Leszek-e anya...?

Meddőségem és ha minden jól megy babavárásom történe. Meg minden ami utána jön.

Baba Timi

AlternaTickers - Cool, free Web tickers

Baba Jani

AlternaTickers - Cool, free Web tickers

Linkblog

Megoldódott

2009.06.30. 10:14 - Timinnyó

Szerdán kezdtem el barnázni, és mivel péntekig nem múlt el, felhívtam a dokimat. Azt tanácsolta hogy menjek be és felír progeszteron injekciót, ami segít a babának.
Gyors telefon sóginőnek, aki 15 perc múlva már itt is volt a ház előtt. Nagyon sokat segít, nekem nem is tudom hogy fogom ezt meghálálni.
A telefon után másfél órával már bent is voltunk. És kb fél óra alatt a dokihoz is bejutottam. Az orvosom sajna nem az empátia mintaképe. A második mondatában már azt ecsetelte mi a teendő ha elöntene a vér, és hogy azt mi okozhatja. Gondolom olyan rémült arcot vághattam, hogy azért a végén hozzátette, hogy a pecstelés elég gyakori korai terhességben és a legtöbb esetben nem okoz gondot.
A szurit amit kapnom kell Magyarországon nem lehet kapni, külföldről kell behozatni, de mivel péntek délután volt kaptam 10 napi adagot a doki saját készletéből. Az elsőt meg is kaptam ott helyben, fenékbeadós szuri, de szerencsére nem fájdalmas.
Mire hazaértünk eléggé beindult a pecsételés, még kicsi vérezgetés is volt. Gyorsan lefeküdtem és folytattam a két és fél napja tartó rettegést.
Anyuval megbeszéltem még a kocsiban telefonon, hogy be fogja tudni adni nekem a szurikat, ezért hazafelé vettem fecskendőt és tűket.
Másnap derült ki hogy a tű amit kaptam túl vékony így nem szívja fel ezt a sűrű olajos oldatot, így szombat délután gyorsan felhívtam az ügyeletes gyógyszertárat. Ott azt a választ kaptam hogy nem tartanak tűt, és finoman ledrogosozott a nő. Felháborodásomban jól leugattam, közöltem hogy lombik programban veszek részt, ez a 18. féle injekció másfél hónap alatt amit kapok, nem vagyok drogos, de ha nem tud segíteni fejezzük be ezt a beszélgetést. Persze rögtön hangnemet váltott, de csak újpesti gyógyszertárat tudott ajánlani.
Úgy döntöttünk nem szarakodunk tovább, kocsiba be, és irány az orvosi ügyelet, ahol nemhogy szó nélkül beadták a szurit, de még tűt is kaptunk.
Azóta minden nap gond nélkül beadja anyu, és ami a legjobb, szombat délutánra el is múlt teljesen az összes szmötyi. Úgy örültem mintha másodsor tudtam volna meg hopgy babát várok.
Ja pénteken csináltam egy tesztet, ilyen lett:
Ha bárkinek nem egyértelmű, a halványabb csík a kis ablakban a kontroll csík, ami azt jelzi hogy működik a teszt, az erősebb csík a nagyobb ablakban jelzi a terhességet.
Ebből feltételezem, hogy Nyunyókám jól van, de remélem pénteken az uh-n is minden rendben lesz.
Nem mondanám hogy egyszerűen indul ez a babavárás.
 

 

Pánik

2009.06.25. 13:15 - Timinnyó

Tegnapig minden rendben ment, én voltam a legproblémamentesebb kismama.
Tegnap bementem a munkahelyemre, le kellett adnom a táppénz papíromat, meg beszéltem a könyvelővel hogy mi hogy hogyan tovább.
Mikor hazaértem egy kis barna foltot fedeztem fel a betétemen, pici volt, de épp elég ahhoz hogy halálra rémüljek. A barnázás folytatódott, és a hajnal 5 órási utronál kis mennyiségű de már rozsdabarna színű, nem tudom másnak nevezni: vérzésem volt. Kikészültem, bár szerintem ekkor, az én kis Nyunyókám jelezte hogy jól van, mert olyan hányingerem kerekedett amilyen még nem volt mióta kiderült hogy beköltözött.
Sikerült nagynehezen visszaaludnom, és délelőtt nem tapasztaltam barnázást. A délután 1 órási utronál megnéztem, és csak nagyon halvány elszíneződés van, tényleg nagyon minimális.
A biztonság kedvéért folyamatosan fekszem, csak vécére kelek fe, meg persze enni, és 5-5 perceket engedélyezek magamnak a gépnél.
Talán Nyunyóka jelzéseképpen de elkezdett fájni a mellem is, ami eddig szintén elkerült, úgyhogy kezdek megnyugodni kicsit, de azt hiszem akkor leszek ezek után igazán nyugodt ha az uh-n láthatom a Picim szívét dobogni. Azt hiszem rendesen el fog törni a mécses.
Nagyon-nagyon szeretném ezt a Babát!!!
 

SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!! :)

2009.06.19. 16:09 - Timinnyó

Ma volt a nagy nap!
Nem mentünk be a kórházba reggel 8-ra, fél 10 körül jutottunk be. Megvolt a vérvétel, majd elmentünk kajálni, mert majd éhen haltam. nem akartunk a folyosón várakozni, így bementünk a kórház egyik kis parkjába. Ott volt 2 sorstársam akik szintén eredményre várak. Jól elbeszélgettük az időt délig.
Ahogy visszaértünk elkezdett remegni kezem lábam, éreztem hogy nemsokára megtudom mi is van a pocimban. Pontosabban ki is.
Persze szokás szerint akkor szólítottak minket amikor én pisilni voltam, és legnagyobb meglepetésemre a Főorvos Úr hívott, nem az orvosom, aki pedig ott mászkált.
Mikor visszaértem bekopogtunk. Másodikra is ki is nyitotta a doki, azzal hogy miért nem megyünk be? (Gombos az ajtó bár benne volt a kulcs, de nem tudtam hogy nyílik kívülről...)
A második mondata az volt, hogy:

GRATULÁLOK ÖN TERHES! A ß HCG-JE 49,8!

Óriási kő esett le a szívemről. Azért gyorsan rákérdeztem hogy ez ugye egy baba? Mondta hogy "Igen, miért nem elég". Mondtam "Dehogynem egynek is nagyon örülünk." :)
Felírta a további Utro adagomat és utunkra bocsájtott azzal hogy Apuka vigyázzon rám. :)
Még mindig remegtem amikor kijöttünk.
Azt hiszem még nem fogtam teljesen, csak azt érzem hogy valami nagy nyugalom szállt meg! Remélem ez azt jelenti hogy mostmár nem lesz semmi baj és kb. 36 hét múlva megpillanthatom a mi kis Bogyónkat!
 

Apának igaza volt

2009.06.18. 17:40 - Timinnyó

Tegnap Jani megkérrdezte, nem lehet-e hogy azért nem erősödnek a csíkok a tesztemen, mert nem elég koncentrált a pisim. Gondolta ő abból hogy éjjel óránként járok pisilni. Eszembe jutott ma, hogy nem kéne egyből leírni az Uramat és talán ki kéne próbálnom a második pisit. Íme az eredmény, a legalsó a délutáni, pontosabban dél körüli termés. A 13 dpo reggelit kivettem, mert az gyakorlatilag láthatatlan +.
Így már sokkal nyugodtabban megyek holnap ez az egy dolog volt ami aggyasztott, hogy nem erősödött az a fránya második csík.
 

