor hazahozzuk, akkor másik ágynemű lesz, mert varr egyet az unokatesóm. Ez lesz a csere, mert bár nem akartunk venni, de ez megtetszett és apósom felajánlotta, hogy beleszáll. Így majdnem az egészet ő fizette. Ezt nem tudtuk visszautasítani. :)

 

 


"Karácsonyi bálna" :DDDDDD (pont 31 hetes)

 

 

 

 

 

 

Ááááááá, hát mekkora ez a baba??? :DDDDDDD

 


 

 

 

 

 

 

Pufi Pofi

2009.12.16. 10:28 - Timinnyó

Vannak jó és rossz híreim.
Kezdem a rosszal. Apukám már nyár óta fogy, és megduzzadt a nyaka egyik oldala. Hónapok óta nyúztuk anyuval, hogy menjen el dokihoz. Most december elején végre rávette magát, és sajnos beigazolódott, amitől féltünk. Egy daganatot találtak a nyelvtövén, ami sajnos már megtámadta a nyirokcsomóit is, ezért dagadt be a nyaka. 
Persze most meg kicsit kapkodás kezdődött, gyorsan elvégezték a kezeléshez szükséges vizsgálatokat. Anyu is megmozgatott minden követ, hogy MRI-re pl ne kelljen egy hónapot várni. Eközben mindenféle méregtelenítő kúrát elkezdett apun. 
Most ott tartunk, hogy megvan minden vizsgálat. Kiderült, hogy a daganat sajnos nem műthető, így csak a kemoterápia jöhet szóba. Ezt a héten el is kezdik. 
Apu legalábbis nekem nem mutatja, hogy rosszul lenne lekileg, de azért gondolom megviseli. Anyu csak apunak nem mutatja, de nekem hajlamos drámázni. És persze ezzel nem sokat segít rajtam, mert én is nagyon aggódom, de én nem mutatom egyiküknek sem. Inkább megpróbálok beszámolni nekik az unokájuk fejlődéséről, és ezzel elterelni a figyelmet, és bizakodom, hogy a terápia, az unoka érkezése, és apu hozzáállása együtt megteszi a hatását, és sikerül legyőznie a betegséget.
És akkor jobb hírek: 
Múlt héten voltam a Klinikán. Az uh szerint Timike még mindig kislány, és nem is kicsi. Akkor 1570 g-ra saccolták. Nagy baba! A méhszájam zárt volt, a vizeletemben kivételesen semmit nem találtak, minden szupi, csak a baba volt farfekvéses. Hugi kísért el, így nem is volt rossz a sok várakozás.
Hazaérve elkezdtem győzködni a kiscsajt, hogy meg kéne fordulni fejjel lefelé. Igazság szerint fogalmam sem volt hogy sikerült a rábeszélés, mert továbbra sem egy idegbeteg baba Timike. Inkább kicsit lustinak mondanám. Gyakorlatilag egész nap alszik...
Tegnap voltunk 4D-s uh-n 29+4 hetesen, így gondoltam hogy ott majd kiderül mit sikerült intézni fordulás ügyben. És lásd milyen okos kislányom van: megfordult!!! De ez a legkevesebb, a lényeg hogy GYÖNYÖRŰ! Nagy pufi pofija van, kis Duci Juci! Imádnivaló. Az orrát nem tudom kitől örökölte, se az apjáé, se az enyém nem ilyen boxoló orr. De ki tudja még mi lesz belőle mire nagy lesz. De most még nem is érdekel, az a lényeg hogy most igazi kicsi babás!

A méretei:
BDP (fej szélessége a két halánték között) = 7,93
HC (fej körfogata) =28,51
AC (has körfogata) = 26,98
FL (combcsont hossza) = 5,92

A méretek szerint egy héttel nagyobb a koránál, az uh alapján 2010.02.14.-én szülnék. Megkérdeztük az uh-s srácot, hogy ha így folytatja Timi baba, mennyivel fog kb születni. 3,8-4 kg-ra saccolta. Asszem az 56-os rugikat nem fogjuk agyon hordani... :)
Az egyetlen eltérés, amit látott, egyrészt hogy nagyobb a baba, másrészt, hogy picit több a magzatvíz az átlagnál. Ez pedig cukorra utalhat, így most megint elkértem anyósom mérőjét, és méricskélek. Egyelőre van egy éhgyomri 4,8-as értékem, ami tökéletes. 
Megint kicsit besokalltam hogy mindig van valami izgulnivaló!!! De ezt a pár hete már fél lábon is... 
És akkor a képek, kis Pufi Pofiról:





