Leszek-e anya...?

Meddőségem és ha minden jól megy babavárásom történe. Meg minden ami utána jön.

Baba Timi

AlternaTickers - Cool, free Web tickers

Baba Jani

AlternaTickers - Cool, free Web tickers

Linkblog

Családunk

2013.02.19. 15:00 - Timinnyó

Szinte hihetetlen hogy eltelt egy év. Egy év, ami nem mondom hogy könnyű volt, de gyanítom hogy mindig életem egyik legboldogabb éveként fogok rá visszaemlékezni. Az első év két gyerekes anyaként. A gyerekeim csodálatosak és igen lettem anya, de életemnek egy fontos szakasza lassan lezárul. 5 évig a teherbeesés, a babavárás, a babázás töltötte ki a gondolataimat, de még egy babát sem anyagilag, sem fizikailag sem érzelmileg nem tudok, nem szeretnék vállalni. Nem zárkózom el, de most úgy érzem más dolgok felé kell fordulnom.
Egy új "szerelmet" már találtam is. Kötök-horgolok, és imádom. Az elmúlt egy évben igyekeztem fejlődni ebben a hobbiban, és most tervezem egy ilyen témájú blog indítását.
Nagyon örülök, hogy elkezdtem ezt a blogot annak idején, mert sokszor belenézek honnan is indultunk. Akkor még álmomban sem gondoltam hogy egyszer majd a babás korszakom lezárása is szóba kerül itt.
Az egyik cél az volt, hogy magamnak, megörökítsem mindazt amin keresztül mentünk hogy családdá válhassunk. A másik pedig az volt, hogy a saját tapasztalatimmal segítségére legyek másoknak akik hasonló helyzetbe kerültek. Az elsőt sikerült teljesítenem, és remélem sokan rátalálnak erre a blogra, hogy a második küldetését is betöltse.  Nem búcsúzom el, mert ha ritkán is azért fogok jelenteni magunkról.

Helyzetjelentés napjainkból. Timike szeptemberben oviba megy. Már teljesen szobatiszta, önállósodik szépen, és egy igazi királylány.
Jancsika a szerelmem. Még mindig cicizik reggel-este, és sajnálatomra éjszaka 1-2-szer. Lassan elindul, már sokat ácsorog kapaszkodás nélkül, de négykézláb érzi biztonságban magát.
Vele olyan problémák voltak az elején, amik szerintem csak kreált gondok voltak. Első hónapjaiban azon izgultak, hogy nem hízott elég gyorsan, meg nem emelgette elég szépen a fejét. Nem szeretett hason lenni, nyilván ez volt az oka, de elküldtek neurológushoz. Azon kívül, hogy genetikailag lazák az ízületei, azaz hajlékony, más baja nincs, de még egyszer mennünk kell majd ha jár.
A hízás problémát igyekeztem nem túl reagálni, és nem tápszereztünk. 5 hónaposan elkezdtem a hozzátápit, és a hízás is beindult. Sok tejem volt, de ezek szerint nekem "anyatej light" termelődik a cicimben.
Mostanra majd 10 kilós nagy fiam van. (Majdnem 1 kilóval nehezebb, mint Timi volt 1 évesen), és egy bújós cica. Egy vidám, csendes, kicsit elgondolkodó típus, imádnivaló.

Íme néhány kép Jancsika első, és Timike 3. szülinapjáról. :)2013-02-09 15.53.19.jpg

2013-02-09 15.56.12.jpg2013-02-09 15.58.43.jpg2013-02-09 15.59.09.jpg2013-02-09 16.01.06.jpg2013-02-09 16.04.00.jpg2013-02-09 16.05.28.jpg2013-02-15 16.34.21.jpg2013-02-16 15.31.30.jpg

DSCF2013.jpgDSCF1994.jpg

A Trónörökös megérkezett

2012.02.17. 20:47 - Timinnyó

Igen, 2012.02.09.-én 13:48-kor 4350 g-el, és 58 cm-el megszületett Mészáros János Imre baba, a család kis trónörököse.
Születésének története nem túl izgalmas, de azért leírom az utókor számára.
A doktornőmmel előre lebeszéltük, hogy február 9.-én ha minden jól megy, és tud szerezni szabad műtőt, akkor kiszedi a babámat. Mivel aznap úgyis ügyeletben van, csak az ügyeletvezetőt kell meggyőznünk, hogy márpedig ennek a gyereknek ki kell jönnie, így az volt a terv hogy azt mondjuk fáj a hegem.
Február 9.-e egy csütörtöki napra esett, előző hét pénteken az utolsó ultrahangon már jó nagy méreteket mértek a pocaklakómon. Őszintén szólva cseppet sem lepődtem meg. Egyrészt az érzés miatt hogy a komplett Atlaszt cipelem már a hasamban, másrészt mert Timi 4 kilója után ugyan mire számíthattam? 4 kilóra becsülték a baba súlyát. Az uh-ban bent lévő két doki fel is szisszent mikor a mérés után rájöttek, hogy még csak 37 hetes vagyok. Így aztán generálódott egy újabb indok az előre hozott császárra, hiszen hova nőjön már bent ez a gyerek.
Én azért titkon reménykedtem hogy beindul magától 9.-e előtt a szülés, így jobban fel tud készülni Janó is és az én szervezetem is a "szétválásra". Gondoltam majd a hóesés, majd a szél, majd a telihold beindítja a dolgokat.
De ember tervez... Gondolom a "kicsi" fiam úgy döntött márpedig ő nem próbál meg "kiférni" és inkább megvárja amíg kiszedik.
Így sikerült megvárnia azt is, hogy a szülés előtt pár nappal teljesen váratlanul megjelent Jani öccse és húga Londonból. Hazajöttek pár napra hogy itt legyenek a szülésnél, és nagyon sokat segítettek is, fuvarozásban stb.

Valami jóslóféle fájásaim alakulgattak február 9.-én reggel, de közük nem volt az igazi fájásokhoz, azon kívül, hogy 10 percenként jöttek. Reggel fél 9-re kellett mennem ctg-re, 8 után kicsivel értünk be. Felhívtam a doktornőt hogy beértem, mielőtt rákötöttek volna a ctg-re "el is rabolt" és már vitt is egy vizsgálóba. Megállapította hogy a méhszájam továbbra is szűk egy ujjnyira van nyitva, akárcsak két héttel azelőtt. Ezután Apával együtt berendezkedtünk egy 6 ágyas vajúdó egyik ágyán. Átöltöztem hálóingbe, rám került a ctg-és megkezdődött egy maratoni várakozás. Érkezett mellénk egy kismama faros babával a hasában, elfolyt magzatvízzel, és 2 perces fájásokkal. Mint utóbb kiderült másnapra volt kiírva császárra. Elnézve a szenvedéseit, nem nagyon bántam hogy én nem vajúdok komolyan. Ha úgyis 100% császár, akkor minek?
Fél 9-től kb 12-ig vártuk a doktornőt, mire megérkezett egy komplikált műtétről. Hamarosan megjelent a "rettegett" ügyeletvezető is. A következő kérdést tette fel:
"Nos kismama mit szeretne, hogyan akar szülni?"
Levert a víz hirtelen, hogy erre most mit mondjak, hiszen a kezdetektől minden vágyam volt hüvelyi úton szülni. Ennek ellenére már teljesen felkészültem a császárra, a doktornőből is hülyét csinálok ha elkezdek az utolsó pillanatban ragaszkodni a hüvelyi szüléshez, ráadásul egy minden bizonnyal 4 kiló feletti babát egy előzetes császár után nem hiszem hogy biztonságosan meg lehet szülni VBAC-el.
Végül diplomatikusan visszakérdeztem, hogy vajon a doktor úr szerint meg lehet-e próbálni biztonságosan megszülni egy ekkora babát két évvel az előző császár után? Végül abban maradtunk, hogy aláírja a császárt.
Fél 2 előtt toltak be a műtőbe. Apa ezúttal nem lehetett bent. A műtőben rengeteg ember volt és nagyon hideg. Rutinosan felültem a műtőágyra, és vártam a spinált. Egészen eddig nem izgultam Janival végig nevetgéltük a várakozást, ennél a résznél viszont mindenféle para előjött az agyam elrejtett zugaiból. Mi van ha érezni fogom, ha gikszer lesz stb. Erre ahogy az anesztes néni beszúrta a tűt elkezdett rángatózni a bal lában. Állítólag eltalált valami ideget. Innentől elég nehéz volt mozdulatlanul ülni, miközben a lábam önálló életet élt, de sikerült.
Feltettek az asztalra, a nem létező altestemmel együtt, és elkezdődött a műtét. Az anesztes néni közvetített, én meg értesítettem róla mikor van hányingerem, meg légszomjam. Kaptam oxigén maszkot is egy kis időre.
Kb húsz perc múlva kikapták Janó babát. Nem volt egyszerű, mert a kisfiam olyan jól érezte magát odabent, hogy még a hasamon keresztül is két doki nyomta fentről a gyereket, egy pedig húzta lentről, hogy kijöjjön végre.
Mikor kiszabadult azonnal azzal viccelődtek a dokik, hogy megvan a csecsemő osztály új császára, mert akkora, hogy már nem is kell bölcsibe vinnem, egyből ovi. :D
Megnézhettem ahogy a kis lábánál lógatva elsietnek vele tisztába tenni. Nem sírt fel egyből, már kezdtem izgulni, mire meghallotta a rekedt kis hangját.
Pár pillanat múlva bebugyolálva, magzatmázasan odatették az arcát az arcomhoz, megsimogathattam, beszélhettem hozzá. Csodás pillanat volt.
Aztán a babámat átvitték egy szülőszobába, ahol az apukája már várta, a műtőben pedig megkezdődött az összestoppolásom.
A műtét végén egy pasi átrakott egy kórházi ágyra és kitoltak a folyosóra, ahol már várt Apa a babával. Mellém tették Janikát, és készült néhány fotó. Már itt megállapítottam hogy ez a baba tiszta apukája.
Rövid elköszönés után feltoltak az őrzőbe. A délután nagy részében sms-eket küldtem, fórumoztam, és készültem az első felkelésre. Este 5-től 6-ig volt látogatás. Én voltam az egyetlen, akihez nem jött senki, de én mondtam hogy ne jöjjenek. Akkor még meg sem mozdulhattam.
6 után felhozták a babákat, és valami iszonyat idétlen helyzetben rám tették Janót. Fél órát beszélgettem vele, ő meg hol ordított, hol figyelt. Nagyon meg voltam illetődve, mert úgy hogy csak a két kezemet mozgathattam nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Közben meglátogatott a doktornőm is, de mivel "bababűvöletben" voltam éppen, kommunikációra alkalmatlannak ítélt, és inkább megígérte hogy majd felhív.
Fél 8 körül eljött az idő az első felkelésre. A nővérke hozott kekszet és teát, én pedig meglepően gyorsan és könnyen felültem. Az első császár után ez sokkal nehezebben ment. Ennek örömére az első korty teát sikerült totál félrenyelnem, köhögni meg frissen műtve gyakorlatilag lehetetlen. Szegény nővér tehetetlenül simogatta a hátamat amíg újra sikerült levegőt kapnom. Így visszatekintve igazából tök vicces hogy egy könnyű felülés után én lúzer feszt alakítottam valamit.
A kis affér után a nővér kikísért a zuhanyzóba. A cicamosdást nagyrészt egyedül csináltam de a nővér ott maradt és segített ha kellett. A tusolás után visszafeküdhettem. A személyzet rendes volt, még a telómat is feltették töltőre.
Fél 10 körül elkezdett kimenni belőlem a fájdalomcsillapító, viszont az oxitocin hatása meg az egekbe emelkedett, így alig vártam hogy hozza a nővér az éjszakai fájdalomcsillapító koktélt, amit beígért. Hamarosan meg is jelet. ez volt az este fénypontja. Mielőtt beszúrta a kanülbe mondta hogy picit szédülhetünk tőle, és el is álmosodunk. Miután beszúrta el is kezdődött a fájdalommentes lebegés. Kár hogy itthonra nem jár ilyen cucc. :)
Másnap reggel már szinte "száguldoztam" az őrzőben. Kivették a katéterem, pisiltem, tusoltam, felöltöztem, sminkeltem, és 9-kor már a gyermekágyas osztályon voltam a kisfiamnál.
A szobatársaim jófejek voltak, a csecsemősökkel sem volt semmi gond. A pici fiammal is csak annyi volt a gond, hogy éjszaka volt éberebb.
Összességében a műtétet és az azt követő első napokat is jobban viseltem, mint az elsőt, elmaradt a durva Baby Blues is. Egyedül a méhösszehúzódások voltak sokkal durvábbak. Előfordult olyan időszak, hogy órákon keresztül hullámokban jött rám erős mensigörcs szerű fájdalom, főleg a ciciztetéstől, de mostanra az is elmúlt.
Mivel minden rendben volt, így 3 napot töltöttünk a gyermekágyon, és vasárnap hazajöhettünk.
Az első két éjszaka itthon sem nagyon aludtam, mert Janó baba nem hagyott, de mostanra csak egyszer kel éjjel enni, eszik-alszik baba.
Timi szereti az Öcsikét, csak hétfőre az apjával együtt betegek lettek, így most még nem nagyon hagyom hogy piszkálja. Remélem nem fogja emiatt megutálni.
Mennem kell szopiztatni. Ja a tejem még a kórházban megindult a szülés utáni 2. nap este. Ennyit arról hogy császárosoknak nehezebben...
Ma szedte a doktornő a varrataimat, így a szülésem a mai nappal hivatalosan befejeződött. :)

Timikém ma 2 éves! Szegénykémnek most nem tudtam nagy felhajtást csapni, de megvolt a torta, kapott ajándékot, és nagyon aranyos volt.