Mi van már???

2009.06.18. 09:45 - Timinnyó

Ez a mai értékelhető tesztem:
A többi viszont amit ma csináltam csak felidegesített. A netről rendelt csíkon halványabb a második csík, mint tegnap, ezért csináltam egy Lilly-t is, az sem erősödött, vagy ha nagyon szugerálom abba is bele tudom beszélni hogy haloványabb. Bár tudom nem kéne izgulni, hiszen a hcg csak 2 naponta duplázódik a szervezetben.
A képen viszont Clearblue teszt van, amit a legmegbízhatóbbnak mondanak, úgyhogy nem akadok ki, ott van még az a valaki a pocakban! :)
Tegnap délután elkezdett fájni a derekam, elmentünk sétálni a Dunapartra és estére már majd leszakadt. Nem volt valami kellemes, de szerencsére mintha kialudtam volna.
Már csak egyet kell aludni és megtudjuk az eredményt. Nagyon izgulok!
 

Halkan örülünk

2009.06.17. 09:47 - Timinnyó

Ma nem hazudtolva meg magam megint teszteléssel kezdtem a napot.
Íme az eredmények, merthogy ugye a véletlenre nem bízzuk a tesztelést, ugyanis azon "szerencsések" közé tartozom, akinek volt már tévesen pozitív tesztje:

Nem tudom képen mennyi látszik, én mindenesetre itt magam mellett 3 tökéletesen pozitív tesztet látok. Ráadásul a vékonyabb tesztcsík ugyanaz a fajta ami eddig nem akart erősödni. Hát most igen...
Egyszerre sírtam és nevettem amikor elkezdtek előjönni a csíkocskák, de egyben rettenesen félek is, mert ha ezután azt mondja a doki pénteken hogy nem sikerült, én tuti ott helyben összeomlok.
De miért mondaná azt? ;)

Rosszalkodom

2009.06.16. 13:49 - Timinnyó

Jó szombatom volt, barátaink esküvőjére voltunk hivatalosak, ami nagyon jól sikerült. Minden tervem ellenére éjfélig ott maradtam és zabáltam megállás nélkül. Kicsit lájtosan még táncoltam is. :) Ez volt a szombat.
Mindig is türelmetlen ember voltam, és ez most sincs másképp...
Tegnap reggel ellőttem egy teszveszről rendelt teszcsíkot. Az eredményt inkább negatívnak mondanám, mint pozitívnak, bár ha nagyon meresztgetem a szememet látom hol kéne lenni e a csíknak. Szóval valami derengő árnyék látszik rajta. Ez mondjuk nem csoda leszívás után 10 és beültetés után 7 nappal.
Ezután gondolom mondanom sem kell, hogy a ma reggelt sem bírtam ki tesztelés nélkül. A teszveszes tesztcsík ha lehet még haloványabbra sikerült. Zokogtam is rendesen, hiszen  ha van odabent valaki, akkor erősödnie kellene, és semmi... De nem véletlenül van itthon millió féle tesztem. Egy DM-es Corax be Sure típusút választottam kontrollnak. És ez lett az eredmény:
Jó-jó, én is láttam már erősebb pozitív tesztet is, de élőben sokkal egyértelműbb az a csík. :)
Ennek a tesztnek a papírjára az volt írva hogy 5 perc után jelenik meg az eredmény, ez viszont kb 10 15 perc után jelent meg, úgyhogy ezen is zokogtam, aztán amikor kezdett előjönni azt hittem halucinálok.
Most viszont szokás szerint a bizonyosság helyett inkább még bizonytalanabb vagyok. Ha van valami, akkor a tesztcsíkoknak erősödni kéne, ha nincs akkor ennek a tesznek is negatívnak kéne lennie. De a tesztek reagálhatnak a gyógyszereimre. Mi ebből a tanulság: tök fölösleges tesztelgetni...
Egyéb tüneteim továbbra sem nagyon vannak. Vasárnak elért a tökéletes mélypont nem hittem már semmiben, ha nincs tünetem, ha nem érzem a babámat akkor nincs is ott és punktum. Estére annyira kiborultam hogy kitaláltam hogy elveszett az anyukámtól kapott karórám, és zokogva keresgéltem a lakásban fél órán keresztül. Végül a köntösöm zsebében megleltem. Szegény Jani nem tudta hogyan segítsen rajtam...
Hétfőn iszonyatos fejfájás gyötört. Felkelni is alig bírtam. Már nagyon rég volt ilyen még gyerekkoromban volt migrénem, de már évek óta nem jelentkezett. Gyógyszert persze nem mertem bevenni így szenvedem csendben. Estére szerencsére elmúlt.
Tegnap fedeztem fel azt is hogy megnőttek a melleim, és sokkal láthatóbban rajta az erek, ami lehet az utro hatása. Mint ahogy a magas hőm is.
Tegnap már jelentkeztek mindjárt megjön tünetek, de igazság szerint ahhoz képest hogy legkésőbb holnapután jönne meg normál esetben, semmi nagy érzésem nincsen ezzel kapcsolatban.
Már nem merek beszélgetni a babákkal, mert félek hogy nagyon kötődni fogok és mi van ha nincsenek is ott.
Péneteken azaz 2 nap múlva minden kiderül... Istenem.... Várom is és rettegek is egyszerre.
 

Várakozás...

2009.06.12. 10:13 - Timinnyó

Eddigi határtalan optimizmusom reméltem hogy végig kitart. Sajna tévedtem...
Tegnap hajnalban arra ébredtem hogy görcsöl a hasam. Bár hamar elmúlt, de azért jól megijesztett. Azóta viszont semmit nem érzek, még a melleim is kevésbé fájnak, mint egy normál ciklusban.
Már ebből látszik hogy nem vagyok normális. Ha görcsölgetek halálra rémülök, ha nem akkor is. Nem hülyeség feltenni nekem a kérdést, hogy mi lenne most jó? Mi nyugtatna meg? Szerintem az ha átlátszó lennék, és mikroszkópos szemeim lennének. Úgy bele tudnék nézni a hasamba és láthatnám mit csinálnak a kis Bogyókáim.
Így persze vadászom a neten mit "kéne" éreznem és egyik percben biztos vagyok benne hogy minden a legnagyobb rendben van, a másikban teljesen elkeseredem hogy biztos nem fog sikerülni.
Szentül meg voltam róla győződve hogy ha egyszer teherbe esem a fogantatás pillanattól fogva valami olyan spirituális kapocs lesz a kisbabám és köztem hogy tudni fogom hogy velem van. Ez egy hiú ábránd. Csak onnan tudom hogy ott kéne leniük, mert esetemben úgy tették be őket és még így sem vagyok meggyőződve róla hogy jól vannak-e. Gonosz dolog ez...
Persze továbbra is simogatom őket, beszélek hozzájuk, meg persze a Jóistenhez hogy segítsen nekik kapaszkodni.

 

Beköltöztek...