 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 


Hát nem zabálnivaló? :D

H1N1

2009.12.03. 10:18 - Timinnyó

Minthogy mostanában a csapból is az influenza járvány folyik, persze hogy engem is folyton elér ez a mizéria!
Egy hete megkérdeztem a házidokit, hogy ajánlja-e a védőoltást. Azt válaszolta, hogy én döntök, de nála kismama még nem oltatta be magát. Erre tegnap hugom volt nála, iratott nekem is gyógyszert, és vele üzent a doktornő, hogy indenképp oltassam be magam, mert neki változott a véleménye, tekintettel arra, hogy több kismama került kórházba, lélegeztető gépre az utóbbi napokban a h1n1 miatt, és egyikük sajnos bele is halt.
Én eddig nagyon elleneztem az oltást, és cseppet sem tetszik, hogy egyik doki ezt mondja, másik azt, vagy lásd a házidokimat, egyik nap ezt, másik nap azt. Úgyhogy gyorsan felhívtam a nőgyógyászomat, az ő véleményére jobban adok.
Ő majdnemhogy leszúrt, hogy micsoda kérdés ez. Megkérdezte olvasok-e híreket, és azt javasolta hogy oltassak. Ő azt mondta se nekem se a babának nem lehet bajunk tőle. Remélem tényleg, mert nem vagyok 100%-ig meggyőzve.
Most még az is elbizonytalanít, hogy aki vérhigítót kap állítólag nem kaphatja meg az oltást, mert stroke, vagy vérömleny lehet a mellékhatás. Egy fórumos lánynak a hematológusa épp ezért nem ajánlja. Nekem viszont nincs külön hematológusom, így még megkérdezni sem tudom.
Tehát meg böketem magam, és reménykedem hogy sem nekem, sem pár év múlva a babának nem lesz belőle semmi baja. Legalább az influenzát nem kapom el, ez is valami...
Hogy magunkról os írjak, nagyon jól vagyunk! Kis izgő mozgó nagyon él mostanában. Érzem hogy egyre nagyobb és erősebb. :)
Nekem újabb tümneteim, hogy bár nagyon kis mennyiseégben, de megjelent az előtejem. Ez még nem jelenti hogy lesz is sok tejcsi, de barátnőmnek azt mondta a dokija, vagy a védőnője, hogy azt viszont jelzi, hogy könnyen átjárhatóak a tejcsatornák, tehát jót jelent!
A másik újdonság, hogy kb egy hete érzek haskeményedeseket. Na nem túl sokat mert az gáz lenne, napi 3-4 van. Ez is jó, mert készül a méhem a szülésre!
Átrendeztük múlt hét végén a lakást, pontosabban Jani átrendezte. Nagyon jó így, jobban érzem magam itthon, és a kis Timibabának is megvan a sarak, bár még nincs berendezve.

Itt van egy-két kép az-e heti pocakról 27+3: 

Még mindig pozitívan

2009.11.14. 17:18 - Timinnyó

Megvan a cukor leletem. Jó lett. Éhgyomorra 5,1, 2 órávala cukros víz után 6,1. Azért a doki azt üzente, hogy ez nem azt jelenti hogy válogatás és ész nélkül kajálunk. Hááát persze! :)
Voltam védőnőnél is. Súlyomat ő 83-nak mérte, én csak 82-nek előző nap. De így sem mondott semmit. Az bő 7 kiló eddig, így gondolom még benne vagyok a "belefér" kategóriában. Így hát minden rendben van.
Csak dec. 9.-én kell mennem uh-ra. Még olyan messze van. Állatira érdekel mit csinál bent a pici lány, amikor azt érzem hogy nagyon tevékenykedik. El nem tudom képzelni mit művel, amikor van olyan nap hogy megállás nélkül rendezkedik...
Apának még mindig nehéz elcsípnie, mert ha a pocakomra teszi a kezét továbra is megnyugszik. Múlt héten kitalálta, hogy behallgatózik a hasamba. Rátapasztotta a fülét a pocakra, és kb 5 mp múlva egy akkora arcon rúgást kapott, hogy belesajdult a hasfalam. Jót nevettünk. :)
A pocakom kezd kényelmetlenné válni, nem túl kellemes már lehajolni, meg aludni. Néha már panaszkodom is, de azért továbbra is imádok kismama lenni! :)

Régen volt már kép. Itt egy pocak fotó 23+4 hetesen. Ma már 25+1 vagyok, de talán azóta nem nagy a különbség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

És egy vicces kép egy nappal későbbről. Ilyen az árnyékom a fürdőszobában. :D

Cukor

2009.11.08. 10:15 - Timinnyó

Ez a hetem elég mozgalmas volt. Szerdán kellett mennem a dokibácsimhoz. Megint jó sokat vártam.
Ezúttal nem volt ultrahang, csak a doki vizsgált meg. A méhszájam teljesen zárt, a méhem vége már a köldököm magasságában van. Tehát ezzel minden rendben.
Minden alkalommal kell leadnom vizeletet, amiben tesztcsíkkal azt nézik, hogy nincs-e benne cukor, aceton, fehérje vagy genny.
Eddig mindig oké volt, de most a cukor és az aceton pozitív lett, ami terhességi cukorbetegségre utalhat. Enyhébb esetkeben elég a diéta, súlyosabb esetben gyógyszeres, vagy inzulin kezelés kell.
Még erre a hétre kaptam időpontot terheléses vércukor vizsgálatra, így péntek reggel mennem kellett újra a Klinikára. Szerencsére anyukám elkísért, mert egyrészt féltem, hogy nehogy rosszul legyek, másrészt meg nem akartam unatkozni. Ugyanis a vizsgálat úgy zajlik, hogy reggel 8 körül (nálam 3/4 9 lett) levesznek egy adag vért, majd meg kell inni egy pohár cukros vizet, és két óra múlva levesznek még egy adagot.
Eredmény csak jövő hét elején várható, így még pár napig bizonytalanságban élek.
Ami bíztató, hogy szerdán szóltam a dokinak, hogy előfordul mostanában felfázásos érzés pisiláskor, így bár a szerdai pisimben semmi nem utalt gyullladásra, e kért egy reggeli vizeletet pénteken is, hogy abban is megnézze. 
Az első vérvétel után lementem hozzá leadni a vizeletet. Megnézte, és amellett hogy nem volt benne semi gyulladásos dolog, de még a cukor is negatív lett ezúttal. Úgyhogy bízok benne hogy csak valami egyszeri eet volt. Ha nem akkor diéta...