Utolsó pocakban töltött percek, a ctg-re kötv
 









































 




 

Ünnepek

2012.01.03. 11:57 - Timinnyó

Túl vagyunk a karácsonyon, és a szilveszteren.
Elmondhatom hogy jól alakult az év vége. Volt habzsi-dőzsi, Timikének sok ajándék, vendégség hegyek.
Anyum nálunk vacsizott 24.-én. Volt rántott hal, rántott husi, sült kacsacomb, baconbe tekert aszalt szilvás csirkemell, fahéjas csokikockák, és gesztenyetorta. emelleé anyu hozott még káposztalevest, és töltött káposztát, anyóstól pedig halászlét kaptunk. Bejglit idén nem sütöttem, vettünk TESCO-ban.
Vacsi után átjöttek anyósék és keresztanyámék is, így kb 10-en voltunk. Timike volt persze a fő szám. Sok ajándékot kapott. Tőlem egy golyópályát, és egy Babilon építőt, anyutól egy IKEA-s hintaló szerű dolgot, meg egy Barneyis könyvet, kerezstanyámtól, és Évitől, az unokatesómtól orvosi táskát, kis kirakót, nagy kirakót, mesekockát, Anyu bátyjától takarítókészletet, húgomtól kisszéket, fa lovacskát, sminkkészletet. Timike keresztapja pénzt küldött Londonból, abból kapott Timi egy kis zongorát, egy Anna és Peti könyvet, és egy kis xilofont.Tehát el van látva a gyerekem új cuccokkal.

A szilveszterben az volt a legjobb, hogy 7 körül kimentünk hármasban sétálni, hogy Timinek mutassunk tűzijátékot. Már majdnem feladtuk, mire láttunk, de Timi azóta is emlegeti. Utána tévéztünk éjfélig. Én ittam Voilá pezsgőt (barackosat), éjfélkor koccintottunk, kimentünk pár percre tűzijátékokat nézni, aztán én bealudtam. Így létünk át 2012-be.
Karácsony előtt voltunk uh-n, Öcsi is jól van, akkor 2-2,1 kg-ra saccolta a gép. Korának megfelelő méretű a kis tökös. Húgom kísért el, jól eldumáltunk várakozás közben, és az uh-ra is bejöhetett.
Jövő héttől kezdődnek a ctg-k. Finisben vagyok. Még olyan hihetetlennek tűnik, hogy nemsokára 4-en leszünk. Biztos megint sokkot kapok majd szülés után. Igazság szerint jobban félek a Baby Bluestól, a szülés után, mint az egész szülés, császár, első felkelés, őrző mizériától. Majd beszámolok jogos volt-e a para.














































33+2 napos pocak (tegnapi)

Terhes terhesség

2011.12.06. 17:38 - Timinnyó

Annyi változás történt, az előzőek óta, hogy már a 30. hétben járok, egyre nehezebben kapok levegőt, és nehézkesebb a mozgás, ezzel arányosan pedig egyre türelmetlenebb vagyok. Ez azért külön "jó", mert Timike épp abban a korban van, amikor kezdi feszegetni a határokat, én pedig nem mindig viselem jól a szárnypróbálgatásait. Ráadásul Jani is sokszor bemondja az unalmast, merthogy ő a sok munkától (napi 8 óra) folyton fáradt.
Épp ezért kicsit félek mi lesz ha meglesz Janika. nem hiszem hogy drága férjem elkezdi majd értékelni a gyereknevelés téren tett erőfeszítéseimet. Épp ugyanúgy fogja elképzelni semmittevő napjaimat itthon, mint ahogyan most elgondolja. Timike persze joggal fog követelni engem, hiszen itt lesz egy csöppség, aki az eddigi kis egyedüli királyságába szépen belerondít. Egyszóval kicsit félek.
Janika folyton rugdos, helyezkedik, és ez is olyan dolog, amit csak én érzek, de rajtam kívül szinte senkit nem nagyon foglalkoztat a mostani terhességem.
Egyszóval nem vagyok most a topon. :(
Hogy jót is írjak: jött a télapó. Már tegnap este megérkezett az ablakba, és nagy megelepi volt, bár már hetek óta folyton várta Timcsi. Hozott mágneses rajzolót, meg édességeket. Ezzel azt gondoltam letudtuk, erre kb fél órája befutott apósom mikulásnak öltözve. Timi kicsit sokkot kapott, de nem rossz értelemben. Azóta azt meséli, hogy ott ült a Télapó, meg ezt azt kapott a Télapótól. Meg kell zabálni! :D
Megyek, is mert kis család most sem hagy békén.
 

Kálvária

2011.10.18. 10:39 - Timinnyó

Megjártam a hadak útját az elmúlt hónapban. Az összes tervem azzal kapcsolatban, hogy hol és hogyan akarok szülni dugába dőlt.
Elmentem a Szent Imrébe ún. kismama klubba, amit szülésznők tartanak, gondoltam ott lecsapok az egyikre, és felkérem a szülésemhez. Végighallgattam minden infót a Szent Imrében történő szülés menetéről. Még szimpi is volt, amiket elmondtak. Aztán a klub végén odamentem az egyik szülésznőhöz, bemutatkoztam, elmondtam hogy császár után szeretnék szülni, csak szülésznővel. Ezután jött a hideg zuhany. Azt nem lehet, mert most kapták utasításba a szülésznők, hogy császár után szülni akaró kismamákat csak akkor fogadhatnak, ha van fogadott orvos is.
Nagyon elkeseredtem. Alig bírtam ki bőgés nélkül hazáig, itthon pedig még Jani meg nem értésébe is beleütköztem, mert mikor közöltem vele, hogy magán doki után kéne nézzek különben az utcán szülhetek, majdnem leharapta a fejem. Innentől kezdve az estét, az éjszakát, és a másnap délelőttöt végig bőgtem. Régen éreztem ennyire szarul magam lelkileg. Végül arra jutottam, hogy a váci kórházból nem rúghatnak ki, így maradok a fóti dokinál, aki ingyenes, de nem vezet szülést, és a végén megyek Vácra fogadott doki nélkül.
Utolsó lehetőségként megpróbáltam megtudni egy barátnőm telefonszámát, aki az Uzsoki kórházban szülésznő. Nagy nehezen sikerült, ajánlott is egy doktornőt, akivel megbeszéltem egy időpontot. Bementem, és egy nagyon szimpi, fiatal doktornő fogadott, csinált egy gyors uh-t is.

Itt tennék egy kis kitérőt, ugyanis ekkor deült ki, hogy Nokedli baba KISFIÚ. Tehát Nokedli becses neve Mészáros János Imre. Azóta is barátkozom a gondolattal, hogy fiús anyuka leszek.

Folytatom: eljutottunk a 10 évvel ezelőtti trombózisomig. Itt jött a problémázás megint. Mert ilyen előzményekkel nem biztos hogy vállalhat. Felhívta a főnökét, aki le is tiltotta, persze a jó öreg főnök dokinál szülhetek jó pénzért, de a doktornő nem vállalhat. Én ebből meg nem nagyon kértem.
Mivel a dokinéni nagyon segítőkész volt, elmondta hogy a trombózis miatt jobb lenne valamelyik Klinikán szülnöm, és felajánlotta, hogy megadja egy kolléganője számát, aki szintén fiatal, és a SOTE II-n rendel.
Még aznap fel is hívtam, és másnap már fogadott is. Ennyi orvosról-orvosra járkálás után kellemes meglepetés ért. Egy tényleg szemtelenül fiatal (nálam majdnem 2 évvel fiatalabb), de nagyon közvetlen, lelkes, és belevaló doktornővel találkoztam, aki nem szarozott (már bocs), simán elvállalt, és azóta is nagyon segítőkész, mindent meg lehet vele beszélni.
Ami negatívum,. hogy ez persze megint egy Klinika, úgyhogy automatikusan program császár, őrző és társai. Azért már beszélem rá a kisfiamat, hogy ne engedje hogy kikapják, jöjjön előbb, mint a program császár időpontja, akkor legalább fekészül. És magamat is edzem, hogy megbékéljek a helyzettel. Azt hiszem egyelőre jól sikerül, mert úgy vagyok vele, hogy a császár legalább már nem lesz új, biztonságos, és annyira nem akart összejönni a törekvésem hogy simán szülhessek, hogy úgy érzem ennek így kell lennie, ez az utam. Kicsit spirituális a megközelítésem tudom... :)
A SOTE II is kellemes meglepetésekkel szolgált eddig. Belül barátságosabb, mint az I-es Klinika, nem annyira zsúfolt, tartják az időpontokat, vérvételre eddig még nem kellett várnom, a doki külön szobában rendel (bár 5000 Ft-ot elkér havonta), nem egy függönnyel elválasztott fülkében kell öltöznöm, van uh-ja. Összességében kulturáltabb benyomást kelt az egész.
Közben persze jönnek az újabb és újabb orvosi problémák: baci a vizeletben, ami a megismételt vizsgálaton már nincs, letört fog, meg több lyukas fog, amikkel járhatok fogdokihoz. De már átadom magam az eseményeknek, és várom a kisfiamat türelmesen. (Jesszus "kisfiam" még leírni is fura! :o)
Íme néhány kép, mivel Timicsiről már régen tettem Janika babáról meg nincs új, ezért íme a kislányom napjainkban. No komment. :)

 





















Már a 4. hónap

2011.09.08. 12:38 - Timinnyó

Gyors bejegyzésre van időm. Sokminden történt az elmúlt hetekben:
Időrendben:


Szent Imre kórház: írtam, hogy ott szeretnék szülni, és a Fehérvári útra járnék terhesgondozásra. hát nem lehet, mert oda tartozom. Majdnem sírva jöttem ki a rendelőből, amikor az ottani doki úgy lepattintott a doki, hogy még egy rohadt leletemet sem nézte meg. Ott álltam 11 hetesen 12 heti uh időpont nélkül, és állati nyomorultnak éreztem magam. 
Azt mondta a doki, hogy járjak oda terhesgondozásra, ahova tartozom, szülni már mehetek a kórházba, azt lehet. Király!
Így végül maradtam a jófej fóti dokinál, (nem annál amelyik bénázott az uh-val), Vácra járok a nagy uh-kra, szülésznőt még mindig a Szent Imrében szeretnék választani, és oda szeretnék menni szülni.

12 heti uh: Vácon volt. A rendelőintézet borzasztó, de időpontra kell menni, így 20 percet vártam csak. Az uh-t ugyanúgy 2 perc alatt lezavarják, mint a Klinkán, tehát ebben nem jobb nem szarabb. Nokedlivel minden oké. A tarkóredője 1,6 mm lett, és 51 mm-es volt akkor. ez a kép pár nappal előbb készült Fóton :)













Költözés: Túl vagyunk rajta és szuper újra Keszin. Nagyon jó a ház. A szomszédokkal/tulajjal sincs egyelőre bajom, remélem nem is lesz. Jani letette a cigit, remélem így is marad, de nagyon elszánt. Majd ha egyszer fotózok a lakásban felteszek pár képet. Egyelőre még van min javítgatni, szépítgetni.

16. hét: A héten voltam újra dokinál. Nokedlinek már 3,2 mm a BPD-je (két halánték között), és már most egészen más mentalitás, mint Timi volt. Az uh elől pl menekül. Timit sose zavarta, ez a kis rosszcsont viszont meg sem áll ha meg akarjuk nézni. Még nem tudni mi a neme, remélem a 18-19. heti váci nagy uh-n megmutatja. Most nem készültek róla jó képek, így azt nem mutizok. Pocakfotóm viszont van :)












Tegnapelőtt voltam dokinál, tegnap bemutatkoztunk az új védőnéninek, ma megyek a Szent Imrébe kismama klubba, remélem sikerül találnom egy szülésznőt, aki elvállal, pénteken meg AFP vérvétel. Nem unatkozom a héten...

Timike: egy Tündér. Még nem nagyon érti, hogy kistesója lesz, de azt mondom neki, hogy baba van a hasamban, és sokszor teljesen spontán odajön hozzám, felhúzza a felsőmet a hasamon, és puszit ad a babának. Annyira édes.
Most nagyon gyorsan nő. Hétről hétre nyúlik, és növi ki a ruháit.
Láthatóan ő is jobban érzi magát a nagyobb lakásban. Végre van tere. Jön megy. Hurcolja a játékait, és elfárad, ami Fóton sokszor gond volt, mert nem mozgott eleget.
Remélem a kistesó érkezése sem fogja annyira megzavarni, hogy elromoljon ez a kiegyensúlyozott, vidám, és szeretetreméltó kislány.


 

 


 

A válasz igen!