2009.06.09. 16:09 - Timinnyó

Hétfőn (azaz tegnap) volt a "nagy nap". Úgy volt hogy nem lesz autónk, de sógornőm végül beteget jelentett a munkahelyén, (bár nem miattunk, de akor is örök hálám érte) így be tudott minket vinni, meg is várt és haza is hozott.
A 4 kis Bogyónkból, mind a négyen szépen fejlődtek, így maradt két fagyibabánk is. Bejelentkezés után megnézhettük Bogyóékat. Azt a kettőt mutatták meg akiket beültettek. Gyönyörű 8 sejtes kis labdák voltak. Hihetetlen hogy ez már 2 kis sejtből lett, belőlem és Janiból. Máris beléjük szerettem... Na jó azért az ésszerűség határain belül. :)
Ezután kaptam egy ágyat ugyanabban a szobában ahol a leszíváskor voltam. Nem kellett sokat várni és hívtak is. Fel kellett feküdnöm a "lábfölrakós" asztalra. Utálom. Elég sokat kellett ott feküdnöm végül jött az orvosom. Megultrahandozott, piszkálódott vagy 3-4 percig és már kész is voltam. Azt mondta szép a méhnyálkahártya, 14-es, így minden sanszunk megvan, azzal ment a következőhöz.
Tolókocsiban kitolt a műtős, és még egy órát kellett feküdnöm az ágyban, aztán mehettem. Igazából, nem volt kedvem feküdni, haza akartam jönni az én kis Bogyóimmal.
De ez az idő is eljött. Azóta simogatom ket, beszélek hozzájuk, de igazából nem vagyok feszült, görcsös, ideges. Nyugodtnak és boldognak érzem magam. Remélem ez jó jel.
Jó érzés hogy a szeretteim barátai mind hívnak és drukkolnak.
Ráadásul tegnap Jani is azt mondta hogy ő iy nyugalmat érez. Az ő megérzései be szoktak jönni.
A biológusnő azt mondta kb. 7 naposan ágyazódnak majd be, tehát péntek környékén, utána már végképp nem tudok mit tenni értük. Most viszont ezerrel pihenek, igyekszem sokat nevetni, és jól érezni magam, hogy tudják, a legjobb helyen vannak.
Szóval hajrá Picikéim, tessék szépen növögetni és beágyazódni odabent, anya és az egész "világ" veletek van!

Pöttyökből Bogyók :)

2009.06.06. 21:06 - Timinnyó

Reggel fél 10 körül kaptam a telefont. Főorvos Úr hívott, jó hírekkel. 50%-os lett a siker, 4 kis Bogyókánk fejlődik, és ketten közölük hétfőn beköltöznek Anya pocakjába. Remélem érezni fogják a különbséget, hogy ott mennyivel jobb, mint a mostani petricsészéjükben, és maradnak odabent, amíg ki nem növik a hasamat. :)
Egyébként ha továbbra is tartjuk ezt a sikerességi arányt, azaz 8 petesejtből 4 embrió, ebből kettőt beültetnek, ha folytatódik a sor egy kisbabánk lesz. Tökéletesen elégedett lennék ezzel a végeredménnyel ;)
A nyugalom szerencsére továbbra sem hagyott el, de mindig valami amin aggódhatok. Most éppen az hogy egyelőre nincs sofőrünk hétfőre, így bkv-zni és vonatozni fogunk a beülti után. Tudom hogy nem ezen fog múlni, de azért kicsit zavar, mert ez egy olyan pont ami ha netalán nem sikerülne, akkor okként fogok emlegetni. Pedig hülyeség. Amint hazaérünk fekszem 2 napot.
 

Az én kis Pöttyeim...

2009.06.05. 22:18 - Timinnyó

Ma megvolt a leszívás.
Reggel 8-ra értünk be, bevittek a kórterembe, át kellett öltöznöm hálóing köntösbe. Majd jött egy hosszasabb várakozás. Elég punnyi egy társasággal kerültünk össze, úgyhogy jobb híván olvasgatással töltöttem az időt, és próbáltam nyugodt maradni. A csötürtöki eredményiem után volt bennem egy kis pánik, hogy már itt elvérzünk...
Várakozás közben mindenféle nyilatkozatokat kellett aláírnunk, hogy tájékoztatva lettünk, meg ilyesmik.
Nem tudom mennyi idő telt el, mire jött a biológusnő, és elrabolta Janit. Megoldotta a Drága gyorsan és ügyesen. Hát igen a rutin... :)
Még egy jó darabig várakoztunk, mire engem hívtak. Kiderült, hogy rossz ágyba feküdtem. Miután a nem kicsit furcsa nővér néni azt mondta hogy a második ágy az enyém, és 4 ágyból a két szélén feküdtek, tehát nem tudtam merről a második, utána meg nem szólt hogy nem az. Tehát ezzel a kissebb malőrrel indult a beavatkozás.
Bementem a műtőbe, fel kellett feküdni egy ágyra, tappancsok lábtartóba, majd valami olyan pózt kellett felvennem, aminél kényelmetlenebbet nehezen tudok elképzelni, a térdeim majdnem a fülem mellé kerültek.
Miután sikerült tornászokat megszégyenítő módon felvennem a nyakatekert pozitúrát, bekenték az egész alsó felemet valami jódos cuccal, közben a kezembe beszúrta az aneszteziológus a kanült, fecskendezett bele mindenfélét, az egyiktől fájt a karom, a másiktól csípett. Aztán jött A Főorvos Úr, nagyon aranyos volt, azonnal megnyugodtam már a hangjától. 
Innentől filmszakadás. Következő emlékképem hogy rámszólnak hogy másszak át az ágyamra, innentől meint elvittek egy pár percre az ufók, majd a kórteremben már magamhoz tértem, ami nálam abból állt, hogy elkezdtem ezerrel csacsogni hülyeségeket. 2 perc alatt felvidítottam az egész kórtermet. Tök ciki így utólag visszagondolva. Dehát nem voltam még teljesen magamnál. Párom szerint cuki voltam, mindenki nevetett rajtam.   
A hasam ébredés után nagyon fájt, kb 10 perc múlva már enyhült, de csak harmadik próbálkozásra sikerült pisilnem annyira sem tudtam nyomni...
Kb fél óra múlva jött is a biológus, és mindenkinek mondta az eredményeket. ( petesejtet sikerült leszívni. Boldog voltam! Ez a csütörtöki után több volt mint amit remélni mertem. A kórteremben nekem lett a legtöbb.
ICSI-vel fogják megtermékenyíteni őket. Azaz befecskendezik apa Ebihalacskáit az én kis Pöttyeimbe. 
Még pár órat feküdtünk aztán bejött egy doki, megkérdezte jól vagyun-e és mehettünk.
Meg kellett várnom a zárójeletésemet. Koncz doki elmondott mindent. Velem nagyon tündér aranyos volt egész nap, a gyógyszerekről is mindent elmondott, meg pihenjek és úgy vigyázzak magamra, mint egy hímestojásra.
Kell szednem antibiotikumot 4 napig, valami szteroid tartalmú akármit 4 napig. Valamint holnap délig csak szájon át 3x1 Utrogestant progeszteron pótlásnak, amihez holnap déltől csatlakozik még 3x2 hüvelytabletta formában. Tehát naponta 3x1 szájon át és 3x2 hüvelybe adósat kell majd majd tolnom.
És a lényeg: holnap reggel 9-11 között telefonál, vagy a Főrvos Úr vagy a biológusnő, hogy hány Bogyó indult fejlődésnek, és vagy hétfőn, vagy ha nagyon ügyesek a kis Bogyóim és 5 napig kihúzzák, akkor szerdán lesz beülti. A Főorvos Úri azt mondta mivel ilyen sok petesejt van, ő elképzelhetőnek tartja a szerdai transzfert.
Miután megkaptam a zárójelentést jöhettünk haza, sógornőmék jöttek be értünk kocsival. Miután hazaértünk 2 órát aludtam. Még kicsit fájdogál a hasam, de gondolom ez természetes.
Most drukkolunk a Babáinknak, de valahogy nem vagyok ideges. Úgy érzem minden oké velük. Apa is azt mondta hogy amikor bevittek a műtőbe, onnantól valahogy azt érzi, hogy minden rendben lesz. Én is ezt érzem. 
Szegény kicsikéim most ott ücsörögnek egy petricsészében. Remélem akik beköltöznek a pocimba érezni fogják mennyire jó dolguk lesz odabent és amíg ki nem növik ki sem akarnak majd jönni. ;)