Áttörések mocorgás fronton

2009.10.22. 15:44 - Timinnyó

Nem semmi módon növekedhet Pici Timi, legalábbis aszerint hogy szinte napról napra jobban érzem őt. Sőt.
Pici rebbenés szerű valamiket már a 16-17. héttől érzékeltem, aztán a 19-20. héten megérkezett a konkrét rugdosás is. Szuper érzés, hogy mocorog a pocimban a Kisbabám! Ez az amikor az ember lánya rájön, hogy komoly a helyzet. Ez bizony egy igazi élő kis valaki ott bent. Arról nem beszélve hogy ki is fog jönni!
Van hogy megkérem, hogy puszi helyett adjon egy rugit anya tenyerébe. A hasamra teszem a kezem, és az estek 90%-ben megkapom a kicsi lányomtól amit kértem. Ilyenkor hosszú percekig nem tudo letörölni a büszke mosolyt az arcomról. :)
Első áttörés az volt, amikor elkezdtem érezni kívül is, ha odaraktam a kezemet, ahol belülről érzékeltem a mocorgást.
Onnantól kezdve mondtam Janinak, mikor érzem, és próbáltuk is, hogy ő is rátette a kezét a hasamra. Node rafkós kiscsaj a miénk! Amint Apa a pocakom közelébe merészkedett, abbahagyott odabent minden tevékenységet, és innentől általában órákig meg sem moccant.
Mi viszont nem hagytuk magunkat és kb egy hete, amikor nagy volt a buli odabent szóltam csöndben Janinak, hogy jöjjön. Odatettem a kezét a megfelelő helyre, és láss csodát, gondolom Pici Timi nem vette észre mi történik, és két jókorát rúgott Apa tenyerébe. Ez lett az újabb áttörés.
A legutóbbi pedig épp tegnap történt. Kabaré jeleneteket néztünk a youtube-on. Úgy nevettem hogy majd meg fúltam!Pihennem is kellett utána, de a pici tovább élvezte a szitut, és jókat el bugizott odabent magában. Mi meg kint figyeltük a pocimat Janival, és a továbbiakban a kislányunkon nevettünk, mert határozott kis ugrálásokat lehetett látni kívülről is! :D
És a mostani képek. Bár semmi pénzünk, de azért nem bírtam ki és rendeltem pár dolgot a teszveszről. Íme:

Ebbe a rongyiba simán beleszerettem, pedig a kixsinek csak kb fél éves kora után lesz érdekes.

 

 

 

 

 

 

 

Ez egy hálózsákká összecipzárazható nagyon puha és meleg takaró. Szétcipzározva meleg paplan lesz belőle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a kedvenc kismama, majd később szopi párnám. Már nem igazán kényelmes az alvás, de ezzel nőtt a komfortérzetem. Már kb 3-4 funkcióban használom, máshogyan tévézéshéz, megint másképp alváshoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Félidő

2009.10.06. 15:02 - Timinnyó

Múlt héten voltam a doki bácsinál. 
Volt uh is. Ittam előtte egy gépi chapuchinot, hagy mocorogjon a baba. HMegvolt a hatása...:)
Most nagyon nem volt szégyellős a Picim. Amint a hasamhoz ért a vizsgálófej egyből egy nagy terpesz látszott premier plánban. A szonográfus pasinak az volt az első kérdése, hogy tudjuk-e már a nemét. Mondtam hogy vannak tippek, hogy lány. Közölte hogy még mindig az. Meg is mutatta a nunit.
Kivételesen egy tök rendes hapsit fogtam ki. Mindent megnézett, elmondott, mutogatott. Nyunyókámnak van két tappancsa, két kezecskéje, nagy bukója, pocakja, telik a gyomra meg a húgyhólyagja, így minden bizonnyal a nyelőcsöve is oké. Van két szeme orra szája, tehát mindene megvan ami kell. 
A kis koffein hatására pedig úgy izgett-mozgott végig az uh alatt, hogy úgy kellett levadászni a különböző testrészeit, hogy le lehessen mérni. Nagyon édes volt.
Kb 24 dkg- nak mérték, tehát már komoly nagy baba. :)
Egyelőre keresztben fekszik, remélem megfordul időben. És a kritikus placenta probléma, ami ugye alacsonyan volt megoldódni látszik, már jó helyen van. 
Uh után doktorbácsi következett. Megnézte a méhszájamat: zárt. Megint jól elbeszélgettem vele. Kikértem az AFP leletemet, az is tökéletes.
Tehát minden oké velünk.
Tegnap kellett mennem védőnőhöz. Már előtte egy héttel teljes pánikban voltam, hogy mi lehet a súlyommal. Utálom ha cseszegetnek, hogy mennyit hízok. Rettegve álltam a mérlegre, és láss csodát, csak másfél kiló jött föl 6 hét alatt. Így eddig 4 és fél kiló, ami tök jó! Még meg is lettem dícsérve! :)
Megkaptam a babakelengye listát. Még kicsit korai, de ezt a védőnő is mondta. Csak olyan jó már gondolkozni rajta. :)
Pár hete megvettem az első bébi cuccokat, amiket nem bírtam otthagyni. 2 fehér pici kardigánt turiztam. Tündériek! :)
Nyunyóka néha érzékelhetően mocorog, de azért még mindig nem nevezném hatalmas rugdosásnak. Bár a maga negyed kilójával ezen a fókahájon ami a pocakomon van, átjelezni nem kis teljesítmény. Ügyes kislány! :D
 