2011.07.18. 11:31 - Timinnyó

Azaz IGEN, úgy néz ki anya leszek megint!
Volt egy kis aggodalom ugyanis nem nagyon bírtam ki az első uh után, és 5 napra rá megint elmentem ide a fóti rendelőbe egy másik dokihoz. Számításaim szerint akkor már pé szerint is épp 6 hetes voltam. Hiba volt, ugyanis a doki nagyon felületesen megvizsgált mind kézzel, mind uh-val, majd közölte hogy 14 mm-es üres petezsákot lát. Ezután persze már hiába mondta, hogy ne izguljak, ez így jó, nem bírtam megnyugodni.
Újabb 5 nap múlva mentünk a Klinikára. Alig bírtam kivárni. Elképzeltem hogy fogok bőgni, ha szívhangot talál a szonográfus.
Jani és Timike is jöttek velem. Kb 2 órát vártunk, mire bejutottam a dokihoz. Ő a vizsgálat után azt mondta a méhem még alig nőtt, szerint még csak 5 hetes lehetek. Ez újabb sokk volt, hiszen tudtam, hogy az lehetetlen. Ha tényleg ilyen kicsi, akkor baj van. Aztán elküldött uh-ra. Rettegve feküdtem fel a vizsgáló ágyra. Alig mertem a monitorra pillantani, de mivel az uh-t végző néni egy rohadt szót sem szólt végül csak oda néztem. Láttam egy szép kerek szikhólyagot, majd egy kis valóban nokedli szerű pöttyöt a petezsákban. Tudtam hogy az a babám, de fogalmam sem volt él-e, dobog-e a kis szíve, ez a szemét nő, meg továbbra sem szólalt meg. Mikor közölte hogy mehetek felöltözni, akkor kérdeztem meg, hogy lehet-e tudni mit látott. Ekkor odavetette, hogy egy élő embriót. Még így is hihetetlenül boldog voltam, bár nem így képzeltem el. Kint néztem meg mégis mit írt a papírra: 4mm élő embrió!!! És még képet is adott, hogy valami pozitívat is el tudjak róla mondani.
Ezután vissza a dokihoz, aki megint okozott egy kisebb sokkot, ugyanis a hír hallatán nem gratulált, hanem közölte, hogy reméli azért több gyereket nem tervezek, mert ne kísértsem a sorsot. Nálam bármikor előfordulhat, hogy tüdőembóliát kapok szülés közben. valahogy nem erre számítottam, mikor fél méterrel a föld fölött lebegtem éppen. Jó kis pofon volt.
Aztán jött az újabb kellemetlen élmény, ugyanis a doki elküldött a terhes ambulanciára, hogy jelentkezzek be 12. heti uh-ra augusztus közepére. A betegfelvételnél viszont csak augusztus 31.-ére tudtak időpontot adni, amikor már 15 hetes leszek. Vissza a dokihoz, hogy mi legyen. Ő azt mondta nem baj, írjanak be akkora nem lesz még késő. Csak nem tudom miért írják akkor mindenhol azt, hogy tarkóredőt csak 11 és 13. hét között lehet mérni. Beírattam magam 31.-ére és röpke 3 és fél óra után el is indultunk haza.
Miután végiggondoltam mi történt úgy döntöttem nem fogok visszamenni a Klinikára. Elcseszték életem egyik legboldogabb napját. Abban sem vagyok biztos, hogy Timikének mindenképpen császárral kellett megszületnie, így elkezdtem keresni hova is menjek.
Nem volt egyszerű. Sajnos nincs most keretünk arra, hogy magán rendelésre járjak, így sztk alapon kellett dokit keresnem. Két hetembe került mire arra jutottam, hogy a 11. kerületbe fogok járni sztk-ba terhesgondozásra, és a Szent Imre kórházban fogok szülni. Ezzel annyi a gáz, hogy baromi messze van, de a közlekedés annyira nem rossz, és gondolom nem fogok megszülni 2 óra alatt.
Mert igenis hüvelyi szülést tervezek. Épp ezért csak szülésznőt fogok fogadni a szüléshez, orvost nem, és hiszek benne, hogy sikerülni fog! ha nem akkor sem omlok össze, de igyekszem a tudatosan úgy alakítani a dolgokat, hogy most ne kelljen császár.
Másik para, ami a dokiváltással felmerült, hogy Clexane vérhígítóval mi legyen. Kitaláltam hogy kérek egy heamatológigi szakvéleményt. én naív azt képzeltem hogy kapok egy beutalót, kérek időpontot, bemegyek egy dokihoz, elmondom mi volt, van. esetleg elküld vizsgálatokra, és ad egy papírt, meg talán még kontroll vizsgálatokra visszarendel a terhesség alatt.
Mivel 2001-ben volt az agyi trombózisom, ami miatt ez az egész kell, és mivel nálam már nincsenek meg a leletek, a kórház pedig nem találta, ezért a Szent László kórházból gyakorlatilag kirúgtak telefonon keresztül. Felhívtam azt a neurológus doktornőt, aki 2001-ben kezelt, ő felajánlotta segítségét, de mivel épp szabira ment, ezért javasolta, hogy próbáljam meg az ő kórházában a hematológus dokit. Ma reggel felhívtam és csodák-csodája, bár problémázott a leletek hiányán, de olyannyira nem zárkózott el, hogy már holnap mehetek is hozzá.
Most itt tartok. Nem könnyítettem meg a dolgomat a doki/kórházváltással, de már akkor volt egy olyan érzésem, mikor Timike megszületett, hogy nem szeretnék még egyszer ott szülni. Majd az idő eldönti jó döntés volt-e, egyelőre csak bonyolultabbnak tűnik.

Íme Nokedli :)














És a Nagytesó :D

Leszek-e anya 3. :)

2011.06.24. 17:19 - Timinnyó

Igeeen, már megint! Januárban volt a missed ab, áprilisban jött meg először, majd kettőt mensiztem, és a harmadik már nem jött. :)
Éreztem én valamit, hogy most összehozzuk, már 7 dpo-tól teszteltem, de igazán én sem bíztam benne. 10 dpo-n még a 10-es teszt is tök negatív lett, gondoltam akkor ennyi. Erre 11 dpo-n nem csak a 10-es, de a 25-ös teszt is szépen becsíkosodott. Most nem esett le annyira az állam, mint múltkor. Janinak el sem mondtam. gondoltam majd az első uh után ráér megtudni. 
Teszteltem kitartóan tovább 16 dpo-ig, szépen erősödtek a tesztek (képek lejjebb). A hőm is az egekben mozgott, de elhinni nem mertem.
Felhívtam a dokimat is, aki persze most van szabin, így elhatároztam, hogy elmegyek valahova egy uh-ra.
Közben vettem terhes vitamint. Ez lett a vesztem, ugyanis Jani a táskám alján, egy zacsiba csomagolva is kiszúrta. Tuti egy nyomozó veszett el benne. Kénytelen voltam bevallani neki a dolgot, eddig úgy terveztem, hogy a házassági évfordulónkon mondom el, úgyis vacsit tervezünk, milyen romantikus lenne. Hát nem így lett.
Egy barátnőm ajánlott itt Fóton egy dokit, aki az sztk-ban rendel, így ma elmentem.
11 mm-es petezsákot láttunk, szikhólyaggal, tehát már jobb, mint az előző babánál volt.
Timivel 6 hetesen volt 14,3 mm a petezsák. Most mensi szerint is még csak 5+6 vagyok, de mivel később volt pé-m, így az én számításom szerint csak 5+2.
Hétfőn kell hívnom Patkós dokit, jövő héten uh a Klinikán, ahol már remélem lesz embrió és szívverés is.
Ha ez összejön lesz egy újabb februári babám, 2 év korkülönbséggel. Ez szerintem egész ideális lenne.
Volt más is, amin aggódtam, ugyanis kb 3 hete felhívott az unokatesóm, akiknek lehet már itt is szurkoltam. Nem jön náluk a baba, az unokatesóm (lány), sok nőgyógyászati betegséggel küzdött. Mostanra csak fél petefészke van, és gondok vannak a hormonjaival is, mivel a pajzsmirigye nem működik megfelelően.
Nemrég kezdtek a BMC-ben, a Kaáliban már volt egy sikertelen stimulációja. Azért hívott fel, mert a kivizsgálások azt az eredményt hozták, hogy nem lehet őt stimulálni a hormon gondok miatt, így csak donor petesejttel lehet babájuk.
Ők rám gondoltak, mint donor, és én ezt megtiszteltetésnek vettem. Természetesen igent mondtam, Jani is egyből áldását adta. Erre két hét múlva kiderült, hogy kb a telefonbeszélgetés előtti vagy utáni pár napban összehoztunk egy babát. Ma beszéltem szegénnyel, és elmondtam neki a hírt. Attól féltem összeomlik, bár lehet hogy tényleg ez történt csak nem a telefonban. Nagyon aranyos volt, azt mondta hogy szorít hogy minden rendben legyen, és hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, ami pedig volt és van is. Pedig tudom hogy nem tehetek róla, de sajnos sejtem mit érezhet.
Azért imádkozom, hogy legyen ez egy égi jel, vagy a sors keze, és amíg én babát várok, nekik is jöjjön össze spontán. Igazi csoda lenne.
És ki ne hagyjam szívem csücskét Timikét. Imádnivaló. nagyon sok mindent mond már. A kedvencem most, mikor azt mondja hogy Eperke. :) Mindenkit szeret, mamákkal jól elvan. kedvence a papa, mert ő viszi a seggét autóval. Apjával még mindig szerelem van.
Kapott két hete két szurit. 10 napra rá (ennél így van) belázasodott. 39 fölötti láza volt szegénykémnak. Nagyon megijedtünk, pedig én számítottam rá. Volt hűtőfürdő, borogatás, meg persze kúp. Másnap még volt egy kis láza, de harmadnapra túl volt rajta.
Meg is mérték. 10,4 kg, és 79 centis nagylány.

11 dpo










12 dpo










13 dpo










15 dpo










10-es tesztek 10-11-12-13 dpo










felsők 10-esek, alsók 25-ösök
 









Az első kép Nokedliről
 

 

Szülinap és egyéb nyalánkságok

2011.04.29. 21:57 - Timinnyó

Már látszik, hogy nem én leszek a blog írás hőse. Sorry! Legyen mentségem, hogy egy totyogó mellett, akit rendkívül érdekel a számítógép, nem egyszerű leülni kisregényeket írni.
Szóval volt közben egy első szülinapunk. Nem terveztem nagy felhajtást, csak a szűk család volt ott, anyumnál ünnepeltünk. Mi, nagyszülők, keresztszülők. Lényeg az volt, hogy legyen torta, és hogy lehetőleg olyan első szülinaposan kenje össze magát a bébim.
Fürdőkacsás tortát szerettem volna, de méregdrágán tudtam volna csináltatni olyat, ami nem is felelt meg az elképzeléseimnek, így végül egy egyszerűbben kivitelezhető katica alakú csokitorta mellett döntöttem.
Nagy ajándékokat nem vettem, kapott Timi egy kis könyvet, egy halálfejes cumit, a hozzá való cumilánccal (sokak szerint elvetemült anya vagyok, de nekem tetszik), még két cumit, amik csajosak, meg egy cseppmentes itatót.
A buli jól sikerült, és az összekenés is megvolt bőségesen. Nagyon cuki volt a kiscsaj tiszta csokisan.
Timike szépen fejlődik, az 1 éves mérésen 9 kiló volt és 73 centi. Most jön a 9. foga. A hajacskáját már össze lehet fogni a feje búbján, és mai fejlemény, hogy végre elindult. Eddig csak kapaszkodva ment, és azt hittem már sosem fog járni, de megtört a jég!
Végre külön alszik, na nem ám kiságyban. Igaza is van, ki szereti ha rácsok veszik körül. Mi idehoztuk húgom sarokülőjét, ami kihúzható. Most épp nem használta. Timike meg megkapta a mi kihúzható kanapénkat, így most franciaágya van. Előfordul hogy reggelig alszik szépen a helyén, de általában hajnali fél 3 kor menetrendszerűen bekéredzkedik hozzánk. De már ez is jobb, mint eddig, a mellettünk alvás.
A húsvétot Terényben töltöttük húgom főnökénél/pasijánál. Nagyon jó volt. Jó levegő, helyi parasztsonka, kecskesajt, kapros túrós, házi bor, és egyéb nyalánkságok. A programok is egymást érték. Néztünk barikat, kis bocikat, szürke marhát, pónit, lovakat. Voltunk Hollókőn, a Felvidéken megnéztünk egy templomot, mert húgomék freskófestéssel foglalkoznak, és ők festették ki ezt a kis templomot Ipolykeszin. Biztos sok mindent kihagytam, de még most rendezem az emlékeket. Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
A vetélésen túltettem magam, és most egyelőre a kistesóról is letettem. Ebben sokat segített, hogy 3 hónapig meg sem jött rendesen. Most kezdek helyrerázódni, de a tökéletestől még messze vagyok. Iszom a málnalevél és palástfű teákat, szedek E vitamint, és egyelőre megpróbálom rendbe tenni magam. Ha sikerül beszélhetünk újra a babaprojektről.
Timike most annyira leköti az energiáimat, hogy nem is tudom elképzelni, milyen lenne kettővel. Persze ha jönne megoldanám.
Szeptemberben tervezünk költözni, remélem összejön, mert még semmi nem biztos. Én nagyon szeretném, de már nem sírok rajta. Most hogy végre beköszöntött a tavasz már elviselhetőbb itt az élet. Sokat vagyunk a kertben. füvet nyírunk, virágot ültetünk. Timikének is tök jó színe van már. Nyáron jó lesz itt, de még egy telet nagyon nem szeretnék kihúzni ebben a kis házban.
Ki tudja írok-e még amíg itt vagyunk. Már nem ígérgetek, mert úgysem tartom be.

