Igen, 2012.02.09.-én 13:48-kor 4350 g-el, és 58 cm-el megszületett Mészáros János Imre baba, a család kis trónörököse.
Születésének története nem túl izgalmas, de azért leírom az utókor számára.
A doktornőmmel előre lebeszéltük, hogy február 9.-én ha minden jól megy, és tud szerezni szabad műtőt, akkor kiszedi a babámat. Mivel aznap úgyis ügyeletben van, csak az ügyeletvezetőt kell meggyőznünk, hogy márpedig ennek a gyereknek ki kell jönnie, így az volt a terv hogy azt mondjuk fáj a hegem.
Február 9.-e egy csütörtöki napra esett, előző hét pénteken az utolsó ultrahangon már jó nagy méreteket mértek a pocaklakómon. Őszintén szólva cseppet sem lepődtem meg. Egyrészt az érzés miatt hogy a komplett Atlaszt cipelem már a hasamban, másrészt mert Timi 4 kilója után ugyan mire számíthattam? 4 kilóra becsülték a baba súlyát. Az uh-ban bent lévő két doki fel is szisszent mikor a mérés után rájöttek, hogy még csak 37 hetes vagyok. Így aztán generálódott egy újabb indok az előre hozott császárra, hiszen hova nőjön már bent ez a gyerek.
Én azért titkon reménykedtem hogy beindul magától 9.-e előtt a szülés, így jobban fel tud készülni Janó is és az én szervezetem is a "szétválásra". Gondoltam majd a hóesés, majd a szél, majd a telihold beindítja a dolgokat.
De ember tervez... Gondolom a "kicsi" fiam úgy döntött márpedig ő nem próbál meg "kiférni" és inkább megvárja amíg kiszedik.
Így sikerült megvárnia azt is, hogy a szülés előtt pár nappal teljesen váratlanul megjelent Jani öccse és húga Londonból. Hazajöttek pár napra hogy itt legyenek a szülésnél, és nagyon sokat segítettek is, fuvarozásban stb.
Valami jóslóféle fájásaim alakulgattak február 9.-én reggel, de közük nem volt az igazi fájásokhoz, azon kívül, hogy 10 percenként jöttek. Reggel fél 9-re kellett mennem ctg-re, 8 után kicsivel értünk be. Felhívtam a doktornőt hogy beértem, mielőtt rákötöttek volna a ctg-re "el is rabolt" és már vitt is egy vizsgálóba. Megállapította hogy a méhszájam továbbra is szűk egy ujjnyira van nyitva, akárcsak két héttel azelőtt. Ezután Apával együtt berendezkedtünk egy 6 ágyas vajúdó egyik ágyán. Átöltöztem hálóingbe, rám került a ctg-és megkezdődött egy maratoni várakozás. Érkezett mellénk egy kismama faros babával a hasában, elfolyt magzatvízzel, és 2 perces fájásokkal. Mint utóbb kiderült másnapra volt kiírva császárra. Elnézve a szenvedéseit, nem nagyon bántam hogy én nem vajúdok komolyan. Ha úgyis 100% császár, akkor minek?
Fél 9-től kb 12-ig vártuk a doktornőt, mire megérkezett egy komplikált műtétről. Hamarosan megjelent a "rettegett" ügyeletvezető is. A következő kérdést tette fel:
"Nos kismama mit szeretne, hogyan akar szülni?"
Levert a víz hirtelen, hogy erre most mit mondjak, hiszen a kezdetektől minden vágyam volt hüvelyi úton szülni. Ennek ellenére már teljesen felkészültem a császárra, a doktornőből is hülyét csinálok ha elkezdek az utolsó pillanatban ragaszkodni a hüvelyi szüléshez, ráadásul egy minden bizonnyal 4 kiló feletti babát egy előzetes császár után nem hiszem hogy biztonságosan meg lehet szülni VBAC-el.
Végül diplomatikusan visszakérdeztem, hogy vajon a doktor úr szerint meg lehet-e próbálni biztonságosan megszülni egy ekkora babát két évvel az előző császár után? Végül abban maradtunk, hogy aláírja a császárt.
Fél 2 előtt toltak be a műtőbe. Apa ezúttal nem lehetett bent. A műtőben rengeteg ember volt és nagyon hideg. Rutinosan felültem a műtőágyra, és vártam a spinált. Egészen eddig nem izgultam Janival végig nevetgéltük a várakozást, ennél a résznél viszont mindenféle para előjött az agyam elrejtett zugaiból. Mi van ha érezni fogom, ha gikszer lesz stb. Erre ahogy az anesztes néni beszúrta a tűt elkezdett rángatózni a bal lában. Állítólag eltalált valami ideget. Innentől elég nehéz volt mozdulatlanul ülni, miközben a lábam önálló életet élt, de sikerült.
Feltettek az asztalra, a nem létező altestemmel együtt, és elkezdődött a műtét. Az anesztes néni közvetített, én meg értesítettem róla mikor van hányingerem, meg légszomjam. Kaptam oxigén maszkot is egy kis időre.