4D ultrahang

2009.09.20. 14:53 - Timinnyó

Pénteken, szept. 18.-ám, a szülinapom napján (azt le nem írom hányadik!!! Na jó 29 :), épp 17 hetesen voltunk 4D ultrahangon. 
Tapasztaltabb kismamák és anyukák óva intettek, hogy ilyenkor még nagyon pici a baba, nem fogunk látni semmit, nincs értelme, stb. De szerencsére hajthatatlan maradtam. Egyrészt azért, mert ezt azok mondták, akik csak egyszer mentek/mennek a terhesség alatt babanézőbe, de mi előre megbeszéltük, hogy decemberben elmegyünk még egyszer. Másrészt azért mert a legtöbben magán dokihoz járnak, ahol minden alkalommal tök sokáig uh-zzák őket magyarázattal, és a párjuk is bent lehet. Nekem a klinikán egy átlag uh 2-3 perc. Jobb esetben van felém fordítva monitor, de legutóbb még az sem volt, és egyszer sem volt olyan hogy közben elmondta a volna a szonográfus, hogy éppen mit látok. Arról nem is beszélve, hogy Apa ha bejöhetne is, mindig dolgozik amikor megyek, és nincs már szabija idén... És harmadrészt úgy gondoltam ha mást nem azt csak megtudjuk hogy kisfiú vagy kislány lakik odabent, ez meg már több mint elég szülinapi ajándék nekem.
Így nagy várakozásokkal telve mentünk a megbeszélt időpontra. Nagyon kedvesen fogadtak. Be is reklámozom gyorsan a céget: Dunakeszin voltunk a Kenguru Goldban a Hepinet nevű cégnél.
A vizsgálat elején ijesztgetett kicsit Nyunyó, mert jól elbúlj a lelkem a placentába háttal nekünk. Az első 5 percben gyakorlatilag felváltva könyörögtünk neki a szonográfussal, hogy forduljon már meg, de közben azért sikerült lemérni néhány testrészét. 182 g a drága :) 13,36 mm a fejkörfogata, a két halántéka között 3,66 mm, a kis pocakja 11,57 mm körbe, és 2,31 mm a combcsontja. Mint eddig szinte mindig, most is egy nappal idősebbnek mutatta az uh, mint a hivatalos kora, tehát órmű pontosággal fejlődik!
Kb 5 perc után aztán nagy kegyesen, mert szerintem már nagyon unta hogy cseszegetjük, megfordult, és még a kis pofikáját kidugta a placenta mögül. 
Gyönyörű!!! Tudom hogy még picike, és még csak most kezd zsírt gyűjteni a csontocskái és a bőröcskéje közé, hogy igazi pufók kisbaba legyen, de így is hatlamas élmény volt, és nekünk a világ a legeslegszebb dolga amit valaha el tudtunk képzelni! Mosolygott a kis drágám, dörgölte az orrát, cumizta az ujját, nyitogatta a kis száját! Tehát végül még produkálta is magát. 
A lényeghez tartozott persze hogy megtudjuk a nemét, de az első 10-12 percben (kb 20 perces a vizsgálat) maga alá húzta a lábacskáit, és a lábfejétől semmit nem lehetett látni. Az volt a szerencsénk, hogy a szonográfus szemfüles és nagyon ügyes volt, így nagynehezen elcsípte amire nagyon kíváncsiak voltunk.
EGY NUNIT! NYUNYÓ KISLÁNY!
Tehát Timikénk lesz. Apa el van olvadva. Mostmár bevallotta, amit sejtettem, hogy ő így ici-picit jobban örül, mintha kukit láttunk volna. Én nem tudom. Valahogy egy ideje érzem hogy kislány, és azt hiszem bele is éltem már magam. Persze egészen más így hogy tudjuk. Valahogy egyből személyesebb lett a dolog. Jobban maga elé tudja képzelni az ember a jövőt.

És íme a képek. Hát nem gyönyörű?

Az orromat birizgálom, nehogy lássátok a pofimat!

 
 

 

 

 

 

 

 


Na mi van a lábam között, én látom bibiii!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

Lebokszollak ha nem hagysz békén!!! :D
(Apa kedvenc képe)

 

 

 

 

 

 




Akkor most megmutatom milyen amikor örüök valaminek jó???

 

 

 

 

 

 

 

 

És az örülést tudom ám fokozni is! :D

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyökölni is tudok, és csajosan nézni! Talán fotómodell leszek ha nagy leszek....

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis profil, hogy találgathassatok kinek az orrát örököltem :)
És figyi milyen csini pipaszár lábaim vannak!!!
(Anya kedvenc képe)

 

 

 

 

 

 

 

Még egy sztárfotó csak nektek :)

 

 

 

 

 

 

 

 

És akkor most hogyha így ide teszem a karomat az szép???

 

 

 

 

 

 

 

 

Én mostmár nemsokára visszabújok, elfáradtam! de azért küldök egy utolsó kis mosolyt :)
 

 

 

 

 

 

 


Jól beléd rúgok ha nem mész innen!!!
Kevésbé szemfüleseknek: jobb oldalon van egy egy nagy fejszerű kerek valami, mellette bal oldalon felül pedig ott a tappancs lenyomat! :D

 

 

 

 

 


Nem tudom másoknak milyenek ezek a képek, mi persze Apával egész nap nézegetnénk. Totál szerelmesek vagyunk! :)

Megmozdult :)