 

Leírom az utolsó gyógyszerezés rovatot, innentől kezdve már nem érdekes, mert a 4 napos antibiotikum szteroid kúra után, ami a leszívás utókezelése, és nem érdekes, már csak sz Utrogestan lesz, ami meg szintén nem valami változatos.

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
6. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
7. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
8. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
9. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
10. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
11. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
12. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
13. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
14. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
15. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
16. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
17. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 112,5 NE
18. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE + Gynazol hüvelykrém
19. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
20. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
21. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
22. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
23. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 N + 2 x Ovitrelle 250 ug/0,5 ml inj
24. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj

Nem vagyok egyszerű eset

2009.06.03. 22:32 - Timinnyó

Ma ismét a BMC-ben kezdtem a napomat. Újabb vérvétel, majd újabb uh.
Végre megmozdultak a tüszőim, a legnagyobbak 19 mm-sek lettek mára. Tegnap még 16-os volt a legnagyobb. A nyálkahártyám viszont megint egy mm-rel kevesebb. Ha ez lehetséges. Tegnapelőtt még 15 mm-t mért a doki, ma már csak 12-t. Érdekes.
Az uh már kicsit fájdalmas ennyi tüszővel, de összeszorítottam a fogamat.
A véreredmény megérkezése utáni beszélgetés volt ma igazán érdekes. Ennyit még együttvéve nem beszéltem a dokival, mióta oda járok, mint ma. Ugyanis, kicsit lassabban reagáltam a hormonokra, mint ideális lett volna, éppen ezért úgy tűnik, hogy a pénteki leszívás kicsit korai, a hétfői meg kicsit kései lenne. Tehát két lehetőséget vázolt fel a doki. Vagy kissebb hormonadagokkal kihúzzuk hétfőig, így viszont benne van a pakilban a hiperstimuláció lehetősége, ami mindenféle kellemetlenséggel járna. Ha viszont pénteken lesz, nem fognak tudni sok érett petesejtet leszívni. Tanakodott a doki rendesen hogy mi legyen, végül mikor közölte hogyha várunk hétfőig lehet hogy annyira az egekbe szökik a hormonszintem, hogy nem csinálják meg a leszívást, hanem megy a levesbe ez a ciklus. Na itt én is beleszóltam a tanakodásba, hogy bármit bevállalok, de ezt az egyet nem szeretném.
Itt feltette a nagy kérdést az orvos: "Végülis, egy gyereket akar ugye?"
Mondtam hogy nekem annyi teljesen jó lenne. Így megszületett a döntés. Nem kell nekünk 10 petesejt, elég lesz annyi amennyi péntekre összejön.
Szerencsére vittem magammal a tegnap kiváltott stimuszuri másik felét, így azt egyből be kellett adatnom bent, valamint ki kellett váltanom még egy Ovitrellet, ami majd megérleli a petéimet. Mivel a dokinak konzultációra volt szüksége, így még vissza kellett telefonálnom. Már hazaértem mire harmadszor sem sikerült elérnem telefonon az orvosomat, de az asszisztens megígérte hogy visszahívnak. 10 perc múlva a doki hívott személyesen. Este fél 12-kor (azaz bő egy óra múlva) kell beadnom mind a két szurit. És azt már bent megbeszéltük, hogy az orvosom nem lesz bent pénteken. Most a telefonba közölte, hogy az intézet legfiatalabb doktornője helyettesítené (itt már kicsit elkenődtem), DE mivel két orvos is konferencián lesz és a doktornőnek nagyon sok beavatkozás jutott arra a napra, így engem a főorvos úrnak adott át. Hát hihetlen! A legjobban így is a saját orvosomnak örülnék, de mivel ő nem lesz, ennél jobb kezekbe aligha kerülhettem volna.
Így kicsit elnenődve értem haza emiatt a mizéria miatt, de most valahogy úgy érzem megint sodornak magukkal az események, és azt hiszem a jó irányba haladok. Nem alakul minden úgy ahogy elképzeltem, de továbbra is hiszek benne hogy nem lesz baj.
lvégre nem gyűjtögetni akarom a petéket, nekem az is teljesen tuti ha kettő érettet leszívnak, azok szépen megtermékenyülnek, megtapadnak, (de legalább az egyik), és anyuka leszek. Azért biztosan nem fogok sírni hogy nem marad lefagyasztva embriónk.
Tehát holnapután leszívás...

 

Gyógyszereim:

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
6. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
7. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
8. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
9. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
10. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
11. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
12. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
13. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
14. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
15. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
16. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
17. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 112,5 NE
18. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE + Gynazol hüvelykrém
19. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
20. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
21. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
22. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
23. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 N + 2 x Ovitrelle 250 ug/0,5 ml inj




 