 

 

 

 












Glória barátnőmnél és Zolika fiánál jártunk

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 


Az összes uncsitesó. Érthető miért kéne nekünk egy fiúra gyúrni. :D











Egy csoda vége

2011.02.01. 10:15 - Timinnyó

Most ülőmagasságról és a pocakomban dobogó kicsi szívről kéne írnom, de sajnos máshogy hozta az élet.
Január 10.-én megvolt az első uh, ahol még csak egí 4x2 mm-es picike petezsák látszott, de mivel tudtam hogy hosszabb ciklusom lett volna, így nem középidőben fogant Töpi, így nem gondoltam bajra. 2 hét múlva rendelt vissza a doki.
Alig bírtam magammal, de lassan csak eltelt a két hét. Január 24.-én kellett visszamennem. Mintha éreztem volna valamit, elvittem magammal a húgomat, hogy ne legyek egyedül. Háromnegyed óra várakozás után behívtak az uh-s helyiségbe. Levetkőztem és felfeküdtem az ágyra. Lélegzetvisszafolytva néztem a monitort, a világért sem akartam lemaradni a pillanatról, amikor végre megpillanthatom az én kis Töpikémet. Az első pillanatban megpillantottam a szürkeségben a fekete petezsákot, és vártam, és vártam. Az uh-t végző doktornő mozgatta az uh- fejet (hüvelyi), nekem pedig másodpercről másodpercre emelkedett a pulzusom. Megnézte minden szögből, közelről, távolról, de a 17x12 mm-es petezsák minden oldalról üres volt. Nem volt benne semmi. Amikor befejezte a keresgélést, nem hittem el, alig bírtam feltápászkodni, az motoszkált bennem, hogy megkérem keresse még, mert ez nem lehet... Biztos ott van...
Nem is emlékszem hogy öltöztem föl és hogy jutottam ki a folyosóra. Gépiesen csináltam mindent. Felhívtam Janit, bejeletkeztem a dokihoz.
Az orvosom nem foglalt még állást, visszarendelt 4 nap múlva egy kontroll uh-ra, ha ott is üres lesz a petezsák, akkor sajnos, missed ab, azaz csúnya szóval kikaparnak. Megcsináltaott minden vérvételt, ha műtétre kerülne a sor, és felkészített, hogyha valóban elhalt a terhesség, akkor barnázhatok, esetleg vérezhetek is, ezzel bocsájtott haza.
Nem tudom hogy nem bőgtem el magam végig. Tartottam magam, de legszívesebben üvöltöttem volna, hogy miért pont velem történik ez. Miért nem akarja a Jóisten, hogy nekem egyetlen egyszer könnyen jöjjön valami. Előre féltem az éjszakától, mert tudtam hogy túlságosan fel vagyok zaklatva az alváshoz. Hajnalig tévéztem, utána pedig, ahogy sejtettem, az agyam vég nélkül zongorázta az összes szóba jöhető forgatókönyvet, onnan hogy a következő uh-n lesz baba, addig, hogy hogyan fog zajlani a műtét.
Úgy gondoltam reggel, tiszta fejjel már jobban leszek, de tévedtem. Zokogva ébredtem, és ez az állapot egész délelőtt tartott. Magamat vádoltam, az forgott a fejemben hogy talán nem akartam eléggé ezt a babát, hogy nem vigyáztam rá, hogy valamit elrontottam. Azt hittem sosem tudom abbahagyni a bőgést.
Délutánra jobban lettem, estére pedig beláttam hogy nem én vagyok a hibás, hogy valami már az elején elromlott, ezért nem volt egyáltalán tünetem. Mostmár nem tudom befolyásolni az eseményeket, így azt mondtam az én kis Töpi babámnak, aki mindig az én második Kicsikém lesz, hogy ha ez a küldetése, ha ezt akarja, akkor menjen nyugodtan, én elengedem, és nem leszek szomorú, de tudja hogy nagyon szeretem.
Mindeddig semmiféle tünete nem volt, hogy elveszíthetem Őt (bár tény hogy terhes tüneteim sem voltak), és nem tudom hogy az elengedésnek köszönhetem-e, de másnap reggel elindult valami halvány barna folyás. Ez szerdán volt, csütörtökre már rózsaszínes volt, és én már tudtam hogy vége...
Pénteken reggel kellett mennem a kontroll uh-ra. Korán keltem, hogy beérjek. Felöltöztem készülődtem, és egyszer csak, mintha egy gát szakadt volna át, azt éreztem, hogy elkezd folyni belőlem a vér. Hamarosan erős hasgörcsök is jelentkeztek. Felkeltettem Janit, de ő nem nagyon mérte fel a helyzetet, és nem tartott vissza, mikor elindultam a vonathoz. Még jó hogy tanácsért felhívtam anyumat, aki azonnal visszaparancsolt, mondván, így ne induljak el, kerítsek kocsit. Nem is igazán értem én hogy gondoltam hogy vonattal elindulok, mikor egy betét, kb fél óát tartott úgy véreztem, és alig bírtam kiegyenesedni a görcsöktől. Sógorom jött értem két kis barátnőjével, akik nála lógtak a suliból.
Úgy gondoltam itt már felesleges lesz az uh, de a doki amint meglátott, szólt hogy már várnak, az uh-ban, nem baj hogy vérzek. Ezt az utlsó uh-t nem kívánom senkinek. Nem is azárt, amit láttam a monitoron, arra számítottam, egy lapos petezsák volt már csak, de a fizikai fájdalom nagyon rossz volt. Mivel véreztem és görcsöltem, és ehhez még a hüvelyi uh-val piszkáltak, borzasztó lett az egész. Ömlött belőlem a vér, minden egyes alkalommal, ahogy megmozdította az uh fejet a nő, csillagokat láttam, és nem keveset mozgatta. Végül csak túléltem.
A dokim megvizsgálta a méhszájamat, ami spontán vetélés miatt már nyitva volt. Egy másik orvos felvette az adataimat, és felküldtek a nőgyógyászati osztályra, ahol kaptam egy ágyat. Átöltöztem közben beszélgettem a szobatársakkal, és hamarosan hívtak a szobai telefonon, hogy menjek a műtő elé. Egy műtős segéd megmutatta hova feküdjek, és szétpakolt lábakkal betoltak a műtőbe. Köszöntött az aneszteziológus, és a dokim, és innen nem emlékszem semmire. A következő kp, hogy a műtő előtti váróban ébredezek, majd jön egy műtős, hogy fogjam meg a nyakát, átrak egy tolós ágyra, aztán megint szól hogy fogjam meg a nyakát, és áttesz az ágyamra.
Lehet hogy nagyon szemét módon hangzik, de én már csak megkönnyebbülést éreztem. Elmúlt a görcs, a vérzés is enyhült. Töpi már napokkal, sőt talán hetekkel azelőtt elment már, és én beletörődtem. 
Két óra múlva bejött az orvosom, elmondta hogy a következő rendes mensiig ne éljünk házaséletet, és ne ülőfürdőzzek. A mensi után kontroll, ha minden oké, akkor felszabadulok a tilalmak alól, de 2-3 hónapig nem kéne újra teherbe esni. A doki szerint tavasz végén, nyár elején már jöhet a baba.
Egyelőre félek... El sem tudom képzelni hogy mit éreznék ha újra terhes lennék. Gondolom rettegnék, hogy újra megtörténik de bízom benne, hogy ehhez kell az a két három hónap, és addigra erősebb lesz a baba utáni vágy, mint a félelem.
Addig is itt van az én Timikém, aki nagyon sokat segít.
Töpi talán azért jött el hozzánk, hogy megmutassa, spontán is lehet babánk. Neki talán annyi volt a küldetése, hogy reményt adjon nekünk, és hogy előkészítse az utat egy egészséges kistestvér felé. Azt mondják egy ilyen esemény után könnyebb teherbe esni. Azt hiszem most még korai volt ez a terhesség, még nem álltak helyre a hormonjaim a szoptatás után, de lehet hogy ez kellett ahhoz hogyha eljön az ideje, spontán megfoganhasson az egészséges Babóca.
 

Leszek-e anya 2.

2011.01.03. 13:12 - Timinnyó

Elteltek az ünnepek. Nem indult a legjobban a december. Timike összeszedett valami makacs kórt. Kis orrfolyással, meg köhögéssel indult. Elvittem orvoshoz, aki akkor még csak orrcseppet meg Normaflore-t írt neki, mondván ez vírus, nem hatna rá az antibiotikum. Pár nap múlva nem lett jobban a gyerek, úgyhogy visszavittem. Ekkor már kapott antibiotikumot is. 3 nap múlva volt vége az antibiotikom kúrának. Timike tüdeje úgy sípolt, mint az asztmások mikor fulladnak, így nem volt mese, újra doki. Még a doktornéni is megijedt, mikor meghallgatta a kis tüdejét, így azonnal átküldött Dunakeszire röntgenre. A röntgenes néni azt mondta ő tisztának látja a Kicsi tüdejét, "csak" légcsőhurut lesz. Visszarohantunk a lelettel a gyerekorvoshoz, aki ránézett a röntgen felvételre, majd közölte, hogy nem lett jó a kép, ő ez alapján nem tudja kizárni a tüdőgyulladást. Bár ez akkor mindegy is volt, hiszen ő is azt mondta, hogy az a lényeg, hogy a gyerek kapjon rendesen levegőt, megszűnjön a sípolás, így írt hörgőtágítót. Ez szerencsére használt, és a hörgés megszűnt, de a nátha továbbra is maradt, amire kapott Timike még 3 napig antibiotikumot.
December 23.-án átcuccoltunk Dunakeszire az ünnepekre, ekkor még volt szörcsögés, hurutos köhögés, orrfolyás, de én már nem akartam mindenféle gyógyszerrel tömni a gyereket, így nem vittem még egyszer vissza. Most úgy néz ki meggyógyult, az elmúlt 2 napban már nem kellett kiszívni az orrát. Hol kopogjam le...
Tehát, mint írtam az ünnepeket Keszin töltöttük, felváltva anyunál, és anyósomnál. Előtte 2 napig sütöttem, mézeskalácsot, meg bejglit, és 23.-án anyunál még kakaós-fahéjas kalácsot. Szenteste anyunál voltunk, Timike megkapta az ajándékait. Tőlünk egy járássegítőt, anyutól egy babát egy kis babakocsival, húgomtól építőkockákat (Duplo), és fürdős kishajókat, keresztmamáméktól popsitörlőt, és baba kozmetimumokat, Évikétől (keresztmamám lánya, és az én uncsitasóm) formabedobó játékot, anyósomtól fürdő játékokat. Persze a csomagolások még érdekesebbek voltak, mint maguk a játékok, de nagyon aranyos volt Timcsi. Tátott szájjal próbált ki mindent. :D
Én anyunak csináltattam egy fotókönyvet Timikéről, nagyon jópofa lett, anyósom egy fotóalbumot kapott, üresen, mert ő fotózik, húgom pénzt kapott, mert most lett szemüveges, és sokba került a szemcsi, keresztmamám és Évi lánya, mivel mindketten Évák, így kaptak egy-egy Fa ajándékcsomagot. Janinak már a szülinapjára rendeltem egy villanyborotvát, ami még karácsonyra sem érkezett meg.

És a legnagyobb meglepetés:
Én már november 27.-étől, mikor megjött a mensim elkezdtem málnalevél teát inni, főként azzal a szándékkal, hátha a teázás helyreteszi az elég össze-vissza ciklusomat. Vettem ovu tesztet is, gondoltam abból legalább tudni fogom meddig igyam a málnalevél teát, mert azt csak pé-ig szabad, utána palástfű tea jön mensiig.
Ha már ovuteszteltem, azért elkaptam Apát a kritikus napokon, pedig nem volt egyszerű, mert két napig volt pozitív a teszt, egy nappal Apa szülinapja előtt, és a szülinapján, amikor még iszogatott is. A szülinapján frankón megmondtam neki, hogy elvileg ovulálok, tegyen ahogy jónak látja.
Pé után szépen iszogattam a palástfű teát. Kíváncsiságból 9 dpo-n ellőttem egy tesztet, gondoltam ha esetleg van valami már mutatná, de mivel negatív lett és másnap a hőm is lejjebb ment, vettem tampont, betétet és vártam mikit.
11 dpo-n volt Apa névnapja, december 27.-én. Anyósoméknál aludtam, gondoltam mivel még mindig nem érkezett meg a villanyborotva, hátha sikerül meglepnem, ellövök egy tesztet. Legnagyobb megdöbbenésemre POZITÍV LETT. Gyorsan mártottam még kettőt, nem akartam elhinni. Azokon is megjelent a második csík, bár mivel más fajta tesztek voltak, sokkal-sokkal halványabban.
Remegett kezem lábam úgy meglepődtem, annyira boldog voltam, és bevallom meg is ijedtem rendesen, hiszen Timike még csak 10 hónapos.
A nagy romantikus bejelntésből Janinak, annyi lett, hogy kimentem vele, mikor ment cigizni, és mivel apósom is jött utánunk, így kb 10 másodperc alatt megmutattam neki a teszteket, és közöltem hogy ez bizony az... Ő meg hogy fokozza a helyzet cseppet sem romantikus hangulatát, közölte, hogy ő a régi álpozitív tesztjeim után, ezeknek még nem hisz.
Innentől, egész nap alig találkoztunk, vagy ha igen akkor sem lehettünk kettesben, így szépen meg is nyugodtam, hiszen senkivel nem tudtam beszélni a dologról, így persze kattogni sem. Azért még aznap elrohantam DM-be tesztekért, nem mintha nem lett volna még nálam pár darab.
Másnap a Clearblue, és One Minute is egyértelműen pozitív lett, harmadnap pedig már azok is egyértelmű volt, amiken először alig látszott a csík. Tehát a hír igaz, jön a kistestvér, méghozzá teljesen spontán, kb második próbálkozásra.
28.-án elmondtan anyumnak, és Jani is elmondta a saját anyjának, persze nagy romantikusan ezt is külön-külön bírtuk megoldani. Anyám azt mondta örül is meg nem is. Örül, mert egy baba mindig öröm, nem örül, mert ideálisabb lett volna kicsit később, de megígérte hogy mindenben segít. Azt hiszem kellett neki pár nap emésztgetni a dolgot, mert tegnap már mondta a telefonban hogy elkotyogta a barátnőjének, nem bírta ki. :)
Én még mindig nem merem elhinni. Ma hívtam a dokimat, jövő hét hétfőn megyek hozzá, akkor már 6+2 leszek, talán már látszani fog Töpi, a legújabb családtag.
Ja még valami! Szoktam beszélgetni apukámmal, bízva benne hogy hallja odafönt, és sokszor mondtam neki, hogy szeretnénk még babát, és kértem hogy segítsen, hogy a kistesó könnyebben összejöjjön, mint Timike. Szerintem apu segített, ő küldte ezt a babát. Köszönöm Apu! :)

Töpi bejelnetkezése 12 dpon 2010 december 28.-án

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 


 

Viszlát Apu

2010.11.12. 14:25 - Timinnyó

Megint régen írtam. Megvolt rá az okom...

