Sikerült a "harakiri", így az 5. szurinapon, már rutinból hasbadöföm magam. Nem vészes!
És ami a legjobb! Szuperkiegyensúlyozott vagyok. Mióta elkezdtük a lombikprogit, olyan, mintha mázsás tehertől szabadultam volna meg.
Ezért is nézek furán, amikor elmondom valakinek hova járunk, és mindenki sajnál, kiakad, megijed... Én egyáltalán nem látom ijesztőnek a helyzetet. Sőt. Határtalanul boldog vagyok attól, hogy egyrészt kiderült, nem hiába nem sikerült teherbe esnem eddig, és még sokkal de sokkal boldogabb attól, hogy mégis jó esély van rá hogy lehet Janival közös gyerekünk, amire 20-30 évvel ezelőtt még semiféle lehetőségünk nem lett volna! Mi ezzel a baj? Szerintem ez nem ijesztő, hanem felemelő!
Tegnap sikerült a munkahelyemen is bejelentenem hova járunk és mire számíthatnak. Nagyon jól reagáltak,. A főnököm még azt is megosztotta velem, hogy az első gyerek nekik sem jött össze. 3 évig küzdöttek, orvosról-orvosra jártak, mert a feleségének nagyon rendszertelen ciklusa volt. Végül szerencséjük volt és 3 év után mikor már túl volt szegény asszonyka mindenféle hormonkezelésen sikerült nekik. Azóta 3 gyerekük van.
Ő is és az irodavezető is biztosítottak, hogy szorítanak hogy sikerüljön. Nagyon jól esett.
Most úgy érzem nem lehet baj! Bármi is történjen úgy lesz jó! Nem is gondolok arra hogy nem sikerül a program. És Jani még mindig mellettem van mindenben! Remélem ez a felhőtlen optimizmus kitart a végéig
És akkor a gyógyszerek, most még nem túl érdekes...
1. nap: Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap: Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap: Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap: Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap: Decapeptyl 0,1 mg inj
