Tombol a nyár. Mi sem tétlenkedtünk. Hosszas fülrágás után Apa beadta a derekát, és rábólinott egy pár napos kiruccanásra. Persze előre tervezni Janival nem lehet. Nem az a fajta.
Így az történt, hogy júni 5. hétfőre volt időpontunk Timikével a Madarász utcai Gyermekkórház kardiológiájára, a korábban említett szívzörej miatt. Amíg ezen nem voltunk túl nem foglalhattam szállást, mert hátha még visszarendelnek, akkor úgysem tudunk menni sehova.
Egy nagyon aranyos doktorbácsi fogadott minket, megvizsgálta Timikét, meghallgatta elől hátul, majd csinált egy ekg-t. Eredmény: valóban van egy kis szívzörej, azt mondta úgy képzeljem el, mintha az áramló vér megpendítene egy gitárhúrt, de teljesen ártalmatlan. Vagy kinövi, vagy nem, de baj nem lesz belőle. Mivel az ekg tökéletes lett, nem rendelt vissza minket kontrollra.
Így lett szabad út a Balcsihoz. Én már napok óta böngésztem a netet balatonlellei szálláslehetőségek után kutatva. Hétfő este végre nekiállhattam telefonálni. Csütörtökön akartunk indulni, sok szabad helyre nem számítottam. Az elsőnél ahol volt szabad szoba, a folyosó végén lett volna a fürdőnk, amit csak mi használtunk volna, viszont nem közvetlenül a szobából, a konyha meg közös. A másodiknál volt saját fürdő, de a konyha meg a tévé is közös lett volna egy másik családdal.
Végül a második mellett döntöttünk, bár mivel pont a foci vébé bronzmeccse és a döntő is azon a hétvégén volt, kicsit aggasztott a tévé hiánya. De bátraké a szerencse alapon úgy voltunk vele, hogy megoldjuk valahogy.
Keddtől megkezdődött a rohanás, sok dolgot be kellett szerezni. Strandsátor, pelenka, stb. Aztán kezdődött a csomagolás.
Csütörtök délelőtt a fél lakást bepakoltuk apósom autójába, és kis sógorommal a volánnál, valamint haverjával az anyósülésen elindultunk. Ők persze csak egy napra jöttek, este hazamentek.
A szállásra érve kellemes meglepetés ért minket. A tulaj átszervezte egy kicsit a vendégeket a kedvünkért, így kaptunk egy konyhás fürdőszobás, hálós tévés, külön bejáratú apartmant. Tényleg szerencsénk volt.
Kicsit féltünk hogy fogja viselni Timi baba az új környzetet. Első dolga az volt hogy felfedezte a mennyezeten a lámpát, az mindenhol a kedvence. Onnantól nem volt gond. Volt egy ágyacska a szobában, ami az övé lett. Szerencsére volt egy fa pereme, így nem kellett barikádot emelnünk az ágy elé, hogy ne essen le. ez mostmár komoly veszély, mert a nagy lányom elkezdett helyet változtatni. Hasról gond nélkül átfordul a hátára, bár ezt a tudományát titkosította, ugyanis mindig csak azt fedezem föl, hogy háton fekszik, de a műveletet nem látom.
Azonnal fölfedeztük a partot is. Fizetős a strand (nem tudom volt-e szabad, de nem nagyon sétáltunk), de 450 ft-ot fejenként megért, hogy tisztaság volt, nem volt fizetős a vécé, több jó és nem túl drága kajálda közül válogathattunk, és homokos a part, nem lépcsőknél kell sorba állni, simán be lehet sétálni a déli partra jellemzően sekély vízbe.
Az időnk szuper volt, nagyon családbarát a strand, hiszen királyul lehet homokozni a víz szélén, így rengetek volt a kisgyerekes család.
A strandsátor is szuperül bevált, Timi baba nem égett meg, tudott aludni is benne, a kis medencéjét is árnyékba tudtuk húzni mikor fürdött. Egy nap volt nyűgös, akkor csinált nekem is egy szar éjszakát, de alapvetően jó kislány volt.
A Balcsiba nem vittük sokat, mert apukája kicsit agyon féltette, de azért párszor belemártottuk a fenekét (úszó pelusban) a vízbe. Szerintem élvezte, Apa szerint félt. :)
Egy szó mint száz, szuper volt a 4 nap amit Lellén töltöttünk. Jövőre is kéne menni, akkor már Timcsi is "homokozós korban" lesz.
És a képek, az utolón előtti egy kedves topiktársam sk ajándéka, az utolsón pedig a kiságy fölötti fal, hugom képeivel és topikbarátnők ajándkéival
