A csütörtök reggelem szó szerint krimibe illő volt.
Mostanában éjjel későn fekszem és így reggel is későn kelek. Pénteken reggel fél 8-kor csöngetést hallottam álmomban. A másodiknál már rájöttem, hogy nem álmodom. Először ajtót sem akartam nyitni, de hallgatóztam és kifüleltem hogy nem ismerős jött, így kikecmeregtem.
A kémlelőn kinézve két egyenruhás rendőrt pillantottam meg. Mire gondol ilyen kor az ember... Gondoltam jobb lesz ha kinyitom az ajtót.
Első kérdésük, persze a köszönés után az volt, hogy várok-e csomagot egy bizonyos nőtől. Teszveszről rendeltem dolgokat mostanában, erre emlékeztem ott félálomban így mondtam hogy igen. Második kérdés az volt hogy mi lehet benne. Na itt azért volt némi gondom, mert az agyam még nem ébredt, mondtam hogy elég sok mindent rendeltem mostanában, de miért a kérdés. Kibökték, hogy van egy nekem címzett csomag a postán és csipog.
Ennél a pontnál megvilágosodtam! Ez csak a megrendelt légzésfigyelő lehet. El is nevettem magam, mire rámszóltak, hogy nem vicces... Hirtelen visszafogott lettem. Gyorsan felhívták a postán lévő kollegájukat, a hírrel hogy egyrészt egy kismama vagyok, másrészt hogy a csomi légzésfigyelő lesz, és főleg az volt a kérdés hogy mi a teendő.
Parancs az volt, hog vigyenek oda, és azonnal vegyem át a csomit. Kértem 10 percet hogy összeszedjem magam, addig a zsaruk megvártak lent a ház mellett a rendőrautóban. Mentőben már ültem, rendőrautóban még nem, ezt is ki kellett próbálni. A zsaruk fiatalok voltak,az egyik még jóképű is, de tipikus bunkó rendőr. Kár érte...
Először a közelben lévő kis postára vittek, akkor döbbentek rá, hogy nem ott van a csomag. Én minden cucccomat oda kapom, így én is meglepődtem, de azon még jobban, hogy ilyen komoly "vészhelyzet" van és azt sem tudják hol.
Útközben elmondták, hogyha nem találnak otthon, akkor le kellett volna zárni a környéket és kihívni a tűzszerészeket, de így is kb 10 embert foglalkoztatott a csomagom egész reggel.
Végre kiderült hogy a csomi a város másik felében a nagy postán van. Azt hittem be lesz zárva a posta vagy valami, de nem... Bevezettek hátra egy szobába, ott állt már két rendőr, meg kát postai alkalmazott a gyanús csomaggal, ami már nem csipogott, az egyik zsaru szerint biztos lemerült az elem. Személyimet persze meg kellett mutatnom, aláírtam az átvételit, kaptam egy kést és figyelő tekintetek mellett megkezdtem a bontást. Még mindig nem értem mire volt ez a nagy felhajtás, ha a hős kismama bontja ki a terrorgyanús csomit, de szerencsére nem sok kétségem volt afelől, hogy nem fog robbanni.
És láss csodát a légzésfigyelő volt. :)
Mostmár csak attól féltem hogy otthagynak a világ végén, de rendesek voltak a rendőrök hazavittek. Most már ők is megkönnybbültek. Hazafelé megkérdezte jóképű, hogy láta elég nagy már a pocim, hol tartok a terhességben. Mondtam neki hogy már nagyon a végén a 9. hónapban. Közölte hogy nehogy most még megszüljek a kocsiban. Mondtam hogy elég volt nekem ennyi izgalom egy napra, én ma már nem szülök.
Szerencse hogy felkeltem, kinyitottam az ajtót, mert gyanítom ha tűzszerészek barmolnak vele, nem lenne légzésfigyelőm. Így viszont kipróbáltam, működik is, és minden oké!
Ráadásul minden ki a sztorin röhög, jó kis kaland volt. Kismamaságom legviccesebb története.
Jó hír: apu szerdán ment be a kórházba a második kör kemora, és az előzetes vizsgálatok szerint a daganatok nagy része eltűnt a legnagyobb ami 9x5 cm volt már csak 3x1 cm, ezen kívül semmi. A nyelvéről például teljesen eltűnt minden! A kezelőorvos nem hitt a szemének, a főorvos úgy ment be az első vizitre hogy "hallom meggyógyult", úgyhogy nagy az öröm, de azért persze apunak továbbra is vigyázni kell az egészségére!
Ma egész nap szakadt a hó, itt van pár kép az utolsón Apa van. Szerintem most rakok fel róla először képet,ez azért van mert nem hagyja magát fotózni. De most jöttem rá hogy karácsonykor is készült rólunk egy közös kép, amin mondjuk én hülyén nézek ki de ő nem, úgyhogy most pótoltam azt is.
