Pénteken, szept. 18.-ám, a szülinapom napján (azt le nem írom hányadik!!! Na jó 29 :), épp 17 hetesen voltunk 4D ultrahangon.
Tapasztaltabb kismamák és anyukák óva intettek, hogy ilyenkor még nagyon pici a baba, nem fogunk látni semmit, nincs értelme, stb. De szerencsére hajthatatlan maradtam. Egyrészt azért, mert ezt azok mondták, akik csak egyszer mentek/mennek a terhesség alatt babanézőbe, de mi előre megbeszéltük, hogy decemberben elmegyünk még egyszer. Másrészt azért mert a legtöbben magán dokihoz járnak, ahol minden alkalommal tök sokáig uh-zzák őket magyarázattal, és a párjuk is bent lehet. Nekem a klinikán egy átlag uh 2-3 perc. Jobb esetben van felém fordítva monitor, de legutóbb még az sem volt, és egyszer sem volt olyan hogy közben elmondta a volna a szonográfus, hogy éppen mit látok. Arról nem is beszélve, hogy Apa ha bejöhetne is, mindig dolgozik amikor megyek, és nincs már szabija idén... És harmadrészt úgy gondoltam ha mást nem azt csak megtudjuk hogy kisfiú vagy kislány lakik odabent, ez meg már több mint elég szülinapi ajándék nekem.
Így nagy várakozásokkal telve mentünk a megbeszélt időpontra. Nagyon kedvesen fogadtak. Be is reklámozom gyorsan a céget: Dunakeszin voltunk a Kenguru Goldban a Hepinet nevű cégnél.
A vizsgálat elején ijesztgetett kicsit Nyunyó, mert jól elbúlj a lelkem a placentába háttal nekünk. Az első 5 percben gyakorlatilag felváltva könyörögtünk neki a szonográfussal, hogy forduljon már meg, de közben azért sikerült lemérni néhány testrészét. 182 g a drága :) 13,36 mm a fejkörfogata, a két halántéka között 3,66 mm, a kis pocakja 11,57 mm körbe, és 2,31 mm a combcsontja. Mint eddig szinte mindig, most is egy nappal idősebbnek mutatta az uh, mint a hivatalos kora, tehát órmű pontosággal fejlődik!
Kb 5 perc után aztán nagy kegyesen, mert szerintem már nagyon unta hogy cseszegetjük, megfordult, és még a kis pofikáját kidugta a placenta mögül.
Gyönyörű!!! Tudom hogy még picike, és még csak most kezd zsírt gyűjteni a csontocskái és a bőröcskéje közé, hogy igazi pufók kisbaba legyen, de így is hatlamas élmény volt, és nekünk a világ a legeslegszebb dolga amit valaha el tudtunk képzelni! Mosolygott a kis drágám, dörgölte az orrát, cumizta az ujját, nyitogatta a kis száját! Tehát végül még produkálta is magát.
A lényeghez tartozott persze hogy megtudjuk a nemét, de az első 10-12 percben (kb 20 perces a vizsgálat) maga alá húzta a lábacskáit, és a lábfejétől semmit nem lehetett látni. Az volt a szerencsénk, hogy a szonográfus szemfüles és nagyon ügyes volt, így nagynehezen elcsípte amire nagyon kíváncsiak voltunk.
EGY NUNIT! NYUNYÓ KISLÁNY!
Tehát Timikénk lesz. Apa el van olvadva. Mostmár bevallotta, amit sejtettem, hogy ő így ici-picit jobban örül, mintha kukit láttunk volna. Én nem tudom. Valahogy egy ideje érzem hogy kislány, és azt hiszem bele is éltem már magam. Persze egészen más így hogy tudjuk. Valahogy egyből személyesebb lett a dolog. Jobban maga elé tudja képzelni az ember a jövőt.
És íme a képek. Hát nem gyönyörű?
Az orromat birizgálom, nehogy lássátok a pofimat!
Na mi van a lábam között, én látom bibiii!!!!
Lebokszollak ha nem hagysz békén!!! :D
(Apa kedvenc képe)
Akkor most megmutatom milyen amikor örüök valaminek jó???
És az örülést tudom ám fokozni is! :D
Könyökölni is tudok, és csajosan nézni! Talán fotómodell leszek ha nagy leszek....
Egy kis profil, hogy találgathassatok kinek az orrát örököltem :)
És figyi milyen csini pipaszár lábaim vannak!!!
(Anya kedvenc képe)
Még egy sztárfotó csak nektek :)
És akkor most hogyha így ide teszem a karomat az szép???
Én mostmár nemsokára visszabújok, elfáradtam! de azért küldök egy utolsó kis mosolyt :)
Jól beléd rúgok ha nem mész innen!!!
Kevésbé szemfüleseknek: jobb oldalon van egy egy nagy fejszerű kerek valami, mellette bal oldalon felül pedig ott a tappancs lenyomat! :D
Nem tudom másoknak milyenek ezek a képek, mi persze Apával egész nap nézegetnénk. Totál szerelmesek vagyunk! :)