2009.09.11. 15:28 - Timinnyó

Pont ma vagyok 16 hetes. Pár napja 15 hetesen és 4 naposan azt hiszem végre megérzetem ŐT.
Még nem mondanám hogy rugdosást érzek, és ha nem figyelek befelé fel sem tűnik, de valahogy tudom ez már Nyunyó. Olyan mintha kis remegések lennének a hasamban a köldököm alatt, és egyértelműen belül.
Nem rendszeres még, és nem érzem minden nap, de amikor igen akkor csodálatos! Mosolyognom kell tőle. :)
Tegnap is volt egy kis bulizás a pocakomban. Találkoztam a barátnőmmel, közösen elmentünk egy volt osztálytársunk kiállításának megnyitójára. Vonattal mentem-jöttem, és este hazafelé minden megállónál úgy éreztem, mintha pici pillangók repkednének a hasamban. Nem tudom ennyire tetszett Nyunyónak a vonatozás, vagy ennyire utálta, mindenesetre nagyon aranyos volt! :)
Gondolom mostmár egy két hét, és sokkal egyértelműbben, rendszeresebben, és erősebben fognak jelentkezni ezek az érzések. 
Vártam-vártam hogy alakul ki az a kötődés, ami anya és gyermeke között van. Most már tudom hogy fokozatosan jönnek a dologok. Hihetetlen hogy mocorog bennem valaki. Egy igazi csoda! Én most szembesültem vele először, hogy igen, ő tényleg ott van, mocorog, él, és valahogy amikor érzem ŐT, legbelül tudom hogy már nem lesz semmi baj. :)

1. uh szűrés

2009.09.02. 15:47 - Timinnyó

Hérfőn, azaz tegnapelőtt voltam a Klinikán. 9-re volt időpontom, és nagyjából akkor be is hívtak.
A mostani uh-s néni borzalmas volt. Rettenesen mogorva, és elég undi is. Ott kezdődött, hogy alig akart megvizsgálni, mondván mit keresek ott 14 hetesen, ilyen idősen nincs kötelező uh. Nagynehezen rávette magát hogy mégiscsak megnézzen.
Végre nem hüvelyi uh van, hanem hasi. Mennyivel egyszerűbb így...
A legszebb az volt az egészben, hogy felém nem volt egy darab monitor sem. Lett volna egy kis tévé ami felém néz, de nem volt bekapcsolva. Nem tudom hogy ez direkt volt, vagy el volt romolva a készülék, de ettől a banyától kedvem sem volt megkérdezni.
Így aztán úgy lett vége az uh-nak hogy egy pillantást sem vethettem Nyunyóra. Ezek után evidens, hogy meg sem próbáltam képet kérni. :(

Íme az adatok:
BDP: 28 mm (két halánték közti távolság)
OFD: 34 mm (homlok és tarkó közti távolság)
HC: 98 mm (fejkörfogat)
AC: 80 mm (haskörfogat)
FL: 14 mm (combcsont hossza)
AD1: 23 mm (has átmérő 1)
AD2: 28 mm (has átmérő 2)

A lelettel felcammogtam a dokibácsimhoz. Ott is nagyon hamar bekerültem.
Jól kielemeztük az uh leletet. Nyunyóka szuper baba. Pont akkora, amekkorának lennie kell. A méhlepény már nem ilyen "jólnevelt". Bár a hátsó falon tapadt meg és az jó, de eléri a belső méhszájat. Az már annyira nem jó. Félő hogy ha kicsit megerőltetem vagy túl jól érezzük egymást Janival, vérezgethetek. Így most óvatosnak kell lennünk.
Megmutattam még az ekg-mat és a vérképemet. Minden szuper. Annyi amire figyelnem kell, hogy a vasam, bár még a normális tartományban van, eléggé az alsó határán, így ősztől pótolnom kell. 
Ez legyen a legnagyobb bajunk végig!
Azt veszem észre hogy uh-ról uh-ra egyre közelebb kerülök Nyunyóhoz. Hiszem már 10 centis a fejkörfogata, van combcsontja... Ez hihetetlen. Először 6 hetesen még csak egy pötty volt a petezsákban, aztán 8 hetesen egy amorf kis valami. 10 hetesen egy fejecske és egy testkörvonal látszódott belőle. 12 hetesen már megvolt mindene, de még nem mérték le. És most...
Még kb 2 hét és a szülinapomon szept 18.-án megyünk 4D-s ultrahangra. Már alig várom!
És, mert mindenképp kell valami kép, íme a 14 hetes és 3, illetve 4 napos pocakom. Nagyon büszke vagyok rá!!!



Nem tüntem el!

2009.08.29. 15:50 - Timinnyó

Huh basszus, már két hete nem írtam. Bár a 12 hetes uh óta eléggé eseménytelen volt az életem. Elmúlt a reggeli öklendezés, a melleim sem akarnak olyan nagyon leszakadni, viszont Nyunyó mozgását még nem érzem, ahhoz még kell néhány hét.
Votam kombinált teszten, már az eredmény is megvan. A down kór esélye 1:4200, az edwards kórra 1:20000. Euek nagyon jó értékek, úgyhogy ismét boldogok vagyunk!
És voltam ekg-n is. Hajmeresztő volt a doki a helyi sztk-ban. Nagyon büdös volt a neki a munka, majdnem kihajított, hogy miért nem a házidokim csinálta meg, vagy küldtek el a Bel Klinikára ha már a SOTE-n fogok szülni. Végül nagy kegyesen elvégezte a kb. 2 perces vizsgálatot, az ASSZISZENSNŐJE!!! Hihetetlen! :O
Ugyanígy játam kb a fogorvos dologgal. A védőnő azt mondta bármelyik helyi fogdokihoz elmehetek, nem kell oda ahova tartozom. Nem is nagyon akartam oda, mivel az ottani doktornő egy masszív alkoholista ruppótlan öreg néni. 
Regéket zengenek az egyik fogorvosról, aki állítólag egy állati jóképű pasi, gondoltam akkor kellemest a hasznossal... bejelentkezem oda. 
Eredmény: Végtelenül unott hangon közölte az asszisztensnő hogy mit képzelek magamról, oda menjek ahova tartozom. Nyügi kismama lévén vérig sértődtem és közöltem Apával, jogy én akkor egyéltalán nem megyek fogorvoshoz punk-tum!
A problémát végül egy fogtechnikus barátunk oldotta meg. Kétségbeesetten felhívtam hogy segítsen rajtam, és íréretet kaptam hogy jövő héten beviszi a kiskönyvemet az egyik helyi dokihoz akinek dolgozik és lepecséteteti! Jeeeee! 
annyit kell tudni rólam hogy az egész lombikot bétrabban bevállaltam, mint ezt az egy fogdokit, úgyhogy nem csoda hogy a fellegekben járok, amiért megúsztam.
A jövő hetem elég pörgős lesz. Hétfőn uh, és a második találkozás dokibácsimmal, aki befejezi szabiját.
Csütörtökön házidoki tp papír, pénteken védőnő. 
Majd mesélek.
És még valami, nagyon örülök hogy a blogom segít másoknak, remélem továbbra is csak olyan kedves kommenteket fogok kapni mint eddig. 