Kb húsz perc múlva kikapták Janó babát. Nem volt egyszerű, mert a kisfiam olyan jól érezte magát odabent, hogy még a hasamon keresztül is két doki nyomta fentről a gyereket, egy pedig húzta lentről, hogy kijöjjön végre.
Mikor kiszabadult azonnal azzal viccelődtek a dokik, hogy megvan a csecsemő osztály új császára, mert akkora, hogy már nem is kell bölcsibe vinnem, egyből ovi. :D
Megnézhettem ahogy a kis lábánál lógatva elsietnek vele tisztába tenni. Nem sírt fel egyből, már kezdtem izgulni, mire meghallotta a rekedt kis hangját.
Pár pillanat múlva bebugyolálva, magzatmázasan odatették az arcát az arcomhoz, megsimogathattam, beszélhettem hozzá. Csodás pillanat volt.
Aztán a babámat átvitték egy szülőszobába, ahol az apukája már várta, a műtőben pedig megkezdődött az összestoppolásom.
A műtét végén egy pasi átrakott egy kórházi ágyra és kitoltak a folyosóra, ahol már várt Apa a babával. Mellém tették Janikát, és készült néhány fotó. Már itt megállapítottam hogy ez a baba tiszta apukája.
Rövid elköszönés után feltoltak az őrzőbe. A délután nagy részében sms-eket küldtem, fórumoztam, és készültem az első felkelésre. Este 5-től 6-ig volt látogatás. Én voltam az egyetlen, akihez nem jött senki, de én mondtam hogy ne jöjjenek. Akkor még meg sem mozdulhattam.
6 után felhozták a babákat, és valami iszonyat idétlen helyzetben rám tették Janót. Fél órát beszélgettem vele, ő meg hol ordított, hol figyelt. Nagyon meg voltam illetődve, mert úgy hogy csak a két kezemet mozgathattam nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Közben meglátogatott a doktornőm is, de mivel "bababűvöletben" voltam éppen, kommunikációra alkalmatlannak ítélt, és inkább megígérte hogy majd felhív.
Fél 8 körül eljött az idő az első felkelésre. A nővérke hozott kekszet és teát, én pedig meglepően gyorsan és könnyen felültem. Az első császár után ez sokkal nehezebben ment. Ennek örömére az első korty teát sikerült totál félrenyelnem, köhögni meg frissen műtve gyakorlatilag lehetetlen. Szegény nővér tehetetlenül simogatta a hátamat amíg újra sikerült levegőt kapnom. Így visszatekintve igazából tök vicces hogy egy könnyű felülés után én lúzer feszt alakítottam valamit.
A kis affér után a nővér kikísért a zuhanyzóba. A cicamosdást nagyrészt egyedül csináltam de a nővér ott maradt és segített ha kellett. A tusolás után visszafeküdhettem. A személyzet rendes volt, még a telómat is feltették töltőre.
Fél 10 körül elkezdett kimenni belőlem a fájdalomcsillapító, viszont az oxitocin hatása meg az egekbe emelkedett, így alig vártam hogy hozza a nővér az éjszakai fájdalomcsillapító koktélt, amit beígért. Hamarosan meg is jelet. ez volt az este fénypontja. Mielőtt beszúrta a kanülbe mondta hogy picit szédülhetünk tőle, és el is álmosodunk. Miután beszúrta el is kezdődött a fájdalommentes lebegés. Kár hogy itthonra nem jár ilyen cucc. :)
Másnap reggel már szinte "száguldoztam" az őrzőben. Kivették a katéterem, pisiltem, tusoltam, felöltöztem, sminkeltem, és 9-kor már a gyermekágyas osztályon voltam a kisfiamnál.
A szobatársaim jófejek voltak, a csecsemősökkel sem volt semmi gond. A pici fiammal is csak annyi volt a gond, hogy éjszaka volt éberebb.
Összességében a műtétet és az azt követő első napokat is jobban viseltem, mint az elsőt, elmaradt a durva Baby Blues is. Egyedül a méhösszehúzódások voltak sokkal durvábbak. Előfordult olyan időszak, hogy órákon keresztül hullámokban jött rám erős mensigörcs szerű fájdalom, főleg a ciciztetéstől, de mostanra az is elmúlt.
Mivel minden rendben volt, így 3 napot töltöttünk a gyermekágyon, és vasárnap hazajöhettünk.
Az első két éjszaka itthon sem nagyon aludtam, mert Janó baba nem hagyott, de mostanra csak egyszer kel éjjel enni, eszik-alszik baba.
Timi szereti az Öcsikét, csak hétfőre az apjával együtt betegek lettek, így most még nem nagyon hagyom hogy piszkálja. Remélem nem fogja emiatt megutálni.
Mennem kell szopiztatni. Ja a tejem még a kórházban megindult a szülés utáni 2. nap este. Ennyit arról hogy császárosoknak nehezebben...
Ma szedte a doktornő a varrataimat, így a szülésem a mai nappal hivatalosan befejeződött. :)
Timikém ma 2 éves! Szegénykémnek most nem tudtam nagy felhajtást csapni, de megvolt a torta, kapott ajándékot, és nagyon aranyos volt. 
Utolsó pocakban töltött percek, a ctg-re kötv
