Elteltek az ünnepek. Nem indult a legjobban a december. Timike összeszedett valami makacs kórt. Kis orrfolyással, meg köhögéssel indult. Elvittem orvoshoz, aki akkor még csak orrcseppet meg Normaflore-t írt neki, mondván ez vírus, nem hatna rá az antibiotikum. Pár nap múlva nem lett jobban a gyerek, úgyhogy visszavittem. Ekkor már kapott antibiotikumot is. 3 nap múlva volt vége az antibiotikom kúrának. Timike tüdeje úgy sípolt, mint az asztmások mikor fulladnak, így nem volt mese, újra doki. Még a doktornéni is megijedt, mikor meghallgatta a kis tüdejét, így azonnal átküldött Dunakeszire röntgenre. A röntgenes néni azt mondta ő tisztának látja a Kicsi tüdejét, "csak" légcsőhurut lesz. Visszarohantunk a lelettel a gyerekorvoshoz, aki ránézett a röntgen felvételre, majd közölte, hogy nem lett jó a kép, ő ez alapján nem tudja kizárni a tüdőgyulladást. Bár ez akkor mindegy is volt, hiszen ő is azt mondta, hogy az a lényeg, hogy a gyerek kapjon rendesen levegőt, megszűnjön a sípolás, így írt hörgőtágítót. Ez szerencsére használt, és a hörgés megszűnt, de a nátha továbbra is maradt, amire kapott Timike még 3 napig antibiotikumot.
December 23.-án átcuccoltunk Dunakeszire az ünnepekre, ekkor még volt szörcsögés, hurutos köhögés, orrfolyás, de én már nem akartam mindenféle gyógyszerrel tömni a gyereket, így nem vittem még egyszer vissza. Most úgy néz ki meggyógyult, az elmúlt 2 napban már nem kellett kiszívni az orrát. Hol kopogjam le...
Tehát, mint írtam az ünnepeket Keszin töltöttük, felváltva anyunál, és anyósomnál. Előtte 2 napig sütöttem, mézeskalácsot, meg bejglit, és 23.-án anyunál még kakaós-fahéjas kalácsot. Szenteste anyunál voltunk, Timike megkapta az ajándékait. Tőlünk egy járássegítőt, anyutól egy babát egy kis babakocsival, húgomtól építőkockákat (Duplo), és fürdős kishajókat, keresztmamáméktól popsitörlőt, és baba kozmetimumokat, Évikétől (keresztmamám lánya, és az én uncsitasóm) formabedobó játékot, anyósomtól fürdő játékokat. Persze a csomagolások még érdekesebbek voltak, mint maguk a játékok, de nagyon aranyos volt Timcsi. Tátott szájjal próbált ki mindent. :D
Én anyunak csináltattam egy fotókönyvet Timikéről, nagyon jópofa lett, anyósom egy fotóalbumot kapott, üresen, mert ő fotózik, húgom pénzt kapott, mert most lett szemüveges, és sokba került a szemcsi, keresztmamám és Évi lánya, mivel mindketten Évák, így kaptak egy-egy Fa ajándékcsomagot. Janinak már a szülinapjára rendeltem egy villanyborotvát, ami még karácsonyra sem érkezett meg.
És a legnagyobb meglepetés:
Én már november 27.-étől, mikor megjött a mensim elkezdtem málnalevél teát inni, főként azzal a szándékkal, hátha a teázás helyreteszi az elég össze-vissza ciklusomat. Vettem ovu tesztet is, gondoltam abból legalább tudni fogom meddig igyam a málnalevél teát, mert azt csak pé-ig szabad, utána palástfű tea jön mensiig.
Ha már ovuteszteltem, azért elkaptam Apát a kritikus napokon, pedig nem volt egyszerű, mert két napig volt pozitív a teszt, egy nappal Apa szülinapja előtt, és a szülinapján, amikor még iszogatott is. A szülinapján frankón megmondtam neki, hogy elvileg ovulálok, tegyen ahogy jónak látja.
Pé után szépen iszogattam a palástfű teát. Kíváncsiságból 9 dpo-n ellőttem egy tesztet, gondoltam ha esetleg van valami már mutatná, de mivel negatív lett és másnap a hőm is lejjebb ment, vettem tampont, betétet és vártam mikit.
11 dpo-n volt Apa névnapja, december 27.-én. Anyósoméknál aludtam, gondoltam mivel még mindig nem érkezett meg a villanyborotva, hátha sikerül meglepnem, ellövök egy tesztet. Legnagyobb megdöbbenésemre POZITÍV LETT. Gyorsan mártottam még kettőt, nem akartam elhinni. Azokon is megjelent a második csík, bár mivel más fajta tesztek voltak, sokkal-sokkal halványabban.
Remegett kezem lábam úgy meglepődtem, annyira boldog voltam, és bevallom meg is ijedtem rendesen, hiszen Timike még csak 10 hónapos.
A nagy romantikus bejelntésből Janinak, annyi lett, hogy kimentem vele, mikor ment cigizni, és mivel apósom is jött utánunk, így kb 10 másodperc alatt megmutattam neki a teszteket, és közöltem hogy ez bizony az... Ő meg hogy fokozza a helyzet cseppet sem romantikus hangulatát, közölte, hogy ő a régi álpozitív tesztjeim után, ezeknek még nem hisz.
Innentől, egész nap alig találkoztunk, vagy ha igen akkor sem lehettünk kettesben, így szépen meg is nyugodtam, hiszen senkivel nem tudtam beszélni a dologról, így persze kattogni sem. Azért még aznap elrohantam DM-be tesztekért, nem mintha nem lett volna még nálam pár darab.
Másnap a Clearblue, és One Minute is egyértelműen pozitív lett, harmadnap pedig már azok is egyértelmű volt, amiken először alig látszott a csík. Tehát a hír igaz, jön a kistestvér, méghozzá teljesen spontán, kb második próbálkozásra.
28.-án elmondtan anyumnak, és Jani is elmondta a saját anyjának, persze nagy romantikusan ezt is külön-külön bírtuk megoldani. Anyám azt mondta örül is meg nem is. Örül, mert egy baba mindig öröm, nem örül, mert ideálisabb lett volna kicsit később, de megígérte hogy mindenben segít. Azt hiszem kellett neki pár nap emésztgetni a dolgot, mert tegnap már mondta a telefonban hogy elkotyogta a barátnőjének, nem bírta ki. :)
Én még mindig nem merem elhinni. Ma hívtam a dokimat, jövő hét hétfőn megyek hozzá, akkor már 6+2 leszek, talán már látszani fog Töpi, a legújabb családtag.
Ja még valami! Szoktam beszélgetni apukámmal, bízva benne hogy hallja odafönt, és sokszor mondtam neki, hogy szeretnénk még babát, és kértem hogy segítsen, hogy a kistesó könnyebben összejöjjön, mint Timike. Szerintem apu segített, ő küldte ezt a babát. Köszönöm Apu! :)
Töpi bejelnetkezése 12 dpon 2010 december 28.-án