És hogy azért ne búcsúzzak kép nélkül, íme még egyszer a 12. uh kép némi magyarázattal. 3 napomba telt, mire felfedeztem a gyerek lábszerkezetét. :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg egy kis dicsekvés. Ezeket kötöttem, a takarót véletlenül a fonákjáról fotóztam. Ez kb 5 hétig készült, a kiscipő kb 2 óra altt kész volt, de azt hiszem csak mintadarab lesz, mert én túl picikének látom. De majd meglátjuk. ;)

 

 

Az a bűvös 12 hét

2009.08.16. 11:55 - Timinnyó

Jelentem ma már 12+2 hetesek vagyunk. Utronak vége, mostmár a méhlepény vette át a feladatokat, nem kell hormonpótlás.
Voltam kombinált teszten 2 napja pont 12+0 hetesen. Nyunyókánk már 55 mm-es nagy gyerek, mindene megvan, aminek kell, a tarkóredője 1,6 mm. Ez szintén jó, mert ha 3mm alatt van, az azt valószínűsíti, hogy nem lesz down kóros. Bár ennek megállapításához vettek le tőlem vért is, annak még nincs meg az eredménye.
Olyan jó volt látni a Kicsikémet, így hogy már tényleg kezd kisbaba formá ölteni. Annyira aranyos volt. :) Végig mosolyogtam amíg nézegették. Kár hogy itt a kórházban elég futószalag szerűen mennek a dolgok. Nem nézegetik sokáig a babát, nincs olyan extrázás hogy át-át kapcsolnak 4D-re. Gyorsan megméricskélik, aztán mondanak annyit hogy oké, vagy nem oké, és mehetsz. De Apával megígértettem hogy a szülinapomon bő egy hónap múlva 4D-s uh-t kapok ajándékba, és ott végre lesz időm megnézegetni Nyunót. Na meg nem utolsó sorban ott lehet Apa is! ;)
Úgy látom Jani megkönnyebbült hogy túl vagyunk a kritikus heteken. Este pl már kérés nélül is kapott Nyunyó jóéjtpuszit. Mármint pocakon keresztül. :D
És íme a sztárfotó, ami annyira nem sikerült jól, hogy nem is kellett kifizetnem, de azért én látom rajta a baba formát. :)

 

Védőnő

2009.08.07. 14:51 - Timinnyó

Ma megkaptam a kiskönyvemet. Hivatalosan is kismama lettem. pont ma vagyok 11 hetes. Még egy hét és elérkezünk a bűvös 12-ig! ;)
Ez lassacskán látható is, mivel már nem jön rám egy nadrágom sem. Ha olyan ruhát veszek fel szép kismamapoci látszik, és nagyon tetszem magamnak. :)
Csak ez a sok orvoshoz járkálás ne lenne. Jövő héten vérvétel, meg házidoki tp papírért. Péteken meg kombinált teszt.
Végül sikerült bejelentkeznem, a Klinikán csináltatom meg, mivel ott olcsóbb, mert ott kezelnek. Így megúszom 9.000 Ft-ból, míg ha itt helyben csináltattam magánrendelőben 16.000 lett volna. Nagyon át kell gondolnunk minden kiadást, mert sajna táppénzt még mindig nem kaptam, így egy fizuból meg nehezen jövünk ki.
Mire kibújik Nyunyó biztos helyre jövünk. Az a terv.
 