A hajrában vagyunk

2009.06.02. 20:16 - Timinnyó

Kész csoda hogy egyáltalán írok ma, annnyira hulla vagyok, hogy nem gondoltam hogy lesz energiám gép elé ülni.
Tegnap szakadó esőben mentem be reggel 8-ra. Legalább nem voltak sokan. Konkrétan alig néhányan. Vérvételem volt, majd uh. A méhnyálkahártyám fenomális, majdnem lefordultam a székről, 15 mm!!! Felülmúlta az elképzeléseimet. Kb. 13-14 tüsző érik, 12-16 mm-ig. Minderre azt mondta az orvosom, a vérvizsgálat eredményének fényében, hogy olyan sok szép tüsző van, hogy szeretne látni holnap is, mert ilyenkor már lehetséges hogy egy nap alatt is hirtelen megugrik a hormonszint.
Így ma reggel 8-kor szintén BMC. Már olyan mintha hazamennék. De ma szerencsére voltak ismerősö. A régi fórumomról az egyik lány. Nagyon jó volt vele találkozni, olyan volt mintha 1000 éve ismernénk egymást.
A vérvételt már simán meg sem érzem. Az uh-ra rengeteget vártam, de közben megint voltak ismerősök. Olyanok akikkel tegnap beszélgettem. Valamint, véletlenül derült ki miután szóba elegyedtem az egyik várakozó sorstársammal, hogy vele szintén fórumozok, az intézetről szóló topicon. Kicsi a világ. :) Lényeg a lényeg, ma nem unatkoztam bent.
Így előbb utóbb elérkezett az uh is. Még mindig 16-os a legnagyobb tüszűm, bár már többen megnőttek ekkorára.
További 2-3 óra várakozás után a vérvizsgálat eredménye is meglett, és bemehettem megbeszélni a dokival hogyan tovább. Azt mondta olyan sok szép nagy tüszőm van, hogy mára magasabb hormonértékeket várt volna, így folytassam a stimut ugyanolyan adagokkal, és holnap újra jelenésem van. Kicsit kiakadtam, de hát mit tudok csinálni a hormonjaimmal? Nem is értem, pedig már két napja elő-elő jönnek fránya hőhullámok, néha szédelgek, házisárkán vagyok. Mindez mitől ha nem a hormonok?
Nem bírtam tovább a bizonytalanságot, így feltettem a milliós kérdést: mikorra várható a leszívás. Dokim nem szeret egyszerűen válaszolni a kérdésekre. Először megkérdezte mikor voltam utoljára együtt a férjemmel. Csaltam egy napot, egyel korábbit mondtam, erre azt a választ kaptam hogy minden valószínűség szerint pénteken, azaz 3 nap múlva. Ez azt jelenti hogy holnap már be kéne adnom az Ovitrellet. Nagyon örülnék.
Kaptam még egy receptet, újabb 10.000, azzal az instrukcióval, hogy ami benne marad azt vigyem be magammal holnap. Oké...
Ezután még el kellett mennem egy EKG-ra, ami kell az altatás miatt. Szerencsére ezzel negyed óra altt végeztem. Az egész BMC-s látogatásom ma reggel 8-tól kb fél 3-ig tartott. Alig bírtam hazavonszolni magam.
Azt azért már kitapasztaltam, hogy reggel 8-ra menni fölösleges, így holnap minimum egy órával később tervezem az érkezést.
Nagyon remélem hogy a hormonjaim végre megemberik magukat, mert így nem leszünk jóban!

Gyógyszereim:

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
6. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
7. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
8. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
9. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
10. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
11. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
12. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
13. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
14. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
15. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
16. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
17. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 112,5 NE
18. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE + Gynazol hüvelykrém
19. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
20. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
21. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
22. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE

· 1 trackback

Szépen haladunk

2009.05.30. 09:42 - Timinnyó

Tegnap voltam kontrollon. Mint utóbb kiderült csak uh volt, vérvétel nem, így csak 2 órát töltöttem a BMC-ben.
A 3 napos pünkösdi hétvége előtt rengetegen voltak, mozdulni is alig lehetett. Kicsit be is voltak pánikolva a recepciósok és az asszisztensek. Mondanom sem kell hogy így megint nem jutott sok idő egy emberre.
Szerencsére az embermennyiséghez képest elég hamar bejutottam. A doki nem nagyon magyarázott uh közben, azt tudtam kivenni (remélem nem értettem félre semmit), hogy a bal oldalon 6 db 9 mm-es, a jobb oldalon 3 db 8-8,5 mm-es tüszőm van. A BMC-s fómumban ahova írkálok mióta bejelntkeztünk, azt mondják a lányok, hogy ezek nagyon jó eredmények.
Mindenesetre a doki visszaemelte a stimuadagomat közepes szintre, és tegnap óta már a harmadik fajta szurit is szúrnom kell, valamint Janinak el kellett kezdenie az 5 napos antibiotikum kúrát, és tegnap este el kellett használnom az 1 db-os hüvelykrémet, amit felírt a doki.
Valahogy erősen az az érzésem, hogy jövő héten leszívják az én kicsikéimet. De továbbra sem érzek félelmet vagy nyugtalanságot. Max az altatás miatt van bennem némi kíváncsiság és izgalom, hogy milyen lesz. Egyébként teljesen ki vagyok simulva. Vannak pillanatok amikor elbizonytaladom, főleg amikor hülyeségeket olvasok össze a neten, de ezek csak rövid életűek. És ami a legfurább, egyáltalán nem vagyok rágörcsölve most a babára. Gondolom ez azért másként lesz a beültetés után, de igyekszem amennyire lehet megőrizni a nyugalmamat. ;)
Pünkösd hétfőn kell újra mennem, akkor már lesz vérvétel is. Remélem szépen növögetnek közben odabent a Tüszőcskék, és gyönyörű, egészséges peték érnek bennük.

Gyógyszereim:

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
6. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
7. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
8. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
9. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
10. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
11. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
12. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
13. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
14. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
15. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
16. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE
17. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 112,5 NE
18. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE + Gynazol hüvelykrém
19. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE + Luveris 75 NE
 

 

Indul a stimu...