Október 19.-én meghalt az apukám. Azt már írtam hogy kb egy évvel ezelőtt diagnosztizálták nála a rákot. A betegség sajnos legyőzte. Pedig az utolsó pillanatig sem adta fel. Nem akart elmenni.
Végül rosszul lett, bevitték az onkológiára, és 2 nap múlva elment. Szép csöndben, nem fájdalmak között. Anyu mellette volt, fogta a kezét. Én aznap voltam bent, amikor bekerült. Még tudtam vele beszélni pár szót, és mikor haza indultam úgy búcsúztam el, hogy valahogy tudtam, az lesz az utolsó.
Nem omlottam össze. Igazság szerint sírni is csak akkor sírtam, amikor anyu felhívott, miután apu elment. Sokat gondolkodtam ezen. Érzéketlen lennék, nem szerettem Őt eléggé? NEM! Aztán rájöttem, hogy épp apu volt ilyen. Sosem láttam sírni. Se amikor az anyukája, se amikor az öccse meghalt. Tőle örököltem ezt. Nem tudom jó-e vagy rossz, de genetikailag ilyen vagyok.
Anyut meg hugomat féltettem. Anyut azért mert majd 30 évig házasok voltak. Sosem volt egyedül. Hugomat meg azért, mert alapvetően érzékeny, ráadásul ő volt apuval, amikor rosszul lett, ő hívott mentőt, ő ment be vele, és elég nehéz dolgokon ment keresztül azon az éjszakán.
Végül húgom apu halála után kb két héttel szakított, az egyébként nagyon gáz pasijával, és odaköltözött anyuhoz. Így anyu sincs egyedül, hugom sincs azzal a pasival, akitől már szabályosan féltettük, és nem utolsó sorban én is nyugodtabb vagyok így.
Attól hogy nem sírok, még nagyon hiányzik apu. Mindig azt várom, amikor átmegyünk anyuhoz, hogy ott ül a nappaliban, és rámosolyog Timikére.
Most november 9.-én volt a temetés. Nem szeretem a temetéseket, ebben egyetértettünk anyuval, így egy templomi búcsúztató volt, a temetőben már csak a sírnál beszélt egy kicsit a pap, és eltemették a hamvakat.
Szép volt, sokan voltunk, és sikerült búcsút vennünk szerettel, tisztelettel, méltósággal. Azt hiszem apunak is tetszett így.
Hiszem hogy lát minket, és hogy fogunk még találkozni... egyszer. Tudom mennyire szeretett minket, és mennyire szerette az unokáját. Úgy fogom őt nevelni, hogy tudja milyen volt a nagyapja, és hogy apu is büszke legyen ránk.
Szoktam beszélgetni vele, csendes estéken a teraszon. Elmesélem neki miket csinál már Timike, és hogy hiányzik nekünk.

Ez a kép a keresztelőn készült, és nagyon jellemző apu és Timike kapcsolatára. Kölcsönös rajongás volt. :)
Ezzel a képpel emlékezem, a világ legjobb Apukájára és Nagypapájára!

 


 


 


 

Fogacska

2010.10.01. 22:01 - Timinnyó

Átköltöztünk. Már egy hónapja. Volt meló bőven. 3 nap alatt öszepakoltam a háztartásunkat, majd szept 4.-én áthoztunk mindent, és 3 nap alatt kipakoltam mindent. Külön csoda volt hogy elfértünk, ebben a kis házban, de sikerült. Nem is rosszul. Mindenki azt mondja, aki eddig látta hogy rendezkedtünk be, hogy nagyon szupi lett, és hogy ilyen jól még nem volt berendezve ez a házikó. 
Timike az első éjszakát végül közöttünk aludta végig, mert félt az új hangoktól, főként a kutyaugatástól. Szegénykém, nem sírt, csak felriadt, akkor nyöszörgött, de mire bementem hozzá, mindig csak  tágra nyílt, rémült kis szemekkel néző kis csomagot láttam. Így a harmadik alkalomnál megszántam és átvittem a a mi szobánkba.
Másnap megmutattam neki a kutyusokat. Nagyon tetszett neki. Megmutattam azt is hogy azokat a rémisző hangokat ők adják. Mintha megértette volna, mert a következő éjszakától kezdve már nyugodtan alszik a kis helyén.
Én még szokom az új környezetet. Az otthonosan berendezett kis lakásunkat már megszerettem, még ha pici is. Kivéve a kinyithatós kanapét, ami it volt, és amin most alszunk. Egyszerűen gyűlölöm. Mind összecsukva, mert iszonyú kényelmetlen, mint kinyitva, mert akkor szintén szar. A dohos szagáról nem is beszélve. Kéne vennünk egy újat, de nincs rá pénzünk.
Kivétel még a mini konyha, abban is főként az alsó konyhaszekrény, amit már 3-szor kitakarítottam, de így is büdös. Úgy főzök, hogy mindent elmosok főzés előtt is meg után is. Elég gáz.
Fótot, mint várost viszont képtelen vagyok megszokni. Itt nincs semmi. Bevásárlási lehetőség a kb 20 perc sétára lévő egy szem CBA, ami jó drága. DM, Rossmann nincs a környéken. Van egy hentes két zöldséges, meg néhány kis bolt. Ennyi. Senkit nem ismerek, furák itt az emberek is.
Én közben 30 éves lettem. Nem volt nagy buli. Hármasban ünnepeltünk. Sétáltunk egy nagyot. Kaptam egy tortát a közeli szuperjó cukrászdából (egyetlen jó dolog a környéken), ittunk egy pezsgőt, de egyébként ugyanolyan nap volt, mint a többi.
Védőnőhöz már bejelentkeztünk. Volt is kint egyszer. Egy Mary Poppinsra emlékeztető néni, de nincs baj vele. Tegnap voltunk tanácsadáson méreckedni. Timike végre jól hízott, és túlléptük a bűvös hét kilót, olyannyira, hogy egyben a 7 és felet is meghaladta a lányzó, egészen pontosan 7550 g és 68,5 cm.
És a nagy esemény: kibújt az első fogacska. Minden reggel megkérdeztem mostanában Timikét van-e már foga, így vasárnap is. Nem mondott semmit, de délután, amikor megtapogattam az ínyét ott volt egy kis kemény csík. A Fogacska. Alul bal oldalon. Már nőtt is azóta. Nagyon csini, bár látszani még nem is látszik.
A mai nap fejleménye pedig, hogy az itteni kis állatfarm, ami eddig két kutyából állt kiegészült két cicával is, ugyanis kb másfél hete megláttam egy egeret a konyhaablakban, szerencsére kívül. Kinyomoztam hogy a kutyakaját dézsmálta meg. Ez az infó elég volt Janinak ahhoz, hogy rábólintson a macskatartásra. Már pár hete kinéztem, hogy a közelben egy háznál vannak kiscicák, ráadásul fehér is van köztük. Tegnap elcsíptem a nénit a kertben, aki örömmel felajánlott belőlük, kettőt. Ma el is hoztuk őket, egy fehér kisfiút, és egy tarka kislányt. Most az előszobában szokják az új helyüket. A kutyákkal meg velem is össze kell barátkozniuk, mert a kutyokra és rám is fújnak meg morognak. Remélem megszelidülnek idővel.

Nappalink Timkével, kostanra az asztal kikerült, így kicsit változott, de az alapkoncepció ugyanaz.

 

 

 




A minikonyha bejárata. Innen majdnem az egész konyha látszik. :)
Változás itt annyi hogy a növény fölé került egy tükör.

 

 

 

 




Timike birodalma

 

 

 

 

 

Félkész mesefal. Emiatt nem írtam ide sem, mert minden szabadidőmben ezt festegetem, de félek sosm lesz kész.

 

 

 

 

 

 

 

Köntösös lány
 

 



 

Keresztelő

2010.08.24. 10:49 - Timinnyó

Megvolt a keresztelő, igazság szerint már több, mint egy hete, de úgy írok, ahogy szoktam: egyszer csak.
Lényeg a lényeg, a keresztelő szuperül sikerült. Hugom lett a keresztanyu, Jani öccse pedig a keresztapu. Timike pedig természetesen gyönyörű volt. És még apu is pont előző nap hazajött a kórházból.
Fél 11-re mentünk a templomba, nem sokat váratott a pap. Mi és egy másik pici baba voltunk a főszereplők. A szertartás nem volt hosszú, de így sem nagyon tudtam odafigyelni, mert a másik baba, aki kb 2 hónapos lehetett végig ordította az egészet. Cumi, ne adj Isten cumisüveg persze nem volt ősanyunál, hogy 10 percre meg tudja nyugtatni. Gondolom az olyannyira igény szerint szoptató anyuk táborába tartozott, aki ha a baba nyitja a száját nyomja bele a cicit. Csak hát a templomban meg ugye elég ciki szoptatni...
A szertartás alatt dörgött, villámlott kint, szakadt az eső. Mivel kerti partyt terveztünk a szertartás után nem voltunk túl boldogok. Kis idővel a keresztelő után szerencsére kisütött a nap.
Tiszta égő, de elfelejtettem pénzt dobni a perselybe a keresztelő után. Bár amúgy is úgy gondolom hogy az egyhának non-profit szervezetnek kéne lennie. Legalábbis Jézus biztos hogy nem arról a pompáról prédikált, amit a Vatikánban láthatunk. Bár még nem voltam ott, de már a Szent Péter bazilika méretei is elég meggyőzőek, ami benne van arról nem is beszélve...
Sebaj majd egyszer pótolom a pénz dobást. biztos nem haragszik ezért senki. Úgysem publikus ki mennyit ad.
Nos, a keresztelő után átöltöztünk és átmentünk hugiékhoz Fótra a nagy kertjükbe. Kicsit féltünk hogy oldja meg Hugom a feladatot, hogy több mint 20 embert kell vendégül látni, de így utólag maximálisan le a kalappal előtte meg a párja előtt is. Minden szép rendbe volt rakva, mindenki hozzott valami ennivalót, így mindig volt mit falatozni. Hugom pasijának a tesója meg -aki a Hiltonban bármixer- szuper koktékokat rittyentett, főleg a nőknek. Jani meg az anyja (anyósom) bográcsban főztek pörköltet. 4 db torta volt, és még sorolhatnám.
A buli előtt ki voltam már borulva, mert mindenki úgy nyilatkozott, hogy nem jön a partyba csak a szertartásra, vagy alig marad. Ehhez képest mindenki szuperül érezte magát, ettek ittak mulattak.

Kaptunk csomó ajándékot. Tőlem kapott Timcsi egy babatornázót, zenél, világít ha ütögeti meg rugdossa. Imádja. kapott pelust, sok popsitörlőt, egy pólót, egy ruhácskát, egy tök cuki fürdőköpenyt, egy törölküzőt, és némi pénzt is. A legnagyobb ajándék azonban egy arany fülbevaló volt a keresztanyjától. Majd fotózom.
Másik hír: kb a keresztelő után pár nappal felhívott hugom. Azt kérdezte nem akarunk-e Fótra költözni, mert az egyik unokatesónk párja örökölt egy házat Vácon, amint ki akarnak adni. Megkérték hugit, nem tudna-e szerezni bérlőket. Hugiék elmentek megnézni mégis miről van szó, és beleszerettek a házba. Bár látatlanban már beajánlották egy ismerősüknek, de úgy döntöttek ha egy mód van rá, ők költöznének be.
Erről annyit kell tudni, hogy titokban arra vártunk, nem költöznek-e el, hogy nekünk legyen kertes házunk, így lényegében mindenki jól jár.
A baj csak az, hogy bár hatalmas kert van, ami nyáron pótolhatatlan, de maga a ház sokkal kisebb, mint a lakás, amiben most lakunk. Gyakorlatilag alig tudunk elvinni valamit a bútorainkból. Az is kérdéses, hol fog elférni a töménytelen mennyiségű cuccunk. Hiszem hogy most be kell vetnem a kreativitásomat, meg Janinak az ezermester képeségeit, és úgy meg fogjuk tudni oldani ezt a részét a dolognak.
A másik, hogy Dunakeszin maradunk bejelentve, így ott lesz a gyerekorvos, védőnő, az én házidokim, és persze nem utolsó sorban az anyám, anyósomék, és persze a beteg apám. Elég gyakran kéne átjönnöm Keszire, ami kocsival kb 5 perc, busszal-vonattal kb 1 óra. Mindenképpen be kéne ruháznunk egy autóra, mert ebben a helyzetben óriási segítség lenne. Most az a terv hogy Jani Karácsonyi plusz pénzéből, és némi hitelből veszünk valami régi, de működőképes autót. Már alig várom. Én leszek a sofőr, mert Janinak nincs jogsija. Bár utálok vezetni, de ez csak addig tart, amíg nincs rutinom.
Képeket én nem csináltam a keresztelőn, de pár rokon már küldött át, azokból szemezgetek.

 

 

 

 

 

 

 






















 

A további képeken már lekerült a keresztelő ruha, és mindegyiken látszik a fél család, nem merem ide feltenni őket, nehogy valamelyik családtagom kiakadjon.


