Tegnap voltam az első ctg vizsgálton. Itt a kismama hasára tesznek egy kerek érzékelőt, amit jobb helyeken egy gumiszalag tart a helyén, itt fogni kell, és ez figyeli a baba szívhangját és ebből látszik a mozgolódása is, valamint a méhösszehúzódásokat kb 20 percen keresztül.
Volt egy kis ijedtség. Csak másodikra sikerült a vizsgálat, mert az elsőnél Timike átlag 175-ös szívfrekvencián mozgott, ami magas, a normális 140-150 lett volna. Ki lettem küldve 10 perc után, hogy egyek meg sétáljak, és utána megismátlik a vizsgálatot. Egy órát vártunk mire visszahívtak, addig agyon paráztam magam, hogy mi lehet a babával, hogy így túl van pörögve, meg hogy mi lesz ha másodszorra sem javul a helyzet. Sógornőm vitt be, felhívta anyósomat, aki közölte, hogy őt ugyanezzel a problémával azonnal befektették, és naponta 4-5-ször ctg-zték. Nem örültem volna ha már haza sem mehetek.
Végül a második vizsgálat tökéletes lett, átlag 150 es szívverrés. Szegénykémre pedig, mert gondolom valahogy úgy feküdt nagyon rá kellett szorítanom a fejet, hogy vegye a gép a szívverést, így én szorítottam, ő meg rugdosta volna el. 20 perc alatt 7 nagy mocorgást produkált.
Vizeletemben sem volt semmi, vérnyomásom tök jó.
A doki végül megnyugtattott, hogy ne izguljak az első ctg eredmény miatt, nem kell ezzel foglalkozni, a második tök jó lett, a baba úgy tűnik jól érzi magát. Megvizsgált, a máhszájam még mindig tök zárt (3000-es, azaz méhnyak 3 cm hosszú, és külső belső méhszáj, meg minden ami ott van tök zárt. A baba most van a legföljebb, kb a gyomorszájam helyén van a vége. Így érthető miért fordult elő a napokban hasmenés, hányinger, és mitől ég megint cefetül a gyomrom. Viszont alig vizesedek, és az elmúlt egy hónapban egy dekát sem híztam. Mindent összevetve az elkövetkező egy hétben a doki szerint biztos nem szülünk. Cél a márc. 1. (neki), és ha előbb nem lesz meg a baba a vérhigítózás, a nagy bébi, meg amiatt hogy elég messze lakom befektet márc. 1. előtt egy héttel, feltételezem febr. 24-25.-e környékén. Én meg nagyon szeretnék előbb megszülni...
Mindez tegnap 6! órát vett igénybe a Klinikán. Mire hazaértünk azt hittem megpusztulok. Estére olyan jóslófájásaim lettek, hogy fekve tök nyugalomban 5-10 percenként keményedett a hasam görcsök kíséretében. ha nem aznap nézi meg a doki hogy minden tök zárt meg az összes többit, lehet hogy elgondolkoztam volna mi is történik. Így csak annyi történt hogy másfél órán keresztül helyezkedtem mire végül sikerülr olyan testhelyzetet felvennem amiben nem volt annyira rossz, és szépen meg is szüntek a fájások.
Jövő héten újra ctg.