2009.05.26. 11:25 - Timinnyó

Tegnap voltam BMC-ben. 13 nap Decapeptyl után kellett megjelennem.
Reggel 8-ra mentem. A hosszú sor ezen a hétfőn is elmaradhatatlan kellék volt, de egész gyorsan bejutottam egy újdonsült "barátnővel" kísérve, aki kikeseregte magát várakozás közben, hogy mennyire szar ez a hely, nem érti miért kell ennyit várni, mindenki csak ejtőzik, senki nem pörög, nem úgy mint az ő munkahelyén.
Na godoltam is hogy ezzel a hozzállással nem jó helyre jött Borsószem hercegkisasszony. Nekem volt sértő hogy lefikázta az ott dolgozókat, miközben szerintem inkább megbecsülést érdemelnek.
Szerencsére miután megkaptam a vérvételi a papíromat érzékeny búcsút vettem hercegkisasszonytól és leballagtam a központi laborba a szokásos egy csővel a kezemben. Kb egy kilométeres vot a sor, de ráértem, így nem zavart a várakozás. Kb 5 csővel vettek plusz amit vissza kellett vinnem, és kaptam egy poharat is, pisinek. Ebbe átöntöttem a reggelről palackozott pisim felét, a másik felét szintén vissza kellett vinnem.
Mivel még csak ciklusom 4. napját tapostam azaz mensi közben voltam, gondoltam kicsit rendbeteszem magam a klotyóban a hüvelyi uh-hoz. A WC ben már hallottam hogy a nevemet kiabálja az asszisztensnő. Úgy gondoltam most buktam azt hogy hamar végzek. De szerencsére kb 10 perc múlva a dokit elhívták műtőbe, így kihasználva a vissza nem térő alkalmat beslisszantam az asszisztensnőhöz és felvilágosítottam hogy itt vagyok. Mehettem is a vetkőzőbe. A doki kb 10 perc múlva vissza is tért, és hamarosan sorra is kerültem. Maga a vizsgálat kb 3 percig tartott. Annyit jegyeztem meg hogy 4 mm méhnyálkahártya bevérzésekkel (ez gondolom mensi 4. napján megfelelő), s hogy csak az egyik oldali petefészekben 12 tüsző van. Ezen úgy meglepődtem, hogy a többi infóból már egy árva szóra sem emlékszem.
A doki elbocsájtott azzal, hogy ha megvan a hormoneredmény majd szólítanak. Nem volt jó kedve, azt is úgy kellett harapófogóval kihúznom belőle, hogy kb hánykor várható ez a fejlemény.
Még jó hogy rákérdeztem, mert hirtelen lett másfél óra szabadidőm. Ezalatt kiültem a kórház területén lévő egyik árnyékos padra, elővettem a kajámat meg a könyvemet, közben halgattam a madarakat és jól éreztem magam.
Délre mentem vissza, egy óra körül hívtak be. A dokinak továbbra sem volt jobb kedve, de nagynehezen megbeszéltük a dolgokat. Először is eldöntötte magában, hogy az 1 Decapeptyl helyett csak felet kell adni, bár ez nekem akkor még nem volt tiszta. A másik infó a Gonal-F szurival volt kapcsolatos. Ez már stimuszuri. És 150 Ne-vel kell kezdenem. Csakhogy felvilágosítottam a dokit, hogy csak egy 300-ast írt fel, ami ebben a felállásban csak 2 napra elég. Döbbent arc, hogyhogy? Neki nem ez volt felírva. Márpedig nekem sajna igen. Gondolkozás következett majd kaptam még egy receptet egy 900-as szuriról, ami ismét 30.000 Ft. Szóltam hogy annyi pénz nincs nálam, viszont a 300-as szuri szerencsére nálam volt, így azt kellett elvinnem a nővérkékhez hogy mutassák meg hogy kell beadni és döfjenek hason.
Kb. 5 perces beszélgetésünk után kimentem és szemügyre vettem a stimulációs lapomat. ekkor jöttem rá, hogy nem vágom hogy értjük a 1/2 Deca-t, és hol kell majd a Luveris. Még jó hogy a doki személyesen szólította az ajtóban a következőt, így gyorsan eléugrottam, és feltettem kérdéseimet. Deca-t félig benyom maradék vissza hűtőbe, Luverist meg majd vigyem 4 nap múlva pénteken, amikor lesz az újabb talink.
Beadattam a szurit és végeztem. Még beszaladtam a gyógyszertárba megérdeklődni mennyibe kerül a gyógyszerem, és tényleg 30.000. Lesúlytott kicsit, de kitaláltam hogy mivel az OTP-s számlámra jön már másfél éve a fizum megpróblok rá egy A hitelt.
Otthon bementem az OTP-be és mit dobott ki az előminősítés...? BAR miatt elutasította a 100.000 Ft-os A hitelemet. Hihetetlenül rosszul esett hogy bár mindenki kap ilyen hitelt én nem. Megalázó volt. Mindez egy régi félresikerült kapcsolatom miatt, ahol is az exem bosszúból, rosszindulatból, vagy csak mert neki így volt kényelmesebb (mindent az én nevemre vagy közös névre vettünk fel... én hülye!!!!) és csomó hitelt hagyott maga után rám. Én nagynehezen visszafizettem azt hiszem mindent, bár még ebben sem vagyok biztos, mert mint utóbb kiderült voltak olyan sarai amikről nem is tudtam ilyen pl a közös bankszámlánk A hitele, amit én tuti nem írtam alá, egyszer mégis követelték rajtam. Azóta sem... De persze időközben BAR-ra kerültem, ami még kb 4 és fél évig lesz érvényben, addig se autóra, se lakásra, se semmire nem kapok hitelt.
Ja mondanom sem kell hogy a csávó vígan éli az életét Londonban. Lehet hogy nekem is ezt kéne csinálnom, elbújdosni.
Nagy megaláztatásomban sírva értem haza. Még szerencse hogy van nekem Jani, aki a legjobb ösztönnel tud ráérezni, mikor van bátorításra, vígasztásra szükségem, így nagynehezen sikerült megnyugtatnia. És még az esti szurimat is beadta. Sőt szegény ízelítőt kapott abból milyen a szurizás nekem. Szegénykémnek kicsúszott a kezéből a fecskendő és pont úgy esett hogy a hasába szúródott a tű. Még jó hogy nem adta be magának. :)
Hú de hosszúra sikerült ez a mai bejegyzés, nem is húzom tovább.
Mostmár érdekesebb lesz a gyógyszerezésem, írom is az eddigieket.

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
6. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
7. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
8. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
9. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
10. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
11. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
12. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
13. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
11. nap:  Decapeptyl 0,05 mg inj + GONAL-F 150 NE

 

Minden oké! :)

2009.05.16. 19:29 - Timinnyó

Sikerült a "harakiri", így az 5. szurinapon, már rutinból hasbadöföm magam. Nem vészes!
És ami a legjobb! Szuperkiegyensúlyozott vagyok. Mióta elkezdtük a lombikprogit, olyan, mintha mázsás tehertől szabadultam volna meg. 
Ezért is nézek furán, amikor elmondom valakinek hova járunk, és mindenki sajnál, kiakad, megijed... Én egyáltalán nem látom ijesztőnek a helyzetet. Sőt. Határtalanul boldog vagyok attól, hogy egyrészt kiderült, nem hiába nem sikerült teherbe esnem eddig, és még sokkal de sokkal boldogabb attól, hogy mégis jó esély van rá hogy lehet Janival közös gyerekünk, amire 20-30 évvel ezelőtt még semiféle lehetőségünk nem lett volna! Mi ezzel a baj? Szerintem ez nem ijesztő, hanem felemelő!
Tegnap sikerült a munkahelyemen is bejelentenem hova járunk és mire számíthatnak. Nagyon jól reagáltak,. A főnököm még azt is megosztotta velem, hogy az első gyerek nekik sem jött össze. 3 évig küzdöttek, orvosról-orvosra jártak, mert a feleségének nagyon rendszertelen ciklusa volt. Végül szerencséjük volt és 3 év után mikor már túl volt szegény asszonyka mindenféle hormonkezelésen sikerült nekik. Azóta 3 gyerekük van.
Ő is és az irodavezető is biztosítottak, hogy szorítanak hogy sikerüljön. Nagyon jól esett.
Most úgy érzem nem lehet baj! Bármi is történjen úgy lesz jó! Nem is gondolok arra hogy nem sikerül a program. És Jani még mindig mellettem van mindenben! Remélem ez a felhőtlen optimizmus kitart a végéig

És akkor a gyógyszerek, most még nem túl érdekes...

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
2. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
3. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
4. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj
5. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj

