Már látszik, hogy nem én leszek a blog írás hőse. Sorry! Legyen mentségem, hogy egy totyogó mellett, akit rendkívül érdekel a számítógép, nem egyszerű leülni kisregényeket írni.
Szóval volt közben egy első szülinapunk. Nem terveztem nagy felhajtást, csak a szűk család volt ott, anyumnál ünnepeltünk. Mi, nagyszülők, keresztszülők. Lényeg az volt, hogy legyen torta, és hogy lehetőleg olyan első szülinaposan kenje össze magát a bébim.
Fürdőkacsás tortát szerettem volna, de méregdrágán tudtam volna csináltatni olyat, ami nem is felelt meg az elképzeléseimnek, így végül egy egyszerűbben kivitelezhető katica alakú csokitorta mellett döntöttem.
Nagy ajándékokat nem vettem, kapott Timi egy kis könyvet, egy halálfejes cumit, a hozzá való cumilánccal (sokak szerint elvetemült anya vagyok, de nekem tetszik), még két cumit, amik csajosak, meg egy cseppmentes itatót.
A buli jól sikerült, és az összekenés is megvolt bőségesen. Nagyon cuki volt a kiscsaj tiszta csokisan.
Timike szépen fejlődik, az 1 éves mérésen 9 kiló volt és 73 centi. Most jön a 9. foga. A hajacskáját már össze lehet fogni a feje búbján, és mai fejlemény, hogy végre elindult. Eddig csak kapaszkodva ment, és azt hittem már sosem fog járni, de megtört a jég!
Végre külön alszik, na nem ám kiságyban. Igaza is van, ki szereti ha rácsok veszik körül. Mi idehoztuk húgom sarokülőjét, ami kihúzható. Most épp nem használta. Timike meg megkapta a mi kihúzható kanapénkat, így most franciaágya van. Előfordul hogy reggelig alszik szépen a helyén, de általában hajnali fél 3 kor menetrendszerűen bekéredzkedik hozzánk. De már ez is jobb, mint eddig, a mellettünk alvás.
A húsvétot Terényben töltöttük húgom főnökénél/pasijánál. Nagyon jó volt. Jó levegő, helyi parasztsonka, kecskesajt, kapros túrós, házi bor, és egyéb nyalánkságok. A programok is egymást érték. Néztünk barikat, kis bocikat, szürke marhát, pónit, lovakat. Voltunk Hollókőn, a Felvidéken megnéztünk egy templomot, mert húgomék freskófestéssel foglalkoznak, és ők festették ki ezt a kis templomot Ipolykeszin. Biztos sok mindent kihagytam, de még most rendezem az emlékeket. Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
A vetélésen túltettem magam, és most egyelőre a kistesóról is letettem. Ebben sokat segített, hogy 3 hónapig meg sem jött rendesen. Most kezdek helyrerázódni, de a tökéletestől még messze vagyok. Iszom a málnalevél és palástfű teákat, szedek E vitamint, és egyelőre megpróbálom rendbe tenni magam. Ha sikerül beszélhetünk újra a babaprojektről.
Timike most annyira leköti az energiáimat, hogy nem is tudom elképzelni, milyen lenne kettővel. Persze ha jönne megoldanám.
Szeptemberben tervezünk költözni, remélem összejön, mert még semmi nem biztos. Én nagyon szeretném, de már nem sírok rajta. Most hogy végre beköszöntött a tavasz már elviselhetőbb itt az élet. Sokat vagyunk a kertben. füvet nyírunk, virágot ültetünk. Timikének is tök jó színe van már. Nyáron jó lesz itt, de még egy telet nagyon nem szeretnék kihúzni ebben a kis házban.
Ki tudja írok-e még amíg itt vagyunk. Már nem ígérgetek, mert úgysem tartom be.
Glória barátnőmnél és Zolika fiánál jártunk
Az összes uncsitesó. Érthető miért kéne nekünk egy fiúra gyúrni. :D
