Leszek-e anya...?

Annyi változás történt, az előzőek óta, hogy már a 30. hétben járok, egyre nehezebben kapok levegőt, és nehézkesebb a mozgás, ezzel arányosan pedig egyre türelmetlenebb vagyok. Ez azért külön "jó", mert Timike épp abban a korban van, amikor kezdi feszegetni a határokat, én pedig nem mindig viselem jól a szárnypróbálgatásait. Ráadásul Jani is sokszor bemondja az unalmast, merthogy ő a sok munkától (napi 8 óra) folyton fáradt.
Épp ezért kicsit félek mi lesz ha meglesz Janika. nem hiszem hogy drága férjem elkezdi majd értékelni a gyereknevelés téren tett erőfeszítéseimet. Épp ugyanúgy fogja elképzelni semmittevő napjaimat itthon, mint ahogyan most elgondolja. Timike persze joggal fog követelni engem, hiszen itt lesz egy csöppség, aki az eddigi kis egyedüli királyságába szépen belerondít. Egyszóval kicsit félek.
Janika folyton rugdos, helyezkedik, és ez is olyan dolog, amit csak én érzek, de rajtam kívül szinte senkit nem nagyon foglalkoztat a mostani terhességem.
Egyszóval nem vagyok most a topon. :(
Hogy jót is írjak: jött a télapó. Már tegnap este megérkezett az ablakba, és nagy megelepi volt, bár már hetek óta folyton várta Timcsi. Hozott mágneses rajzolót, meg édességeket. Ezzel azt gondoltam letudtuk, erre kb fél órája befutott apósom mikulásnak öltözve. Timi kicsit sokkot kapott, de nem rossz értelemben. Azóta azt meséli, hogy ott ült a Télapó, meg ezt azt kapott a Télapótól. Meg kell zabálni! :D
Megyek, is mert kis család most sem hagy békén.