Kezdődik a lombik

2009.05.13. 16:13 - Timinnyó

Az elmúlt napokban szépen megoldódott anyaprobléma. Ő hülyén reagált, én meg túlreagáltam a reakcióját. De mostmár érdeklődik, és én örülök hogy tévedtem, és hogy mellettem lesz a következő hetekben.
És akkor most a lényegre térek. Tegnap volt a long protokoll első napja. Délután mentünk be BMC-be. Most csak kb. 1 órát vártunk. A doki nem igazán emlékezett rá, de hamar sikerült rábeszélnünk az asszisztensnője aktív közreműködésével (örök hála neki hogy eszébe jutott miről beszéltünk múlt héten), hogy nem kell még egy spermavizsgálat és kezdjük a lombikot. Közöte hogy enyhe PCO-m van így eszerint fognak stimulálni. A részletekbe nem igazán bonyolódott bele, így úgy tűnik sosem tudom meg mit takar az enyhe PCO. Na mindegy... Kaptunk egy rakás receptet, és utunkra bocsátott Dr. Ház. Áttelepedhettünk a Főorvos irodájába a lombiktájékoztatóra. Sok újat nem tudtam meg, de azért jó hogy van ilyen.
Ezután irány a gyógyszertár. A kórház patikájában otthagytunk 28.000 Ft-ot, de persze pont az amit tegnap kellett elkezdenem nem volt. Sebaj, teljes gőzzel át a Délihez a nagy gyógyszertárba. Nagy megkönnyebbülés volt hogy ott volt, aztán nagy érvágás, hogy csak 7 db-os kiszerelésben 28 db-os helyett, és ha abból veszünk 4-et úgy persze nem kicsit ráfizetés. De mivel mindkét helyen felhívták a figyelmünket hogy ez a szuri hiánycikk, mit tehettünk...?
hazafelé már annyi volt az új infó hogy alig beszéltünk. Hazaérve miért ne épp kitalálták 2 gyermekes barátaink hogy találkoznunk kell feltétlenül. Elmonduk a lombikot. Valahogy ilyenkor mindig enyhe zavart érzek a levegőben. Mintha ők szégyelnék magukat, pedig engem egyáltalán nem zavar hogy nekik van, csak én is szeretnék. Ennyi...
Valahogy végül csak sikerült hazavergődni, szuri hűtőből ki, és vártunk. Egész erősnek éreztem magam 10 perc elteltével. Szépen kicsomagoltam a tűt, szakszerűen kézbe fogtam, ráirányítottam a hasamra, ééés. Nem ment. Ciki, nem ciki, nem bírtam megdöfni magam. Végül Jani igazi hőshöz illően beadta. Rettentő büszke voltam rá. Meg persze ő is magára. De ma meg kell próbálnom magamnak! Jáááj!!!!
Ma vettem Femibiont, folsavat, C vitamint, méhpempős mézet, és van otthon E vitamin azt is szedem. Megteszek mindent, rajtam ne múljon, a többi már nem rajtam múlik...
Úgy gondoltam ide leírom a gyógyszereimet minden nap hátha jól jön majd valakinek ha elolvassa:

1. nap:  Decapeptyl 0,1 mg inj

Édesanya

2009.05.08. 03:57 - Timinnyó

Most 3:20 van hajnalban. És én nem véletlenül ülök a gép elött. Nem tudok aludni. Olyan mélységesen csalódtam az anyukámban hogy nem hagy nyugodni a gondolat.
Hazaérve a kórházból felhívtam hogy elmondjam mi vár ránk, bár valahogy előre éreztem hogy valami nem lesz okés. Elújságoltam hogy lomikunk lesz, és gyorsan azt is közöltem hogy sikerült már Jani hugától kölcsönkérnünk a lombikhoz szükséges összeget, de mivel vissza kell fizetnünk, így nem tudom a továbbiakban odaadni neki azt a pénzt, amivel az elmúlt 2 hónapban, mióta válság van, beszálltunk a lakástörlesztőbe (a lakásban ugyanis mi lakunk, anyuék egy gondnoki lakásban laknak, mert apu gondnok).
Nem hittem el a reakciót. "Az nem lehet (mármint hogy nem adunk pénzt)", "Akkor ő nem fizeti be a törlesztőt és viszi a bank a lakást.", "Ő máshogy nem tudja megoldani" Azt hittem kiesik a kezemből a telefon. Először felmerült bennem hogy félreértett, így gyorsan előre bocsátottam, hogy nem tőle szeretnék kérni pénzt, csak amit eddig tudtunk, mostmár nem tudom odaadni. De tévedtem. Nem értett félre... Kivágtam a magas C-t, de nem tudom hogy sikerült érvelnem. Mindenfélére számítottam tőle de erre a reakcióra nem, nehezen reagáltam le.
Végül sikerült néhány olyan kérdést kipréselnie magából, hogy minek kell nekem hormon ha nálam nincs semmi baj. Egész türelmesen el bírtam mondani, hogy én magamtól egyelőre csak egy petét érlelek, míg ide kéne kb 8 db. A válasza az volt hogy "Aha, akkor hármasikrek lesznek?". Mindez olyan hangnemben hogy az északi sark szerintem melegebb, mint anyám hangja.
Régen csalódtam ekkorát. AZ ANYÁM, akinek most hogy életem egyik legnehezebb és legfontosabb döntése előtt mellettem kéne lennie és támogatnia kéne, csak a pénzzel foglalkozik. És ami a legrosszabb úgy érzem szégyelli hogy az ő kifelé makulátlan kis családjában ilyen előfordulhat, hogy csak lombikkal jön össze a baba. És persze Janit az örök bűnbakot okolja.
Egy normális édesanya ilyenkor nem azt mondja hogy "Nem tudom máshogy megoldani", hanem azt hogy "Nem baj megoldjuk valahogy ezen most ne idegeskedj", még ha ez nem is igaz, majd megpróbálja megtudni mi is vár tulajdonképpen a lányára. Ezt vártam volna...
De szerencsére Jani viszont tejes mértékben kiáll mellettem most is ő törli le a könnyeimet, amikor anyám miatt bőgök. 3:20-kor hajnalban...

A diagnózis

2009.05.08. 03:28 - Timinnyó

Tűkön ültünk tegnap délután a doki elött, amíg a leleteinket lapozgatta. Nem kellett sokáig várnunk a fekete levest.
Jani legutolsó eredménye rosszabb lett, mint az eddigiek. Így 2 lehetőséget kaptunk.

1.) Csinálunk még egy spermavizsglatot, ha jobb lesz megpróbálhatjuk az inszemet. Ha ugyanilyen lesz természetesen lombik.
2.) Elfogadjuk ezt az eredményt és vállaljuk a lombikot, amit jövő héten már kezdhetünk is.

Keddig kaptunk haladékot hogy eldöntsük, azaz 5 napunk van rá. De nem sokat agyaltunk. Mindketten egyetértettünk abban, hogy fölösleges kísérletezni, és ha már így alakult vállaljuk a lombikot.
Most csak kapkodom a fejem, mert 5 nap múlva megkapom az első receptem, és már kezdünk is. Kb. egy hónap múlva már az is meglesz hogy sikerült-e. Izgalmas.

 

