Vannak fejlemények, csak én vagyok lusta disznó, és nem írtam. Szánom-bánom, de legyen mentségem hogy minden egyre nehezebb.
Múlt héten voltam uh-n 33 hetesen és 5 naposan. Megint hugi volt az áldozat aki kísérgetett. Pici Lányom fejjel lefelé fekszik ügyesen, remélem mostmár nem is gondolja meg magát, mert a dokim azt mondta ő nem meri kijelenteni, látott már olyat hogy a szülés előtt lett faros a baba. De azért nem ez a trend, úgyhogy jók vagyunk.
Na és Pici Timi nem is olyan pici. 2580 g-ra saccolt az uh. Még mindig egy héttel nagyobb, bár még a normális határokon belül mozognak a méretei.
A doki is megvizsgált, ő is hümmögött hogy jó nagy baba lesz. Ő 3500-3600 g-os szülési súlyt mert saccolni, a 4D-n legutóbb 3800-4000 g-ot jósolt az uh-s pasi. Szerintem hogy egyiküknek se legyen igaza legyen mondjuk 3700... :D 
Méhszájam tök zárt, nem vizesedem, nem híztam sokat, vérnyomásom jó, pisimben semmi eltérés nem volt, így most minden rendben!Mostantól sűrűbbek lesznek a dolgok. Jan. 27.-én kell mennem az első ctg vizsgálatra, és onnantól minden hét szerdán ez vár rám. Febr. 3 ctg, február 10. ctg + labor, február 17. ctg+uh, febr. 24. ctg. A doki szerint febr 24-ig ki kéne húzni. Már ő sem emleget márc. 1-et. Félek hogy 24.-e után be akar fektetni a vérhigító miatt, viszont én szeretném a minimálisra szorítani a kórházi tartózkodást, így most a febr. 19.-ét anyu és Zsuzska névnapját próbálom megbeszélni Timikémmel.
Itthon is szépen haladtam. Kórházi cucc csomagolás most 99%-on áll, főként azok a dolgok nincsenek berakva, amik aznap lesznek mikor menni kell, mert addig használom.
Babaholmik (amikből még kaptam néhány zsákkal a barátainktól) már mind kimosva, kivasalva, elrakva. Most épp az ágynemű, hordozókendő és néhány apróság szárad, amiket holnap vasalok.
A nagy nap közeledtével persze bennem is gyűlnek a kérdések, a bizonytalanság. A szüléstől érdekes módon nem félek. Valahogy bízom az ösztöneimben és nem is kételkedem benne hogy menni fog. Na de utána? Egyelőre abban sem vagok biztos hogy kell a hátáról a hasára fordítani egy újszülöttet, ennek ellenére attól a pillanattól hogy kibújik én leszek elelős érte. ez nem olyan lesz, mint amikor a barátnők a kezembe nyomták a babáikat. Őket egyszerűen visszaadtam, de most nem passzolhatom le, nekem kell helyt állni. Félek tőle és várom egyszerre, ettől viszont kicsit tudathasadásos állapotban vagyok.
Na meg valószínűleg feszültebb is vagyok a normálisnál, mert csak azt veszem észre hogy Janival sokat balhézunk mostanában, ami eddgin egyáltalán nem volt jellemző. Valószínűleg nem csak én hanem ő is benne van ezekben, hiszen bár pasi és nem mondja, de hasonló érzései lehetnek.
A pocakom nem lett kissebb karácsony óta. Mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy nem ikreket várok-e. Már unom. Meg azt is hogy itthon vagyok egyedül, és hogy szar az idő és menni sem tudok sehova. :( Azt hiszem ez már az áldott állapot terhesség része...
Tegnap voltam barátnőmnél babázni a 3 hónapos kisfiával. Jól kibeszéltük a szülés körüli dolgokat, na meg az utániakat is, és csajos babás délutánt tartottunk. Ezzel legalább egy kicsit feltöltődtem!
Majd írom a beszámolókat ahogy tudom, de már nagyon várom hogy a blogom tragikus hangvételű kezdése után végre egy pufók kis angyalka képét tölthessem fel, erőt adva mindenkinek aki ide téved és még az elején jár az útnak amin én végigmentem. És ez még nem is a vége. Óóó hol van az! ;)