 

Szétcsúszva

2010.08.04. 17:35 - Timinnyó

Nagyon szét vagyok hullva mostanában.
Apu állapota sajnos romlott. Kb egy hónapja nagyon megfájdult a háta. Kiderült, hogy összeroppant az egyik gerinc csigolyája, egy pedig összenyomódott. A vizsgálat talált még egy áttétet a tüdejében és egyet a májában. A gerinc problémát is minden bizonnyal csont áttét okozza. Ezek nagyon nem jó hírek sajnos. Apunak a gerince miatt feküdnie kell, és megint fogyni kezdett. Csak 59 kiló, pedig fénykorában 81 volt.
Most kórházban van, a kezelőorvosa csonterősítő infuzió kúrát javasolt, és lehet kap egy kis kemot vagy sugarat is, de nagyon le van gyengülve, félek az sem tenne túl jót neki ha megint lebombáznák ezekkel a durva kezelésekkel.
Timkével nagyon sokat voltunk Apunál mostanában. Próbálok minél több időt vele tölteni. Ő nem tudja mi a baja. Úgy tudja a kezelések mellékhatásaként csontritkulása lett, és töretlenül bízik a gyógyulásban.
Közben persze az élet nem állt meg. Timikével 2 hete voltunk dokinál, és megint akadt izgulnivaló, mivel "csak" 6160 g volt, és az előző (egy hónappal ezelőtti) méréshez képest csak 28 dekát hízott. Ezért orvosi javaslatra mostmár többször kap érdekesebb kajákat is, mint az anyatej. Kezdetben délben evett almát, barackot, banánt, sütőtöktöt, répát és ezek kombinációit. Vagy házi anya csinálta kaját kap, vagy bébiételt. Mostanában már délután is reszelek neki egy kis gyümit. Ma kapott először tejberizspépet uzsira, azt is nagyon szereti. Estére pedig kap 50 ml tápszert pótlásnak a cici mellé.
Egyelőre még nem váltottuk még ki egyik kaját sem, de a héten szerintem meglesz az is, mert a hajnali kaja után reggel alig cicizik. Így most megpróbálom majd későbbre hozni kicsit az első kaját, ami most reggel 5-kor van. Pl 6-ra. És 9 körül fog kapni egy kis gyümit vagy tejpépet, cicit nem.
Az új étrend megtette hatását, mert kíváncsiságból a héten voltunk méreckedni, és 2 hét alatt 20 dekát hízott Timcsike. Most 6360 g és 64 centi. Az előirányzat 40 deka egy hónapra, így hozzuk a szintet.
Nagy projekt közeledik, mert aug. 15.-én keresztelőt tartunk. Ugyanott lesz, ahol nekem meg hugomnak volt, itt a közeli katolikus templomban. Hugi lesz a keresztanya, Jani öccse meg a keresztapa, és Hugiéknál lesz utána a buli. Izgi. Pörit főzünk bográcsban, meg én bevállaltam hogy sütök pogit, anyu emlegetett szendvicseket, és remélem anyósom meg keresztanyám is hoz valamit.
Ha minden jól megy Timcsi kap egy fülbevalót a keresztanyjától. Anyóséktól jó lenne egy etetőszék, én pedig egy új szupi játékkal szeretném meglepni Timcsit. Kinéztem egy szimpi játékot, de újonnan nincs keret rá. Használtan viszont meg tudnám venni, így szerintem az lesz.
Mindezek mellett tegnap volt a legkirályabb napom. Kíváncsiságból csináltam reggel egy terhességi tesztet. Szinte azonnal pozitív lett. Lehidaltam. Remegtem, mint a kocsonya, gyoran elrongyoltam DM-be újabb tesztekért. Hazaérve mártottam is egy másik fajtát. Na az már tök negatív volt. Ezen a "biztos" eredményen felbuzdulva nem is mondtam senkinek egy szót sem. Gondoltam majd a ma reggeli eldönti a kérdést. Eldöntötte: negatív. Gondoltam nem kell ezt tudnia Janinak, de délután lebuktam, mert felfedezte mire kerestem rá a neten, és kombinált. Megegyeztünk, hogy tünetek nélkül, szoptatás alatt, úgy hogy még meg sem jött, és 36,7-es ébredési hővel nem sok kérdés maradt, de max egy-két hét múlva tesztelek még egyet. Bár szerintem nem fogok.
Timike mozgásfejlődése most stagnál. Még mindig nem fordul a hátáról a hasára, pedig ha segítek alig kell hozzányúlnom és sikerül, de magától nem. Foga még nincs, csak mindent rág, és a nyála folyik.
Ma kapott egy fogós csőrös poharat, most azzal gyakorol lelkesen. Még jó hogy csöpögésmentes, mert már úszna a teában. :)
Megyek is mert nyüszít. Viszem magammal a fürdőbe, mert mostanában imádja figyelni ahogy fürdök, főleg ha buborékokat is fújok neki.

Új képeim nincsnek még a szgépen. Majd legközelebb...
 

Nyaralás

2010.07.17. 12:02 - Timinnyó

Tombol a nyár. Mi sem tétlenkedtünk. Hosszas fülrágás után Apa beadta a derekát, és rábólinott egy pár napos kiruccanásra. Persze előre tervezni Janival nem lehet. Nem az a fajta. 
Így az történt, hogy júni 5. hétfőre volt időpontunk Timikével a Madarász utcai Gyermekkórház kardiológiájára, a korábban említett szívzörej miatt. Amíg ezen nem voltunk túl nem foglalhattam szállást, mert hátha még visszarendelnek, akkor úgysem tudunk menni sehova.
Egy nagyon aranyos doktorbácsi fogadott minket, megvizsgálta Timikét, meghallgatta elől hátul, majd csinált egy ekg-t. Eredmény: valóban van egy kis szívzörej, azt mondta úgy képzeljem el, mintha az áramló vér megpendítene egy gitárhúrt, de teljesen ártalmatlan. Vagy kinövi, vagy nem, de baj nem lesz belőle. Mivel az ekg tökéletes lett, nem rendelt vissza minket kontrollra.
Így lett szabad út a Balcsihoz. Én már napok óta böngésztem a netet balatonlellei szálláslehetőségek után kutatva. Hétfő este végre nekiállhattam telefonálni. Csütörtökön akartunk indulni, sok szabad helyre nem számítottam. Az elsőnél ahol volt szabad szoba, a folyosó végén lett volna a fürdőnk, amit csak mi használtunk volna, viszont nem közvetlenül a szobából, a konyha meg közös. A másodiknál volt saját fürdő, de a konyha meg a tévé is közös lett volna egy másik családdal. 
Végül a második mellett döntöttünk, bár mivel pont a foci vébé bronzmeccse és a döntő is azon a hétvégén volt, kicsit aggasztott a tévé hiánya. De bátraké a szerencse alapon úgy voltunk vele, hogy megoldjuk valahogy.
Keddtől megkezdődött a rohanás, sok dolgot be kellett szerezni. Strandsátor, pelenka, stb. Aztán kezdődött a csomagolás.
Csütörtök délelőtt a fél lakást bepakoltuk apósom autójába, és kis sógorommal a volánnál, valamint haverjával az anyósülésen elindultunk. Ők persze csak egy napra jöttek, este hazamentek.
A szállásra érve kellemes meglepetés ért minket. A tulaj átszervezte egy kicsit a vendégeket a kedvünkért, így kaptunk egy konyhás fürdőszobás, hálós tévés, külön bejáratú apartmant. Tényleg szerencsénk volt. 
Kicsit féltünk hogy fogja viselni Timi baba az új környzetet. Első dolga az volt hogy felfedezte a mennyezeten a lámpát, az mindenhol a kedvence. Onnantól nem volt gond. Volt egy ágyacska a szobában, ami az övé lett. Szerencsére volt egy fa pereme, így nem kellett barikádot emelnünk az ágy elé, hogy ne essen le. ez mostmár komoly veszély, mert a nagy lányom elkezdett helyet változtatni. Hasról gond nélkül átfordul a hátára, bár ezt a tudományát titkosította, ugyanis mindig csak azt fedezem föl, hogy háton fekszik, de a műveletet nem látom.
Azonnal fölfedeztük a partot is. Fizetős a strand (nem tudom volt-e szabad, de nem nagyon sétáltunk), de 450 ft-ot fejenként megért, hogy tisztaság volt, nem volt fizetős a vécé, több jó és nem túl drága kajálda közül válogathattunk, és homokos a part, nem lépcsőknél kell sorba állni, simán be lehet sétálni a déli partra jellemzően sekély vízbe.
Az időnk szuper volt, nagyon családbarát a strand, hiszen királyul lehet homokozni a víz szélén, így rengetek volt a kisgyerekes család. 
A strandsátor is szuperül bevált, Timi baba nem égett meg, tudott aludni is benne, a kis medencéjét is árnyékba tudtuk húzni mikor fürdött. Egy nap volt nyűgös, akkor csinált nekem is egy szar éjszakát, de alapvetően jó kislány volt.
A Balcsiba nem vittük sokat, mert apukája kicsit agyon féltette, de azért párszor belemártottuk a fenekét (úszó pelusban) a vízbe. Szerintem élvezte, Apa szerint félt. :) 
Egy szó mint száz, szuper volt a 4 nap amit Lellén töltöttünk. Jövőre is kéne menni, akkor már Timcsi is "homokozós korban" lesz.

És a képek, az utolón előtti egy kedves topiktársam sk ajándéka, az utolsón pedig a kiságy fölötti fal, hugom képeivel és topikbarátnők ajándkéival


 














































Az első riadalom

2010.06.25. 15:16 - Timinnyó

Megint rég írtam. Hihetetlen hogy mióta itthon vagyok úgy érzem semmire nincs időm...
Majdnem két hete voltunk a 4 hónapos oltáson és méricskélésen.
Timi babám júni 14.-én volt 5,92 kg és 63,5 cm. Szépen egyenletesen fejlődik, minden rendben van vele. A doktornénink persze talált bibit. Közölte hogy hall egy kis járuléks szívzörejt, ezért beutalt kardiológiai kivizsgálsra. tegnap hívtam a Madarász utcai Gyermekkórházat, júli 9.-re kaptunk időpontot. Nem nagyon aggódom hogy mi lesz, mert a doktornő meg mindenki mondta hogy ez sok gyereknél van, és általában kinövik, csak a biztonság kedvéért utalt be. Mellesleg a doktornéninknek- aki kb 90 és a halál között van, nekem és Janinak is ő volt a gyerekdokink- van néhaány megrögzött rigolyája, többek között ez is.
Most két szurit kapott a kis hősöm. Akart volna sírni, de csírájában elfojtottam a próbálkozását. Gyorsan fölkaptam és megölelgettem, megpuszilgattam, így úgy döntött nincs értelme kiabálni.
Most kivételesen nem lett lázas estére, egy kis hőemelkedéssel és két nap nyügivel megúsztuk. 
A szurikat hétfőn kapta meg. Péneteken reggel nagyon melegnek éreztem a kis testét. Gyors hőmérés szerint 38,7 volt a láza. Agyaltunk egy darabig Janival hogy ez vajon csak az oltások hatása, vagy valami más. én hajlamos lettem volna a szurikra fogni, de végül arra jutottunk, hogy felhívjuk a dokinénit. 3/4-10 kor telefonáltunk, a válasza az volt, hogy ez nem az oltás, ez betegség. 10-ig rendel, vigyük le a gyereket.
Ilyen gyorsan még sosem készültünk össze. 9: 58-kor értünk a rendelőbe. Persze sorra csak kb negyed óra múlva. 
Amint oda jutott a vizsgálat hogy nyirokcsomó tapogatás az én kis betgem azonnal fájdalmas sírással reagált. Kiderült hogy piros a kis torka, és ez a gyulladás húzódhatott rá a nyirokcsomóira és a fülére. A Kicsikémnek még a szopizás is fájhatott. :(
Felírt neki a doki antibiotikumot, orrcseppet és orrsprayt, valamint a lelkünkre kötötte hogy hétfőn vigyük el a fül orr gégészetre, és hogy annyira csúnya a füle, hogy szerinte fel kell majd szúrni.
A szívünk szakadt meg hogy beteg szegény Timikénk. El sem tudom képzelni mit érezhetnek azok a szülők akiknél valami komoly baja van a gyereknek. 
Kiderült hogy Timicsi nem zűrös beteg. Nem sírt, nem nyüszögött, csak aludt jóformán egész nap. Raktam a fülére meleg sót, napjában többször is. ehhez az egyik sapkájára egy zsebet kellett varnom, és abba tettem a meleg sóval töltött zoknit. Vasárnapra már sokkal jobban volt. Visszatért az én mosolygós vidám kislányom. :)
Hétfőn a fül orr gégészetre nem mertem egyedül menni. jani szabit vett ki, mert közöltem vele hogy ha föl kell szúrni a gyerek fülét abba én belepusztulok. Jöjjön velünk.
Soron kívül behívtak minket, megnézte a doki Timcsi fülecskéit, és közölte hogy mindkettő szép tiszta. Nagyon megkönnyebbültünk.
Már túl vagyunk az antibiotikum kúrán, és úgy látom a betegségen is. 
Ennek örömére Kisasszony megtanult sikongatni. :) Kismacska hangon beszélget amikor jó kedve van, és ezzel nagy vidámságot okoz nekem és az apukájának is.
Forgolódni viszont nem igen akaródzik neki. Amit írtam régebben, hogy húha megfordult, na az most úgy tűnik csak a véletlen műve lehetett. Most ha hasra rakom emelgeti magát, de ha elfárad nem próbál megfordulni, hanem addig magyaráz, amíg meg nem fodrdítom! Remélem csak kicsit lusti. Az az egy zavar hogy hason, amikor kinyomja magát furcsán kifordítja a kezeit.
Hétfőn kell visszamennünk a doktornénihez megmutatni meggyógyult e a lány, akkor majd elmondom ezt a kéz dolgot is, és ha Timcsi is akarja akkor meg is mutatjuk.
Mostanában nincs nagyon meleg és az eső is kicsit kevesebbet esik, így sokat sétálunk, és már lement rólam 2 kiló az elmúlt 2 hétben, így lelkes vagyok. 
Képek majd...
 

 

Kicsi vagyok én...