Klinika

2009.08.01. 11:46 - Timinnyó

Csütörtökön voltunk a Baross u.-ban, a szülész dokimnál. Szerencsére Jani jött velem, mert megint nem végeztem villámgyorsan...
Elég sűrű volt a program. Arra nem kellett sokat várnom hogy behívjon a Doktor úr. Megbeszéltük a főbb részleteket, majd elküldött uh-ra.
Nyunyó 9+6 napon 31 mm volt, ami 10 hetes terhességnek felel meg. tehát tökéletes! :) Én nem sokat láttam belőle a monitoron csak felül egy kis gömböt, alul meg egy oválist. Gondolom a gömb volt a fejecskéje, az ovális meg a teste. Azon nevettem utána, hogy szerintem háttal ült. :D Az uh-s nő egy köcsög volt. Az elején szóltam neki hogy szeretnék képet. Akkor jött rá hogy azért vagyok ott, mert babát várok. Azt mondta a kartonom nem ez van, mondtam neki hogy nézzen bele, van benne egy kiegészítő lap. Ezután hasi uh-t akart csinálni, majd rájött hogy hüvelyi kell. Tiszta ideg volt. A végén persze nem adott képet, én meg nem akartam könyörögni egy ilyen hülye tyúknak. 12 hetesen úgyis megyünk magánrendelésre genetikai szűrésre, majd ott lesz kép. ;)
Uh ereménnyel visszamentem a dokihoz. Megdícsért minket hogy minden oké. Csakhogy... nekem 21 éves koromban 8 évvel ezelőtt volt egy agyi trombózisom. Összeestem az utcán, mentővel vittek kórházba, ahol 2 hetet töltöttem. lebénult a bal oldalam, 3 hónapig kellett gyógytornáznom, hogy újra tanuljak mindent. Pl: járni, fogni a bal kezemmel stb. Szerencsére teljesen felépültem, de a szülész tud a betegségemről, és elővigyázatosságból vérhigítót kell kapnom végig a terhesség alatt, hasba szúrós injekció formájában. Nem örültem, de inkább a megelőzés, minthogy bármi baj legyen.
Csak attól félek hogy erről a BMC-ben nem tudtak. Direkt nem szóltam, mert féltem hogy hozzám se nyúlnak ha elárulom. De a zárójelentést a szülés után el kell nekik küldnem, amiből kiderülhet. Ha szeretnénk menni kistsóért nagyon nem szeretném ha emiatt elküldenének. De ez még a jövő zenéje.
Ezen kívül még be kellett jelentkeznek aug 31.-re uh-ra.
A genetikai vizsgálattal kapcsolatban nem igazán tudtam megbeszélni semmit a dokival, egyedül volt szegény az egész ambulanciára, de önszorgalomból elvégeztetünk magánrendelőben egy kombinált tesztet. Így nyugodtabb leszek.
A Klinika elég érdekes. Hozzá voltam szokva BMC-ben a jobban szituált párokhoz. Na itt van minden. 14 éves leányanya, terhes rab bilincsbe verve. De láttuk Növényi Norbertet is a kismama feleségével.
El kellett mennem házidokihoz is. Most van beutalóm belgyógyászatra (ide helybe az sztk-ba) EKG-ra, laborba vérvételre, és védőnőéknél felírták a számomat, állítólag fel fog hívni a területileg illetékes védőnéni, és végre kapok tőle kiskönyvet!!! :)
Ma megint a frászt kaptam/kapom, mert sárgás színű és sok folyásom van. Gyanítom hogy csak az utrottól, de rettegek hogy ne sötétedjen. De reméljük a legjobbakat!

Nehéz nap

2009.07.29. 19:33 - Timinnyó

Kemény napom volt ma. Elkísértem a sógornőmet a Barossba endokrinológushoz. Szegény kb 40 kilót hízott mióta abbahagyta a fogigátlót (kb egy éve), és alig alig jön meg neki, pedig tök csinos csaj volt.
Kicsit bénáztunk a bejelntekezéssel, pedig időre ment. Erre 3 óra várakozás után kijön az asszisztensnő, hogy a beutalón II-es számú Női Klinika van írva, ez meg ugye az I-es, úgyhogy hívjuk fel őket hátha fogadnak. Gyors telefon, válasz: a II-es Klinikán nincs nőgyógyászati endokrinológia. Szegény csaj már sírt. A II-es belgyógyászati endokrinról, küldték át először a II-esre, ott nem fogadták, most már 2 hónapja megvolt az időpont ide az I-esre, erre ez történik. 
Én megragadtam a sógornőmet elkértem tőle a beutalót, visszaviharzottunk az endora, nekiálltam verni az ajtót. Jött is az aszisztens, én veszettül magyaráztam neki remegő hangon, hogy ez nem rendszer, ez a szegény lány beteg!!! Sógornőm könnyes szemmel szipogott és helyeselt mögöttem.
Elértem hogy visszakérte a bejelntekzési lapot, azzal hogy majd az adjunktus Úr eldönti, de még műtőben van. Egy óra múlva meg is érkezett a doki és sógornőmet hívták be elsőnek.
Valószínűleg IR-e és PCO-ja van, elküldte hormon vérvételre most ciklusfüggetlenül mert ugye nem jön meg neki, azt le is vették még most. Hüvelyi uh-ra kértünk időpontot, meg IR vérvételre. Végre valakinek eszébe jutott az IR, basszus!!! Január óta ez volt a 3-4. doki aki vizsgálta. Remélem mostmár beindul náluk is a dolog. 
9-től 2-ig voltunk bent a Barossban, tejlesen hulla vagyok. Holnap megyek ugyanoda, a dokimhoz, majd beszámolok hogy mi volt. 
Egyébként én mostanában nagyon kismama vagyok, reggeli hányingerrel, esti gyomorfájással (ezt nem is tudom mire vélni nem igazán tipikus tünet), tehát királyul elvagyunk Nyunyóval. Nagyon örülnék ha holnap láthatnám őt uh-n. :)

Kezdjük el...