HSG

2009.04.30. 14:23 - Timinnyó

Ma volt a hsg = petevezeték átjárhatósági vizsgálatom.
Drága sógornőm vállalta a feladatot hogy bevisz minket kocsival, sőt meg is vár és haza is hoz. Janinak már a vizsgálatok elején kikötöttem, hogy ezen a napon jön velem.
Reggel 9-re kellett beérni, ezután következett 3/4 óra várakozás, miután kiderült hogy már hívtak a nővérszobába, csak nem jó helyen kerestek. De nem maradtam le semmiről. Kaptam egy Algopyrint és beirányítottak egy kórterembe ahol már bent várakozott a 3 lány akik rajtam kívül ugyenerre a vizsgálatra jöttek. A fennmaradó egy óra jó hangulatban telt, eldumcsiztunk a lányokkal.
11-előtt megjelent egy tündéri áplónő, aki átkísért minket a János kórház központi röntgenéhez. Útközben mindent elmondott amit a vizsgálatról tudni kell, és minden kérdésünkre válaszolt.
Kettesével mehettünk be a vizsgálóba, mint utóbb rájöttem azért, mert két öltöző van. Én az első "turnusba" kerültem, és a második voltam.
Amíg a másik lányt vizsgálták én levetkőztem és vártam a "sorsomat", próbáltam hallgatózni nem sokmindent értettem abból ami bent történik. A végét igen hogy a lánynál minden rendben volt.
Én következtem. Egy ágyra kellett felülni, majd felhúzni a lábaimat és megfogni a térdemet. A meddőségi idős főorvosa végezte a vizsgálatot. Nagyon kedves volt, folyamatosan magyarázta mit csinál éppen. Amikor szétfeszítette a méhszájamat szúrást éreztem, de ezt is előre elmondta, majd bevezették a katétert, amin keresztül a kontrasztanyagot fecskendezik majd a méhembe. Ezután a belőlem kilógó mindenféle eszközzel feljebb kellett valahogy másznom az ágyon, hogy a hasam fölé kerüljön a röntgen készülék. Hát mit ne mondjak, hoztam a formámat, igen béna voltam, de végül a nővérke segítségével csak sikerült.
Ja 3-an voltak bent a főorvos, a röntgen orvos és a nővérke aki átkísért minket.
Miután elfoglaltam kiljelölt helyemet az ágyon elkezdték feltölteni a méhemet a katéteren keresztül a kontrasztanyaggal. Eleinte nem volt rosszabb, mint egy nagyon enyhe menstruációs görcs.
"Nagyon szép formájú méh, tökéltes! A jobb oldalon átfolyt"- mondta a röntgenes doktornő. - Egy kő leesett a szívemről. "A bal oldalon van valami" - torkom elszorul. " Na még egyszer!"- Újabb löket kontrasztanyag, a görcs erősödik. - Nem érdekel csak follyon át. Főorvos Úr szerint:  "Jó lesz az!" - a röntgenes doktornő és a nővér visítanak, hogy még egy löketet toljon be a Doktor úr, át kell mennie! Mindenki nekem drukkol. Harmadik adag kontrasztanyag megy, ez már erős mensigörcsnek felel meg Ééééés : "Kijött, megvan!"- Második mostmár óriási kő is legurult a szívemről.
IGEN átjárható mindkettő. Lehet hogy a bal oldali eddig nem volt, de mostmár rendben van!
A nővérke aggódott értem kicsit és Janiék is megdöbbentek milyen falfehéren jöttem ki. Állítólag az ha a vizsgálat teszi átjárhatóvá a petevezetőt sokkal fájdalmasabb, mint amikor nincs semmi, és engem triplán megkínoztak.
De túl vagyok rajta. Mostmár itthon ülök, még mindig ragadok a kontrasztanyagtól, de mindjárt megfürdök beveszem a felírt két pirulát hogy be ne gyulladjon valami odabent és lefekszem, mert van mit kipihennem ma.
Csütörtökön megyünk a BMC-s dokinkhoz megbeszélni hogyan tovább. De pici remény most van bennem hátha velünk is megtörténik a csoda és a hsg után sikerül spontán. 

A kezdetek

2009.04.24. 13:41 - Timinnyó

Hol is kezdjem... Kezdem a legelejéről.
2007 június 23.-án 26 évesen mentem hozzá szeretett férjemhez Janihoz, és mint minden boldog friss házas, tervekkel teli indultunk a jövőbe.
Kiélvezük az utolsó nyarat kettesben és szeptemberben úgy döntöttünk, jöhet a kis trónörökös. Belevágtunk a babaprojektbe. Eltelt 1 hónap: sebaj, 2 hónap: uggyan már, majd legközelebb, 3 hónap: húzzunk bele, 4 hónap: ez lesz a tuti, 5 hónap: tán valami gáz van..., 6 hónap: irány a doki...
Fél év után mentem el először ,meglátogatni a nőgyógyászomat. Rákszűrés, chlamidia negatív, látszólag minden rendben volt így azzal bocsájtott utamra, hogy ügyesen próbálkozzunk tovább. Követve utasításait további 6 hónap "ügyesen próbálkozás" következett a legkissebb siker nélkül. Közben megtanultam, hogyan kell hőmérőzni, lh tesztelni, megittam mindent amit az interneten találtam és azt írták segíthet. Testem minden apró jelzését megtanultam megfigyelni és értékelni. És csatlakoztam néhány fórumhoz a témában. Jóbarátaim lettek az új virtuális sorstársaim és sokat segítettek ebben a cseppet sem könnyű fél évben. (És utána is) Közben körülöttem sorban estek teherbe barátnők családtagok, ismerősök, és én éjszakákat sírtam át mikor nekem meg már megint, és már megint megjött.
Mivel eredmény nem volt 2008 augusztusában visszamentem a dokihoz. Nekem csinált egy 20. napi hormon vérvételt, és javasolta hogy a férjem is menjen el egy spermavizsgálatra. Augusztus utolsó napjaira kaptunk időpontot a spermavizsgálatra. Kicsit benne volt szegény Janiban a drukk hogy egy "csészébe" kell mintát adni, de sikerült! Fél óra múlva meg is volt az eredmény... hidegzuhany! Nem lett jó. Se számszerűleg, se mozgásilag, nem voltak megfeleőek a spermiumok, és ráadásként tele volt a minta gyulladásos elemekkel és törmelékkel. Azt javasolták keressünk fel egy urológust. Össze voltunk törve.Jani a struccpolitikát választotta , én szerettem volna beszélni róla, így szinte állandósultak a veszekedések. 2 hét után Jani rávette magát hogy elmenjen urológushoz, túlélte a prosztatavizsgálatot, de semmit nem találtak nála. Arra is sikerült rábeszélnem, hogy szedje be az összes csodaszert amiket a neten talált információk alapján "kiírtam" neki. Az én hormoneredményem is megérkezett. Teljesen jó lett.
Közben közeledtek az ünnepek, ezért úgy döntöttünk januárig már nem megyünk vissza orvoshoz. Januárban újabb vizsgálat Janinál, változás szinte semmi. Nekiálltam egy új andrológus-urológust keresni, találtam is, és a vitt eredmények alapján 30 napos antibiotikum kúra kezdődött Janinál. Bár a kúra utáni otthonról bevitt minta sérült, így nem nagyon lehetett értékelni, de a tenyésztés szerencsére negatív lett.
Csakhogy mindeközben szépen telt múlt az idő, és bennem egyre jobban érlelődött a gondolat hogy sajna be kell látnom, igenis meddőségi problémánk van, és ha az ember meddő hova megy? Meddőségi központba. Tehát minden bátorságomat összeszedve bejelentkeztem a Budai Meddőségi Centrumba (BMC).
Március 4.-én voltunk az első megbeszélésen.
Ma április 24.-e van, és túl vagyunk szinte az összes alap vizsgálaton. Rám vár jövő héten április 30.-án egy HSG (petevezeték átjárhatósági vizsgálat), majd megbeszéljük a dokival az eredményeket és ha minden jól megy kb. egy hónap múlva indul az első inszemináció.
Jobb helyre nem is kerülhettünk volna. Másfél év kellett hogy végre egy olyan helyre jussunk ahol haladunk. Család szeretnénk lenni, nem baj ha inszemmel vagy lombikkal de szülők akarunk lenni. Anya és Apa!



süti beállítások módosítása