2010.06.13. 11:48 - Timinnyó

Nem volt túl sok írnivalóm az elmúlt hetekben, tekintve hogy Magyarországot (meg a szomszéd országokat is) utolérte az özönvíz. Tényleg hajazott az időjárás a bibliai 40 napos esőre. Sok települést elöntött a víz, a megáradt folyók és patakok miatt.
Mi meg az állndó eső miatt bezáródtunk a lakásba, és állati uncsi napjaink voltak.
Az özönvizszerű esőt mostanra felváltotta valami őrületes kánikula, ami miatt a nap nagy részén szintén a lakásba szorolunk, de legalább reggel meg este ki lehet menni.
Aztán mire kb egy hete, leültem volna írni, egyszer csak megadta magát a gép. Se kép se hang, majd újraindítás után kiírt valami képernyőt, de a windows már nem akart elindulni. Pánikban hívtam egy szerelőt, aki kiderítette hogy meghalt a winchester és cserélni kell. Elvitte a gépet, majd 2 nap múlva hozta új winchi, plusz memória, 30.000 Ft, de a fontos cuccainkat, elsősorban a fényképeinket sikerült átmenteni, és most legalább tökéletesen műkszik a gép, sőt még jobb is lett.
Csak azért tudtuk kifizetni, mert végre megkaptam a pénzemet!
Timcsi baba nagyon jól van, bár egy pár napig köhögött, de nem volt komoly baj. Egyre ügyesebb és napról napra okosabb lesz. Ez azonban azzal jár, hogy egyre több figyelmet igényel. Kevesebbet alszik, és ha játszik akkor is mellette kell ülni, és ujjongani hogy milyen ügyes, különben nyűglődik.
Emiatt a gépet általában messziről csodálom, nem hogy még írjak is. Most is itt van a karomban, és fél kézzel gépelek.
Persze azzal hogy fejlődik nem csak nehezebb lesz vele, hanem egyre cukibb is. Megtanult "berregni". Összecsukott szájjal kifújja a levegőt, meg több köbméter nyálat ezzel együtt, és nagyon örül neki. Ezt kombinálja a már eddig is haszált he-ho-hö szavakkal.
Az ökleit már vagy egy hónapja tömködi egyfolytában a szájába, elképesztő mértékű nyáladzás kíséretében, de fogacskáknak még nyoma sincs.
Átfordulásilag egyre ügyesebb az én Kicsikém. Most a legújabb hogy (ha van kedve) úgy fordul át a hasáról a hátára, hogy maga alá húzza a lábacskáit, majd felrúgja a fenekét magasra, és eldől valamelyik oldalra. Ezzel egy pillanat alatt meg bír pördülni, volt hogy észre sem vettem mikor csinálta, csak odanéztem és már háton volt. Így már nem lehet mindenhol ott hagyni. Bár a hátról átfordulás még nem megy, de néha hátról oldalra már sikerült.
Mostmár egyre többször kacag hangosan, el tudok olvadni rajta. Iszonyat aranyos. :D
A nagy melegben kicsit borul a napirendünk. Amikor kéne vagy nem alszik, vagy épp túl sokat durmol napközben. Este nem akar elaludni. Egyszóvl kicsit káoszos lett szegénykém.
Megörököltünk az uncsitesójától egy mini felfújhatós medencét, abban pancsizik egysze-kétszer napközben a szobában. Az erkély esélytelen, kb 60 fok van kint.
Apa szerint persze egy rakás szar anya vagyok hogy nem tudom elaltatni, meg nem tudom megnyugtatni mikor sír, de a nagy meleg miatt néha valóban így van, és azzal hogy fusztrál nem is javít túl sokat a helyzeten. Én sajna nem tudom órákig cipelgetni mert megszakadok. Őneki ez nem probléma, ezért folyton kiszedi a kezemből ha egy percet sír és mártír arccal sétálgat vele fél órán keresztül. Pedig ám legyek ettől szar anya, de mikor hétközben egyedül vagyok itthon Timcsivel, nem mindig tudok odaugrani egy perc alatt ha megnyekken, és előfordul hogy bizony 5 percet is sír.
Holnap megyünk doktornénihez, kap a baba két szurit. Az a baj hogy én hülye bejelentkeztem fodrászhoz 10-re, és bár anyukám bevállalta hogyha nem végzünk addig beviszi Timikét a dokinénihez, de nagyon lelkiismeret furdalásom lenne ha nem lennék mellette mikor szurit kap. Újabb bizonyíték mekkora gáz anya vagyok. :(
Nem tudom hogyan tudok ide videót tölteni, pedig van egy-kettő aranyos. Ha rájövök rakok, ha nem akkor felteszek valahova máshova és belinkelem.
A képek legalább biztos mennek.


 

Méricskélés

2010.05.21. 14:44 - Timinnyó

Jobb híreim vannak.

Hétfőn, azaz 4 napja voltunk doktornéninél, épp május 17.-én, azaz Timike pont 3 hónapos mérésen és szurin esett át.
A súlya 5,53 kg, a hossza 61 cm, és minden oké vele. Én az eddigiekhez kicsit kevésnek találtam a hízást, eddig mindig 700 g fölött volt, de a védőnő megnyugtatott, hogy nagyon szép egyenletesen fejlődik, nincs semmi gáz.
Annyira azért én sem estem kétségbe, mert Timike vidám, kiegyensúlyozott baba, nem sír sokat, jól alszik, tehát nem gondolom hogy éhezne.
Kapott egy szurit is, már előre sajnáltam, de nem volt miért, mert egyáltalán nem sírt most. Szerintem annyira figyelte mi történik körülötte, hogy észre sem vette mikor megbökték.
Fájdalomdíjként kapott babateát hazafelé. Jó hogy csak 4 hónapos kortól írják, de szerintem amennyit iszik (kb 10 ml 3 nap alatt) ez nem lesz probléma. Arra gondoltam hátha szívesebben iszik valami ízeset, mert a síma vizet utálja. Őszintén szólva ebből sem igazán akar többet inni, mint utóbb kiderült.
A mérés+szuri napján délután mentünk csípő szűrésre. Mondtam a doktornőnek, hogy a gyererkorvos, mindig ondja hogy Timikének laza kicsit a csípője. Ő nem értette miért mondja, mikor nincs is semmi baja. Ezt az uh is megerősítette. Minden rendben van a kiscsaj csípőjével. A kis fejével viszont nem biztos, mert ezt a vizsgálatot, ahol semmi szúrás meg fájdalmas dolog nem volt végig ordította, azután hogy a szurinál egyáltalán nem sírt. Hááát nem tudom...
Estére persze megint megérkezett a hőemelkedés. Bár állítólag csak 38,5 felett kéne kúpozni, én azért lefekvés előtt 38,2-nél beadtam neki egy fél kúpot éjszakára, biztos ami biztos alapon. Másnap már nem is volt semmi baj, csak a szokásos 2 nap nyügin kellett túl lenni.
Ma volt a védőnő. Továbbra sem mondott több értelmeset mint eddig. Újra rákérdeztem a súlygyarapodásra, hogy nem kevés-e. Azt mondta hogy eddig kényeztetett el minket kicsit Timike a fejlődésével, mert a normálhoz képest többet hízott, de a 30-40 dekás hízás havonta az átlag.
Arra kérdeztem még rá vajon mit jelenthet a rengeteg nyálazás, és az hogy a baba tömködi az öklét a szájába. Sejtettem a választ: fogzás... Kell neki vennem lehűthetős rágókát. Készülök lelkileg a fogzás nyügire.
Hétköznapjaink mostanában elég uncsin teltek, mert tök szar idő volt. Még kimozdulni sem tudtunk. A pénzhiány sem segít, mert még mindig nem kaptam TGYÁS-t. Múlt hét előtti héten beküldtem anyummal a papírokat, mert úgy nem működött a dolog hogy a cég könyvelője intézi. Elfelejtette, aztán kiderült hogy az OEP-nek nem jó a hivatalos iratok másolata, ők eredetit kérnek, én viszont nem akartam kiadni a kezemből a gyerek papírjait. Végül az lett a megoldás, hogy elkértem a könyvelőtől a papírokat, hozzátettem az iratokat, és anyu bevitte sezmélyesen. Mostmár csak várnom kell. Sajna ez alatt a 3 hónap alatt nem jöttünk ki egy fizuból, így ha egyben megkapok most 3 hónapot, az csak arra lesz elég hogy hirtelen kihúzzon a legmélyebb kakiból, de amiben reménykedtem: hogy talán idén eljutunk legalább a Balcsiig egy hosszú hétvégére, arra már nem fogja futni. Szomorú vagyok. :(
Azért ilyen könnyen nem adtam fel. :) Hosszú még a nyár... hátha... Timicsinek mindenesetre rendelek egy szupi úszógumit amint lesz miből. ;)
Jaj azt el is felejtettem írni még régebben, hogy május 3.-án megvolt Timike első névnapja. Kapott egy csomó harisnyát, szép nyári cuccokat, meg pár játékot is. A szép piros ruhás képek aznap készültek. :)

Képek:  





































 








































 

Kis angyal... :(

2010.05.15. 16:59 - Timinnyó

Tegnap sokmindent átértékeltem az életemben.
Mikor megtudtam hogy babát várok csatlakoztam egy fórumhoz, ahol azok gyűltek össze, akik szintén 2010 februárjára várták a babáikat. Megbeszéltük a terheséggel járó tüneteinket, gondjainkat, megosztottuk szülés történeteinket, és tájékoztatjuk egymást a babáink körüli aktuális eseményekről.
Sokan vagyunk a fórumon, és majd mindenkinek egészséges babája született, egy kisfiút kivéve. A szülés után úgy tűnt minden rendben van vele, aztán hamar kiderült, hogy ez sajnos nem így van. Sok vizsgálat után egyre több és több problémát találtak.
A szülők egy blogot indítottak, ahol mindenki követhette a kisfiú állapotát.
Marcika a kórházban maradt, és az állapota hol javult, hol romlott. Sokszor került lélegeztető gépre, nem tudott enni sem, de hősiesen küzdött, miközben az orvosok folyamatosan keresték, mi lehet a gond vele. Olvastam kitartóan a blogot, és hol együtt nevettem, hol együtt sírtam a családdal.
Végül több mint 3 hónap  a betegséggel folytatott folyamatos harc után Marci tegnap nem bírt tovább küzdeni. Győzött a betgség, és Marci elment. Igazi angyalka lett belőlle!
Az utolsó blog bejegyzést olvasva zokogásban törtem ki, pedig sosem találkoztam velük személyesen, ez mégis mindenkit megvisel, főleg hogy két hét volt Marci és Timike között. Legszívesebben kikaptam volna a lányomat a bölcsőjéből, és soha soha többet nem engedtem volna el. 
A kis Marci szülei végig mellette voltak, és még a blog bejegyzésekből és a csatolt képekből is szinte sütött a szeretet, amivel a kis beteget körülvették. Nem panaszkodtak soha, csak szerettek és bizakodtak. 
Elképzelésem sincs min mehettek és mehetnek keresztül. Sokan írtak kommenteket a blogjukhoz, és ez volt a legigazabb:

"Sokan hisznek abban, hogy a gyermekek választanak szülőt maguknak. Lehet, hogy tényleg így van. Most már tudjuk, hogy Marci menthetetlenül betegen érkezett a világra, és arra volt szüksége, hogy megtalálja azt a két EMBERT, aki a legodaadóbban tud vigyázni rá. Szerintem sikerült neki."

Hirtelen életem összes eddigi problémája hangyányinak tűnik. Sokat gyötrődtem azon a szülés után, hogy végül császároztak és nem szülhettem. Marci és családjának története után valahogy annyira bagatellnek tűnik ez a problémázásom. Ugyan kit érdekel hogyan szedték ki a babámat, az a lényeg hogy egészséges. 
Marci kis életében egy pillanatra sem adta fel a harcot. Végül sajnos legyőzte a betegség, de utolsó leheletéig küzdött ellene. Ez megtanított, hogy ha Ő, a pici ember nem adta fel, én sem tehetem meg soha, bármilyen nehézség is adódik az életemben.
Sokmindent átértékeltem. Mit számít a pénz, a lakás, és bármilyen anyagi dolog? Semmit. Csak a szeretet, a család, és az egészség az ami számít.

Nyugodj békében Hagymafej! Sosem felejtelek el! 
 