2009.07.21. 09:41 - Timinnyó

Tegnap felhívtam a doktorbácsimat  Baross u.-i 1.sz. Női Klinikán!
Kedves volt, mint mindig. Végigkérdezgette mikor volt az utolsó mensi, stb. Szerintem azt tőlem tudta meg hogy lombik a baba, de azt hogy hívni fogom és babát várok, már tudta.
Kérdezte hol csinálták a lombikot, a János kórház említésére egyből vágta hogy Koncz doktoréknál, szerintem ismerik egymást. Nagyjából egy korosztály is lehetnek.
Nagyon helyeselt hogy csak egy baba van.
Azt mondta akkor menjek be hozzá és kezdjük el a terhességet. Hivatalosan is kismama leszek, kiskönyvvel, védőnővel, terhesgondozással! :)
Jövő hét csütörtökön kell mennem, mert akkor már 8 hetes embrió, sőt akkor már majdnem magzat lesz Nyunyó, és azt mondta a doki akkor már látunk is valamit.
Kikérem magamnak, eddig is láttunk!!! :)
Én meg akkor már 9+6 hetes leszek, úgy várom már a bűvös 12 hetet, mint egy kisgyerek a karácsonyt!
Amit mindenképpen meg akarok majd beszélni a doktorral, hogy milyen genetikai tesztet csináltassunk. A BMC-ben azt javasolták AFP helyett amit ingyen csinálnak a kórházban menjünk el egy komplexebb genetikai szűrésre, mert azért nálunk lombikosoknál mégsem a természetes kiválasztódás működik, így kicsit nagyobb kockázata lehet genetikai eltéréseknek. Csak az a baj hogy ilyen vizsgálatot csak magán úton tudunk csináltatni, és olvasok már mindenfélét hogy melyik mennyire megbízható. 2 között ingazodozom, a kombinált és az integrált teszt között. A kettő lényegében ugyanaz, a 12. héten ultrahang vizsgálat és vérvétel van, de az integráltnál van egy vérvétel a 16. héten is, és a kettő eredményt összehasonlítják. Csakhogy az integrált emiatt 3x drágább, ellenben több cikkekben azt olvasom, hogy mindkettő kb ugyanannyira megbízható.
Na ezt majd megérdeklődöm a dokitól.
Addig meg vigyázok nagyon Nyunyóra ahogy a doktorbácsi is mondta. Úgy köszönt el, hogy gratulál, és hogy nagyon vigyázzak a babára, mint a szemem fényére! Hát kérdés ez? :)


 

8 hetes uh

2009.07.16. 18:14 - Timinnyó

Ma láttam másodszor Nyunyókát.
Komoly fejlődésen ment át a legutóbbi szemle óta. Már 15mm az ülőmagassága. Kis ebihalacska lett, és 140 mm-t ver a kis szíve percenként.
Felül a + jelnél van a fejecske alatta nagy fantáziával látszanak némi karkezdemények, a többi meg a test. Hihetetlen hogy a következő uh-n már teljesen emberke lesz. :)
Ma valahogy nem féltem. A 6 hetes uh-ra még remegve mentem be, most viszont valahogy tudtam hogy minden rendben lesz.
És mindemelett ma voltam utoljára a BMC-ben. A doki gyakorlatilag "kirúgott". Na jó nem szó szerint. de mostantól minden problémámmal a szülészemehez fordulhatok.
Úgy néz ki hogy nem kell több szuri sem. Remélem nem jön vissza maszatolás... :x
Az Utrot szedem kell továbbra is napi 3x3-at, de ez már a legkevesebb.
És még egy jó hír a mai napra. Úgy volt hogy a doktorbácsi akinél szülni akartam nagyon beteg és már nem nagyon dolgozik. De ma anyu felhívta a feleségét (ők jóban vannak) és kiderült hogy meggyógyult és dolgozik. Nagyon örülök, mert csípem a dokit, és eredeti terv szerint is nála akartam szülni.
Most megyek leülök és barátkozom a gondolattal hogy ez a kis emberke formát öltő másfél centis babóca benne van a hasamban.
Nagyon szeretem őt már most! :)
 

 

Megfejtés

2009.07.05. 09:29 - Timinnyó

Sikerült kitalálnom: a képen a nagy fekete folt a 14 mm-s petezsák, benne a kis fehér maszatka maga a Baba és ha mozogna a kis fehér maszatkában lenne egy még kissebb pötty ami lüktet, az a szív. Nyunyó még csak pár mm, de mostanában naponta csaknem egy mm-t nő, így a következő uh-n már több mint 1 centi lesz. :)

Egy Kis Élet

2009.07.03. 18:53 - Timinnyó

Hihetetlen de igaz!!!
Ma megvolt az első ultrahang, és ott van!
Az mi kis Nyunyókánk egy 14 mm-es petezsákban lakik, pulzál, és jó helyen van. Hihetetlen érzés hogy egy másfél centis kis valami van bennem, de nagyon jó! Kezdem elhinni!
Ő az:
Hogy mit kell nézni pontosan az én sem tudom, de a lényeg hogy ez az első kép a gyerekünkről. az részletkérdés hogy hol van rajta a gyerek :D
A doki ma is a szívbajt hozta rám. Kb egy percig nem nyilatkozott semmit, csak nézegetett az uh-val. Már a rosszullét kerülgetett hogy tán nem találja vagy mi van? Én közben néztem a monitort a fejem mellett és, azon agyaltam hogy pedig én mintha látnék valamit.
Nagy nehezen aztán rákérdezett az asszisztensnőnél hogy mondhatja az adatokat.
Azzal kezdte hogy 14 mm-es petezsák... itt már egy kisebb kő leesett a szívemről, és végre újra vettem levegőt. A végén amikor mondta hogy pulzál, már egy halvány mosolyt is megengedtem.
A progeszteron injekciókat folytatnom kell a következő uh-ig mindenképp. Az jövő hét utáni hét csütörtökön lesz.
Ha mindent rendben talál akkor, és lesz szívhang, akkor el is enged. Búcsút mondunk egy jó időre a Meddőségi Cenrtumnak. De örök hálám velük marad az idők végezetig.
Nekik köszönhetem hogy most egy Kis Élet fejlődik bennem!
 



süti beállítások módosítása