Kacagó baba

2010.05.02. 15:31 - Timinnyó

Jó hetünk volt. Kevés nyügivel, de alapvetően nyugalomban teltek a napok. Sőt. Hétfőn, vagy kedden, már nem tudom pontosan, de először kacagott hangosan Timike. Van egy napocska alakú éjjeli fényünk. Van szeme szája, nagyon kis egyszerű az egész. Azt mutogattam neki, mert épp nem volt jó kedve. Világító napocska megtette hatását. Timi baba azt sem tudta hova legyen a boldogságtól, úgy nevetett. Annyira próbált kacagni, hogy végül sikerült valami nevetés szerű hangot is kiadni. Visszaadni sajna nem tudom, de annyira cuki volt, hogy én könnyesre röhögtem magam rajta.2 nappal ezelőtt elmentünk Janival Tankcsapda koncertre. Már kb egy hónapja eldöntöttük hogy megyünk, és mivel kicsit dilemmáztam megkérdeztem más anyukákat, vajon szar anyu leszek-e ha a két hónapos gyerekem mellől elmegyek koncertezni. Megoszlottak a vélemények. Volt aki azt mondta nem fogom jól érezni magam, mert folyton a gyerekre fogok gondolni. Saját tapasztalatomat tudom most leírni. Anyu vigyázott a kicsire, így tudtam hogy jó kezekben van. Timike esti programja most egy kicsit előrébb csúszott, de maradt a szokásos menet: Fürdés, szopi, és ezután szokott jönni az alvás. Kicsit nyügi volt mikor elindultunk. De őszinte leszek, egy percig sem izgultam. Nem mondom hogy nem jutott sokszor eszembe, de inkább úgy hogy milyen vicces anyaként egy koncerten tombolni. Mintha valami kis titkom lett volna. :) Ennek ellenére, vagy épp ezzel együtt nagyon jól éreztem magam. Vettem egy csini rocker csajos felsőt, és még Apa is mondta utána, hogy voltak pasik akik megnéztek, mint nőt. Ez úgy hogy még 3 hónapja sincs hogy szültem nagyon jól esett az önbizalmamnak. Bevallom, egyszer-kétszer én is észre vettem.A buli után még megittunk egy pohárka sört, és haza mentünk. Persze ahogy sejtettem, a kislányom kb 5 perccel miután kitettük a lábunkat bealudt, mama letette aludni, és aludt végig mint a kisangyal. A nagymamája szerintem még egy kicsit csalódott is volt, hogy ennyire jó kislány, mert nem tudta eleget dögönyözni. :)Egy szó mint száz, kiderült hogy nem vagyok az a "rosszul vagyok ha más vigyáz pár órát a gyerekemre" típus. Úgy szeretném nevelni a kicsit is, hogy ellegyen mással, mert néha csak kell egy kis program kettesben is. Ez persze nem jelenti azt hogy heti rendszerességgel elmegyünk majd valahova, de kb 3 havonta egy koncert, vacsi, színház vagy bármi hagy legyen már.Más téma: régi-régi fórumomon többen is babát várnak. Ezúton is szeretnék gratulálni lányok. Valamiért, mióta kiderült hogy nehézségek vannak nálunk a családalapítással, és főleg mióta nekem sikerült, valahogy küldetésnek érzem, hogy ahogy tudok segítsek másoknak ebben a kérdésben. Egyelőre csak úgy tudok hogy meghallgatom a problémákat, aki még küzd, drukkolok amikor kell, és együtt örülök ha sikerül. De lehet hogy megpróbálok majd valamivel többet is tenni, csak még nem tudom mit. Az az érzésem hogy még mindig nem beszélnek eleget erről problémáról az emberek. A társadalom többsége, akiknek nincs ilyen gondja, el sem tudja képzelni min megy át egy pár ilyen helyzetben. Ez sokszor vezet megbántáshoz, megbántottsághoz. Kapcsolatok szakadnak meg emiatt. Nem hiszem hogy így kell lennie. Csepp vagyok a tengerben tudom, de ha csak egy-egy kis sebet sikerül elkerülni a segítségemmel, akkor már elértem valamit. 
Örülök hogy úgy érzem a fórumokon, amiknek rendszeres látogatója vagyok szeretnek, és sokan tartják velem a kapcsolatot, és már a blog is hozott barátságot. Lányok, rengeteg erőt adtatok és adtok nekem, és remélem én is teszek hozzá valamicskét a ti életetekhez! Mindenkinek drukk és kitartás aki még vár a babájára, mindenkinek akinek már a pocakjában van a bébi gratulálok, és élvezzétek a terhességet, akinek pedig már megvan a babája, annak sok-sok egészséget és boldogságot kívánok! :)))))))))))

Most teszek képeket:

 

























































Évikével, ő varrta a csajos baba ágyneműt














 














Papával, aki még mindig beteg, de reméljük a sugár kezelés után teljesen meggyógyul






































A fülbevaló hétfői szerzemény, akkor lövettük ki a kis fülecskét. :)


















































Szuri :(

2010.04.21. 15:51 - Timinnyó

Tegnap kellett mennünk tanácsadásra. Már egy hónapja nem voltunk, kíváncsi voltam mennyit nőtt az én kis óriásbébim.
Nőtt! 5,15 kiló és 59,5 centi. Mindenki dícsérte hogy milyen szép nagy baba. 
De nem ám csak mérésre mentünk. Szegény Drágám kapott szurit, nem is egyet, hanem egyből kettőt. Nagyon sajnáltam, mert virágos jó kedve volt reggel, és még a rendelőben sem volt hangja sem. Elnézelődött, gagyogott nekem. Még amikor bevittem akkor is mindenkire vigyorgott, és szó nélkül tűrte, hogy a doktornéni megvizsgálja. Aztán egyszer csak jött derült égből a villámcsapás, és beledöftek a tűt a kis combjába. Persze itt már legörbült a szája. :( Aztán ha ez még nem lett volna elég, gyorsan kaptt még egyet a másik combijába is. Ekkor már nagyon eltörött a mécses, anyának meg a szíve szakadt meg. Még kint a váróban mondta a magáét, amíg öltöztettem. Nagyot csalódott Timike az emberekben. :( 
A nagy méltatlankodás egészen addig tartott, amíg el nem indult a babkocsi. Abban a pillanatban, a nagy ijedtségre gyorsan elaludt.
Otthon persze mindenki rettentően pátyolgatta a kis sebesültet, és én kis színésznőm ki is használta a helyzetet. Jött nagypapa, nagymama, ő meg átadta magát a gondoskodásnak.
Este már csak én és Apa maradtunk, meg egy egyre melegebb gyerek. Elkezdett felmenni a láza. Este 38,5-öt mértünk. Telefon anyunak, aki elmondta hogy vonjunk le 0,5 fokot, de mivel úgy is lázas éjszakára adjak neki egy kúpot. Kicsit féltem az új feladattól, de nem volt gond. Ráadásul a láz miatt nagyon altatni sem kellett Timikét, letettem a kis bölcsőjébe és már szundizott is.
Éjszaka persze többször ránéztem, de pár óra alatt már nem éreztem melegnek, és szerencsére azóta sem ment fel a láza, viszont hétfő óta nyügi. Most éjszaka alig aludtam a sok hiszti miatt.
Na azért annyira mégsem lehet szarul az én kis Tündérem, mert ma új mutatvánnyal örvendeztette meg anyát. Reggelente babamasszázsolni szoktunk, és ma a hát masszírkánál Timike nagyon emelgette a fejét, de mivel instabil még eldőlt oldalra, és addig mesterkedett, amíg a hátára fordult. Még azon melegében vissza fordítottam, és megint megcsinálta, majd a kiságyban is sikerült. :)
Jelzem ez a délelőtti jókedvű időszakban volt, most délután már megint hiszti van... :( 

Képeket később rakok, most Apáznom kell mert megsértődik. 
 

Friss szülők

2010.04.09. 15:39 - Timinnyó

Megvolt a 6 hetes kontroll, minden okés, úgyhogy már fürödhetek kádban. Nem kell többet mennem, csak majd rákszűrésre, meg persze amikor jön a kistesó.
Mosmár házaséletet is lehet(ne) élni, de bevallom estére már nem sok kedvem van hozzá, nappal meg alkalom nem nagyon van, úgyhogy egyelőre ez még várat magára.
Szépen telnek napjaink a kisasszonnyal. Kezdek igazi anyuka lenni. És közben néha rácsodálkozok milyen is ez. Például amikor rájövök, hogy órákig, sőt napokig tudnám nézni a kislányomat, ahogy angyalka arccal alszik. Nem történik semmi, de olyan gyönyörű, hogy nehezemre esik magára hagyni a kis álmával. Vagy amikor szopizik és nézem az átszellemült kis arcát, és elönt a boldogság, hogy az enyém és én táplálom még mindig, mint a hasamban. Ha leteszem aludni, fél óra múlva meg kell néznem, mert hiányzik. :)
Megdöbbentő az is hogy milyen ütemben nő és fejlődik. A napokban egyszer csak azt vettem észre hogy némelyik ruha bekerült a szennyesbe, majd a mosás és vasalás után már nem lett jó. (És nem a mosásban mentek össze...)
Ugyanilyen hirtelen lesz egyre okosabb és okosabb. Egyik nap azt vettem észre hogy a kiságya fölötti halacskás forgót figyeli feszülten, pedig addig csak a zenéjét halgatta, rá sem nézett. Pár nap múlva már a maga kisbaba módján beszélgetett is a halacskákkal. Szókincse egyelőre kimerül a hőőő és heee "mondatokban". :)
Tegnap kapott egy napocskát, ami éjjeli fényként világít. Miután egyszerű arcocska van rá rajzolva, amint megmutattam neki elkezdett rá nevetni.
És az a nevetés... Majdnem elbőgtem magam amikor először az arcomba vigyorgott, és mindig szívmelengető amikor rám mosolyog. Ezzel ellentétben a szívem meg tud hasadni amikor keservesen sír.
Jani továbbra is szerelmes. Néha még tisztába tenni és etetni is úgy kell kilopnom a karjaiból az ő pici lányát.
Persze vannak pici árnyoldalak is. Néha kiborulok hogy állandóan szalad a lakás, és úgy érzem sosem érem utol magam többet. Jani sem segít sokat ezen az érzésen, mert átalában még le is szúr, hogy ez vagy az nincs megcsinálva. Ő mindig nagyon fáradt, én persze továbbra is el vagyok könyvelve a sokáig alvó, itthon levő semmittevőnek. Azt nem igazán veszi figyelembe, hogy amennyivel később kelek, azt az időt éjjszaka ébren töltöm etetéssel, tisztába rakással, büfiztetéssel, és ha Timi babának rossz éjszakája van vígasztalással.
De ezek a dolgok eltörpülnek a szép dolgok mellett. Persze amikor épp ki vagyok ezt nem így érzem, de ez mindig átmeneti.
Azt hiszem hogy kijelenthetem: szeretek anyuka lenni! :)


























































Nevetős képek után 1 perc múlva :(























































Új kiságy cuccot kaptunk.
Uncsitesóm varrta.
 Nagyon csajos. :)


















Ezt nagyon csípi :)



 

Életképek

2010.03.23. 14:52 - Timinnyó

Ígértem képeket, de még nem jutottam odáig, hogy feltegyek. Majd most.
Rólunk annyit, hogy végre beköszöntött  jó idő, így mostanában majd minden nap megyünk sétálni.
Az új módi Timi babánál most épp az, hogy az esti fürdés és evés után órákon át csillapíthatatlanul sír. Néha néha belealszik 5 percekre, aztán folytatja. Végül 10-11 körül elájul, és onnantól már fel se kel hajnal 3-4-ig. Nem tudom mi lehet a baj, de ez állítólag tipikus a babáknál. Mindegyik este nyügibb.
Tegnap meg ma, mondjuk hasonlóan viselkedik napközben is. Remélem csak átmeneti időszak.
Jövő héten kell mennem 6 hetes kontrollra. Valahogy meg kell oldanom hogy legyen itthon elég anyatej legalább egy kajálásra. A fagyazstó tele van, de jobb lenne előző nap lefejni annyit, ha sikerül. Szerintem most nőhetett meg babám tápanyag igénye, mert úgy érzem kevesebb a tejem, tehát gyanítom többet eszik.
Tegnap voltunk tanácsadáson. Timcsi hízik ezerrel. Már 4410g. Fél kilót hízott az elmúlt 3 hétben. Meg is lettünk dícsérve. Nagyon büszke vagyok magunkra.
Hétvégén voltunk barátoknál keri partyn. Már nagyon kellett nekem egy kis társaság, élet, és hogy még jó idő is volt az már csak hab a tortán. És végre mi is babával mentünk. Többeknek már kettő van. Sajna ebben a társaságban is vannak olyanok, akiknek még nehezebben jön össze mint nekünk. Ott sajnos cukorbeteg a lány. Nekik nagyon nagyon szorítok, annyira jó szülők lennének. Megérdemelnék.
És akkor az ígért fotók...

Első hetek

2010.03.11. 14:29 - Timinnyó

 Jelentem teljesen jó kislányom van. Most is a kiságyában alszik. Nappal kb 3-4 óránként szopizik, éjjel pedig 6 órát alszim egy huzamban 11-12-től 5-6-ig. Sokkal rosszabbra számítottam. Nem vagyok fáradt, max a vashiány visel meg még mindig, de a napfény (majd ha lesz) biztos feltölt energiával.
Amilyen jó volt az első napokban, hogy itt volt anyu és segített, 2 hét után épp annyira lett terhes a dolog. állatira elegem lett belőle, hogy állandóan itt esz a fene valami családtagot, én meg nem tudom csinálni a dolgokat úgy ahogy szeretném. Egyrészt szopi után a fejés gyakran elmaradt, mert szórakoztatni kellett a vendégeket. Másrészt, mivel folyton valaki álldogált a kiságy mellett, Timike is nyugtalanabbg volt, nem tudott aludni. Persze minden nyikkanásra kikapta valaki a kiságyából, ezen is ki voltam.
Ez az első hét hogy nagyrészt kettesben illetve hármasban vagyunk hagyva, és kis szoktatás után kiválóan kezd működni minden. 3 óránként szopi, utána kis "beszélgetés és játék" anyával, aztán kiságy, zenélő forgó bekapcs, cumi arcba, és pihi van következő szopiig. Így akár még ide is tudok írni. ;)
Utánaolvastam így utólag a császáros szülésnek. Áldom a sorsomat, hogy a szülés előtt ezt nem tettem meg. Borzasztó dolgokat írnak. Őszintén szólva így túl rajta, sokszor nem is értem miről beszélnek. Pl mi olyan rettenetes a katéterben? Nekem akkor rakták be amikor már nem éreztem semmit, amikor 6 órát kellett feküdni, meg az első éjszaka egyáltalán nem bántam hogy nem kell kimennem, a kivétel pedig szintén nem fájt.
Na meg azon mindenki kiborulva, hogy 6 óra után fel kellett kelni. Miért? Jobb lenne 3 napig feküdni? Fájni persze hogy fájt, de ott a cél, hogy meg kell csinálni, hogy minél hamarabb a babáddal lehess. Mellesleg az első felkelés volt nagyon szar addig a kb 10 percig amíg talpon voltam és megmosakodtam. Miért jobb mondjuk 72 órán keresztül vért izzadva vajúdni?
Ezekből a sztorikból azt szűrtem le hogy

1.) Én valószínűleg egy hős lehetek hogy ilyen jól bírtam
2.) Óriási mákom lehet hogy nem viselt meg a császáros szülés, és egyáltalán semmi rossz élményem nem maradt
3.) Nem szabad előre olvasgatni, mert szerintem annyira besz..tam volna ha ezeket a szülés előtt olvasom, hogy ijedtemben még mindig egyben lennénk

Mindennek ellenére jó lenne a másodikat rendesen szülni, de erre nem sok esélyem van. De sebaj, így is jó lesz! Meg még úgyis várunk, így ezen most nem agyalok. 
Megyek mert sír a drágám, de majd még rakok képeket ha lesz időm. 

 



süti beállítások módosítása